(Video)
2021. Köszöntő
Magyar testvéreim! Hun népem a nagyvilágban!
Megéltük hát 2021-et, rabságban és elnyomásban.
Ez egyszer nem véreskezű csalárd diktátorok zártak minket be ide, vettek el tőlünk mindent és rendeltek el elvonásokat és sanyargatást. Önmagunk kivagyi és beszari gondolatainak csapdájában, félelemben vergődünk. Fegyelmezett nép lettünk, ki hiszi, hogy ha rongyokat rak a szája elé, és bezárkózik, akkor nem veszik el a kihalni kijelölt, kiirtandó népek és identitások tengerében. Európai fehér ember még nem utálkozott így egymástól soha.
Ez volt az az év melyben szakrális múltunk örökre elveszett.
Már régen nem tudtunk se lovagolni, se nyilazni, se nyereg alatt húst puhítani. Azt hiszem ezekre a képességeinkre már csak mint skanzen kuriózumra emlékezünk. Pincér nemzet lettünk, éttermek nélkül. Futár szittya multi bérenc rendbe álltunk össze, használt paripákon és tömegközlekedéseken, a mennyországba félúton az örök vadászmezők felé. Fizetésünket Kisbéren letisztázták multi-szerződés keretein belül. Jurtánkat nem adták vissza mikor a devizahiteles panelból kiebrudaltak. Fogságban már nem szaporodunk. 
Menekülni sincs hova, ki nem tette eddig. Ki lelépett, haza már nem várják ide, az oligarcha unokák küzdelmébe, hol a Hortista nemesi grófi fattyak, párt alapon veszekszenek a Rákosi bolsi fattyakkal, a napról napra fogyatkozó nemzeti vagyonunkért. Elmúlt a fejünk felett a politika és a szociális piacgazdaság összeomlott, a népképviseleti demokráciával együtt. Ez már nem szabad versenyes kapitalizmus, hol kiugrik a tehetség és veszik a hitvány.
Magunkra maradtunk a legnagyobb világégésben Európa romjainak közepén, egy fillér nélkül, a nyakunkba könyvelt kifizethetetlen államadóssággal. Kétségbeesett utolsó ősmagyar horda vagyunk, ki érzi, hogy már örökre rontás ül rajtunk, de Tátosaink internet majmokra lettek cserélve. Felkent sámánjainkon röhögnénk, ha látnánk őket. Gyermekeink már nem hisznek a meséinknek, miközben a net angolra húzott szájjal neveli őket helyettünk. Ateista, túriból jólöltözöttek vagyunk, lelkünk megmérgezett mélyén, melyet magunknak sem merünk bevallani, vállrándítás és felélés közben. Aktuális hit divatoknak hódolunk, biznisz egyházak fals tanításain, mikor figyelik a többiek.
Hitünk márpedig nincs, még ha azt is hazudjuk vasárnap délelőtt, vagy import tanokra kultiválunk is életvezetési struccpolitikából. Egyik sem vezet el a megmaradásig. Málló, kevert nép lettünk, ki már a saját népszokásait is dezinformációkból sejti csupán és megkedvelte az őt igába hajtó idegen egzotikumokat, a reggeli műsorok műmellű sztárjaitól. Riadtan próbálunk csapódni hasonló sorsú nagy tömeggel rendelkező nemzetekhez, akik persze titkon, nem kérnek belőlünk. Maximum két generációra visszamenőleg van emlékezetünk és tagadni valónk, a nagy szittya felmenők kétes tetteiről. Történelmünk hamis tanítások színes hazug egyvelege a napi politikai előnyök ferdítéseinek csaló fényében. A világpolitika gagyi színpadán, bűnös népnek tartanak minket nyilván, az ellenünk jogtalanul vétkezők.
Csillagjaink fénye kialudt az égről és új, mindent eldöntő megváltást szomjazunk immáron! Szeretnénk ha valaki meghallaná végre az sötétben kelő és sötétben fekvő, kétkezi kizsákmányoltak, pusztába kiáltott szavát.
Ma sincs válasz arra, mit csináljon az kinek nincs lekerített földje, prosperáló vagyona, behülyített vevőköre, és nem ült rá kizárólagos dílerként valami eladható márkára a kerítések között. Zabáló, baszó, alvó, apátiába esett, lusta demizson társadalom lettünk, akinek minden mindegy, mert nincs jövő. A kultúránk és oktatásunk is nyílt út a kiveszésünk felé. Alanyi jogon várjuk a sült galamb berepülését a szánkba, miközben filléres melóhelyen igyekszünk az értelmetlen meráni kényszermunkát megúszni. Parasztház műanyag ablakkal. Ellenségünk nekünk gyártott autója, Nagy-Magyarország matricával. Mosolyogva vásárolunk immáron azoktól, kik száz éve folyamatosan meglopnak minket.
Mindig az intelligens és toleráns ember megy veszendőbe, titokban csóvált fejjel. Sosem mertünk, beszólni, visszarúgni, szemük közé köpni! Nevetségesen megpróbáljuk magunknak, anyagilag kihozni a legtöbbet megalázott, ellehetetlenült helyzetünkből. Nemzeti büszkeség a jól járás, és a sok irigy! Már nem zavar ha másokat baj ér, csak minket ne.
Valójában soha ekkorát, még nem hunyászkodtunk és hátráltunk önként. Csak búsan morgunk hó végén, elkerülve gyermekeink éhes tekintetét, akikre semmilyen világ nem vár, bárhol is hülyítteted ki őket. A bunkó, törtető emberek túlsúlya meghaladta a nyomorultak tömegét. Közösségünk felbomlott. Sorsunkról nem mi döntünk. Szélnek vagyunk eresztve. Az igazság eltűnt, a régi világunk már soha nem tér vissza. Semmit nem hiszünk el egymásnak és nincs bizalom sem, csak fúrás és ferde titkok.
Egymást esszük meg idelenn, miközben milliárdos vagyonok izolálva vannak tőlünk. A fejünk felett él egy ránk telepített idegen ország, és a nagyképű helytartói, melyet ugyan úgy Magyarnak neveznek mint egykor a miénkét. Néposztályainkat örökre lelakatolták egy olyan mértékű igazságtalan vagyonkülönbség mellett, amelyre a világtörténelemben sosem volt példa. Egyetlen nyertes és pár 
rajta dörzsölköző rokon család, a tőkés Magyarország királya, az első éjszaka és a pallós jog, minden hatalmával, és a megtermelt összes javainkkal a természeti kincseinkkel együtt. Egészségünk, jókedvünk, csak együgyűség és naivitás kérdése, melyet hamis hozzáállásként optimizmusnak csúfolnak a bajban. Adósságra világra hozott gyermekeinket, törlesztő részlet erőforrásként beszámolja a bank csak szaporodjunk adófizetőkben. Utunk a Kárpát-medencében már nem vezet sehova. Szent koronánk múzeumi kegytárgy, melyhez szent király, ki meghalna értünk a csatamezőn, régen nem dukál. Elitünk suttyó jogász gazemberek dörzsölt csürhéje, a hitegetés és hazudozás magas iskolájával és hírközlési eszközeivel kezében. Sosem fogunk üveggyöngyök és odadobott csontok között, forradalmat csinálni.
Új államot és új hatalmi elitet álmodom mégis. Reményeket és új vérszerződést. Érintetlen természetet és harmóniát, a használtautók és a diszkont áruházláncok között. Jogunk van mindent visszakapni, miért őseink vérüket hullatták. Ez a mi földünk, melyet nekünk mért ki az Istenünk és amely nem szűkülhet tovább! Igazságot, hatalmat, boldog megmaradást! A valódi jövőt, egy valóságos országot, egymással is őszinte, becsületes, művelt, itt élő Magyarjaival!
2021-01-09
Az elkerülhetetlen társadalmi önbíráskodás
Az már csak a nagyon buta kedvezményezetteknek nem világos, hogy elég volt!
Az elmúlt időszak kihozta a "legrosszabbat" még azokból is akik pár fillérért jótékonyan befogták a pofájukat és ideális tagjai voltak a megkopasztók által rendezett neokapitalista színjátéknak.
Az elkeseredés és igazságosztó csodavárás ökölbe szorult kezei a mindennapok részei lettek az élet minden területén. A "valaminek most már idelenn is történni kéne" de úgy se fog..., fekete illúzióként lehel jövőképet a média ponyvával vastagon betakart lózungokra.
Az elit végleg letett a valódi válaszokról és csak a hátsószándékkal kikövezett egérutakat szervezi, dicshimnuszokat zengetve hős tetteiről melynek igazságértéke immáron nem ér fel a valódi bajjal.
Valójában senki nem számíthat senkire.
Aki szívből adna annak már nincsen, akinek meg, meg kéne, hogy maradjon valamije, csinált törvény alapján verik le és veszik el tőle.
Kiirtva egzisztenciálisan megalázva, író, művész, politikus, szakszervezeti vezető és önjelölt szószóló, ki erre csak halványan is utalni mer. Kussolni kell!
Néposztályok maradtak magukra és sorsuk elrendezése ma már csak hamis duma, miközben nem tehetnek a kiszolgáltatott helyzetük kialakulásáról. A "változtass a hozzáállásodon" sematikus lózungját arra is ragasztani illik ma már ki nem azért került a darálóba mert léha.
Beköszöntött a hazug demokráciák bukott végalkonya.
Miközben a valódi történelemből tudjuk, ilyenkor jelennek meg a nép fiai között az operett társadalmakat jellemző alternatív igazságok, melyek a valódi önérzeten és méltóságon alapulnak. Veszélyük az, hogy egyes illegális képviselőik rendelkeznek még annyi tudással és finesszel, hogy megszervezik a kialakult sérelmek felszámolását. Ők a "bűnszervezetben" elkövetett tettek államellenes terroristái, lejárató médiamázzal. Rózsa Sándorok, Angyal Bandik, Robin Hoodok, és Pablo Escobarok, Osama Bin Ládenek.
Jellemzőjük, hogy azt az állami feladatot látják el amely miatt egy közösség egykoron államot alapított de a nagy szerzésben elfeledkezett a valódi övéiről és céljáról, miszerint a : gyengéket felemelni a kenyér tolvajokkal szemben. Az államalapítás lényege az volt, hogy a rátermettek józanul osszák ki az igazságot, hogy az ne sértse a haladás és béke általi érdekeket.
Ma az egyetlen esély ez ügyben az önbíráskodás.
Bárki aki ennek ellenkezőét állítja abban érdekelt a haszna miatt, hogy firtassa a hamis jogrendszer öltönyös jelmezében azok életesélyeit akik nekik útban vannak a bebetonozott néposztályában.
Sem a politikával összefeküdt gazdasági és pénzhatalmi elit, sem a Justitia lefizetett, befenyegetett seggnyalói nem fognak lépni semmit az elesett lakosság érdekei tekintetében.
Mindenki csupán abban érdekelt, hogy az ő hatalmi ciklusa ideje alatt, ne következzen be társadalmi leszámolás a köreiben. Nincs jogi és anyagi mozgástér melyben valódi igazságokat lehet szolgáltatni.
Már parlamentáris szinten maga az igazság mint létező érték is kételyek tárgyát és tárgyalgatni való absztrakt jogász árendát szimbolizál egyes képviselőknek. Ez a vég!
Pár száz év alatt eljutottunk oda, hogy nem él olyan magyar család akinek ne tépte volna fel a sebeit egy éppen regnáló hatalom és ne végzett volna ki valakit az éppen aktuális műanyag ideológia jegyében hazudozva... rehabilitálás és főleg valódi kártérítés nélkül, beleértve az egzisztenciális mészárlás most dívó könyörületességét is.
Bot csinálta vezetőink izolációja a gyarló néptől a keleti rezsimekben vérfagyasztó cinizmusról tesz tanúságot. Latin drog és banánköztársaságokban több a lélek némely tobzódó hazai oligarcha alantos gondolkodását illetően. Kivétel nélkül eljutottak oda, hogy abban a kényszerképzetes világukban élnek, melyet ráerőltetnek kizárólagos igazságként és törvényes útként mindenkire.
Ezek után nem csoda, hogy az imel-ámmal végzett munka közben az elnyomott rettegő lakosság teljesítő képessége a lustaság és a tengés lengés, lébecolás látszatát kelti.
Megszületett a szemükben "birka tehetetlen" nép aki útba van a hatalmi és gazdasági terveiknek. Akiknek "semmi se jó" és akik nem akarnak adót fizetni, miközben az állam kedvezményeiért azért sorra "pofátlanúl" jelentkeznek. Sőt azt merészelik gondolni, hogy alanyi jogon is jár nekik valami ebből az országból, ha már ide születtek csicskának.
Felépült hát párhuzamosan egymáson két világ, mely között akkora a szakadék, hogy csak átlőni lehet a kanyon túloldalára. Míg felülőről mindenki biztonságosan kinyírhat bárkit, addig ez a jog alulról nézve nem létezik csupán a szegények talpnyalást feledő pillanatnyi álmodott megszédülésében.
Melegágya ez a szervezkedéseknek, a bűnözéseknek, a kiskirályságoknak, a tehetetlenség adta önbíráskodásoknak. Virágzik a filléres csicskáztatás, az uzsora, a rabszolgaság, az erőszak, a kiszolgáltatottság és a hatóságok félrefordított feje.
Minden problémádat vagy protekcióval, vagy egy semmit sem érő félszívvel megírt jegyzőkönyvvel tudod lezárni. Minden veszteség és igazságtalan könnyes fájdalom téged terhel kárpótlás nélkül. Egyszer nem volt igazad ebben a rendszerben természetes úton. Maga az élet Isteni rendje lett nevetség tárgya!
Igen. Ahogy akár keleti ultramodern gombnyomásra működő társadalmakban sem az állami jogrend szolgáltat szent megnyugvást a lakosság sértett fiának, hanem a Jakuza kisujj levágó titkolt világa, úgy fog minden erőlködés ellenére felnőni néhány generáción belül az a földalatti elit, mely a saját törvényeivel rendezi, véres eszközökkel is akár azt a helyzetet, hogy soha sincs beleszólása a valódi folyamatokba és hiába választ az sorsában nem látszik soha. Az indulatok már gát nélkül tombolnak a felderíthetetlen letagadott felszín alatt. Van akiken már sem sör, sem meccs, se hasznát cuccok, se internet bű báj nem segít az indulatai fékezésében.
Az egyetlen esélye az "elitnek", hogy "észhez térjen" már régen elúszott. A vak is látja kiket szolgál és kinek árulja az övéit szánalmas jutalékra.
Nem tudom kivel fogja őriztetni a csicsás lakópark kerítését és milyen vastag páncél kell a limuzinra ha ezt tovább akarja csinálni.
Ideje lenne karácsonykor hatalmat is adakozni nem csak a tartós élelmiszer csomagot, különben az igazság kiképzi a valódi alakjait akik lassan életre kelnek.
2020-06-21
2020. Köszöntő
...megkérgesedett az emberek szíve.
Meg.
Persze, hogy nem lehet ez másképpen. Ma már képtelenség adakozni és gyámolítani úgy, hogy megkülönböztethetetlen ki az igazi koldus és ki az aki csak eljátssza.
Csonka országunk nagyjai ebben "remek" példával járnak elöl. Ma már képtelenség megkülönböztetni, ki a valódi hazafi és ki az aki csak eljátssza.
Mivel politikai kalandorcsavargóink, rájöttek immáron végleg arra, hogy az ország vesztes lakosságának bármit felelősségre vonás és számonkérés nélkül meg lehet ígérni, felesleges azt a valóságban a legcsekélyebb mértékig is betartani.
Állítólag a "nemzetközi háttérhatalom" úgy is lehetetlenné teszi a jó és a szép valódi boldogsággá és bőséggé emelését. Így hát az a "hiteles politikus" aki úgy ígér mindent az övéinek, hogy maga is hisz a változásban, még a "galád megélhetési politikus" úgy ígér, hogy az elején már tudja, úgy sem lesz ebből az égvilágon semmi. Szerencsétlen megvezetett országunk, néhány családot és klánt leszámítva, végeredményül ugyan azt kapja "demokratikusan" amit eddig. A nagy büdös semmit.
A bérek statisztikailag és az árak továbbemelkednek. Vegyél fel továbbra is kilátástalan hiteleket valódi kereset helyett! A márkanevek mögött meglapul az idegen tőke, a kilátástalan jövő keveredik a kilátástalan életekkel és a hamis műanyag színvonal közben titkon mindenki retteg a valóságtól. A megszerzett ócskaságok mámorában kézzelfogható, hogy az elavulás mértéke nagyobb mint az időtállóság és a fenntartható újrateremtési képesség.
"Elitünk" az utolsó nemzetközi jutalékot is besöpörte a kiárult övéiért! Eltűnő nép lettünk a letűnt Európában. Nem maradt erőforrás sem természetben sem emberiben, mely minket szolgálna. Pedzegetik, hogy pokoli szegénység jön s vele tán megint az "aktuális" háború. Mindent eladtak amit nem dugtak el külföldön maguknak. A piac örökre felosztva. A néposztályok átjárhatatlanok és sem munka, sem tanulás, sem szorgalom nem vezet ki ebből a világból. 
Van azonban csalárd támogatás valóban egyfajta felülről kitalált konzum polgári létre, melyet elveszteni a legnagyobb félelme az ágak végén vergődőknek. Ha minden feltételnek megfelelsz, máris élheted azt az életet amelyet a nagy inkvizítor kitalált. Eme "kontrolleres játék" résztvevői nem tudják, hogy ez kerül a legkevesebbe a kampánystábnak, miközben múlik a fejük felett a valódi életük és a média felszín alatt a hétpecsétes baj csak egyre gennyesebb. Fétisük ez a társadalom mert mást sosem ismeretek. Minden kormány és hatalom nagy álma a takarékos keveset fogyasztó buta rendszerfüggő lakosság, aki inkább meghal a minimálbérterminátor befizetett adó és nyugdíjjárulék után otthon, mint, hogy a maradék pénzéjért halálkórházba megy. Minden hulladékot megvesz és megeszik, miközben maga is szelektív hulladékká válik, hol a sárgafedelűek utálják a kékfedelűeket.
Egy olyan évet hagytunk magunk mögött melyben világosan látszik, hogy az egyszerű embernek, ki a milliárdosok talpnyalója lett, (önhibáján kívül), nincs más választása mint a felette bebetonozott kivételezettek gazdagítása és azon konzultált tematikus akaratok közötti "demokratikus válogatás" amit lenyomnak a torkán. Ha voltak is egyéni ötletei, mélyen elnyomta a belső védekezési rendszere. Csak arra tud már szavazási hajlandóságot erőltetni magára ha büntetheti "ezeket" a kilátása minimális javulása nélkül.
Sosem tud tehenet venni ebben a rendszerben, akkor dögöljön meg "ezeké is"! Tök mindegy az érv, hogy a nemzeti érzelmű hazai milliárdos jobb mint a külföldi meráni aki a nyakára jött. Se nem jobb munkaadó, se nem jobb gazda. Legtöbbje még annyi bért sem fizet mint egy külföldi multi-hiéna.
Hab a véres tortára, hogy közben felnőttek (a legnagyobb kilógó lóláb!), a tömegesen átbaszott devizahitelesek gyermekei, kik a penészes pokrócos gyermekkor után, egy szavát sem hiszik egy hazug államnak és vért akarnak inni a szüleik értelmetlen áldozata láttán, hol az Ő esélyük is szertefoszlott a bankárzsebekben a politikai elitünk töketlen megmentéses mismásolása közben.
Eljutottunk oda, hogy Magyar ember "nulláról" se befektetni nem tud, se ingatlant cserélni, se harcolni a béréért! Az a bizonytalan van amit még nem vettek el tőle valamilyen öltönygatyás, kiskosztümös fondorlattal azok, akiknek jutalékra falaznak, akikre szavazott. Saját pénzén megtanulta a hibás oktatási rendszerben, hogy legyen jó áldozat a munkaerő piacon vagy szalmaszál vállalkozó szájkosárral! Tízmillióért gyereket is szülhet, hogy legyen ki adózzon. De jaj annak a családnak aki nem erre a világra neveli a gyermekeit és őszintén kérdez a monitorokon látottak igazságtartalmáról! Belőlük lesz akaratlanul is az a generáció aki bedönti végre ezt az értelmetlen világot és elkezd élni egy önkéntelenül is felsőbbrendű, korlátlanul gazdag Magyar, valódi életet. 
Eközben külföldi maffiózók tőkéjén, külföldi kényszer vendégmunkások építenek külföldi milliomosoknak az ősei földjén házakat, boltokat, gyárakat, és Ő közben bennszülött rabszolga marad kiszorulva az alanyi jogon járó világából. Nem ért ehhez és nem érti ezt a világot. Egy természeti krízis esetén fogalma sincs hogyan jutna alapvető élelmiszerhez és ivóvízhez hisz nincs hol megtermelnie magának. Társadalomfüggő piaci halálraítélt. Hiába él vidéken, bejár a városba, tojásért, húsért, lisztért. Nem csak, hogy nem éri meg neki termelni, de lassan azt sem tudja, hogy azt hogy is kéne. Azért nem hatja meg a környezetvédelem meg egyéb hangzatos "divat csacskaságok", mert nem a természetből meríti erőforrásait. Léte az idehozott kétes javak elosztásán múlik. Pusztán ekképp érdekli a jövője. Még örül, hogy van hova bemenni csicskázni. Jobban hisz a sportfogadásban mint az Istenben.
Jobb egy diktátor kétes kenyere, mint egy kilátástalan forradalom bizonytalan kecsegtetése. 89 után se lett semmi. Ötven éve ül a vonaton ugyanazon a kékes kárpiton ugyan abban a vagonban, és ingázás közben ugyan annyi a menetidő! WIFI lett a varázsszó nem a haladás.
Őszülő hajszálakkal áll a meszes ruhás turigöncben a kommunizmusban lefestegetett, guruló H7-es csepeli bolsi helyiérdekű retró vasúton, és nézi a csillogó Morgan Stanley irodaházat a rozsdás esős ablakon keresztül. Meg nem tudja mondani mit csinálnak ott az öltönyös láblógatók, akik többszörösét kapják havonta egy kis "elemzésért", mit Ő egész évben, aki a szélben felmászik a magas állványra egy vödör malterral. Hogy a "picsába" lehet megélni abból, ha valaki "elemez"?! Ez lenne hát a GDP fejlődés amit a híradóban ugatnak neki, és amiből nem érez semmit?! Egyszer majd valaki az Ő elemzését is meghalja a mennyországban.
Itt áll ökölbe szorult kézzel egy tetetetlen, kisstílű felvilágosulatlan, telefonböködő, mindig másokra váró csorda, ki egy kis üveggyöngyért mindent mi szent és örök, elad és felad. Inkább odébb áll külföldre mint, hogy a jussáért az asztalra baszna! Nem tudja, csak titkon érzi, hogy a "forradalom" csak akkor nem lappang a társadalom kérge alatt ha a csóróknak is jut vastagon a Júdáspénzből. Olyan jól elhülyült, meggyávult már ez ügyben, hogy fillérekért is a valagán sunyít mint sem ölre menne a megtermelt pénzéjért. Másoknak előállított hasznából ezrelékek sem jutnak!
Interneten kutat használt autók után, anélkül, hogy feltenné azt a kérdést, hogy egy fél élet munkája után miért nem tud venni egy új kocsit?! Vállát vonogatja ha bármi rossz történik és társadalmi problémákról átverve azt gondolja, ezek az ő egyéni bűnei amit neki kell megoldani és amire valójában nincs is az egyén szintjén megoldás.
Koldusnak hát ezért nem ad. Maga is koldus a maga szintjén. Hiszi, hogy rajta sem segítene senki ha koldus lenne.
Napi példa előtte, hogy ebben a rendszerben a jó keresztények lúzerok, akik keresztre feszítve végzik. Tudja, hogy hülyén csinálja de már jó így neki ha nem látszik a hasonszőrűek között. A rongyos farmer a divat meg a céltalanság. Gyerek nem kell, mert piaci élvezet nélkül irreális felsősség. Mire megbánja, hogy így élt már nincsen ideje, hogy kijavítsa a gyógyszergyárak által fenntartott élete búcsúszakaszában.
Nevetni akar és mulatni. Azok a videojátékok és konditermek érdeklik amelyekben még az történik amit ő akar, átlépve a valóságot. Optimistának nevelt opportunista gyerekeire hagyja ezt a világot...
Már ellopták mindenét, és jó kis túlárazott buli negyedet csináltak belőle, csak neki nem szólt senki még félelemből és sunyításból, hogy ahova esténként hazamegy, azt országot már rohadt nehéz lesz a zsíros külföldi karvalyhiénáktól visszaszerezni. Ez az a Magyarország aminek varázslatos tájain andaloghat napestig és ami valójában a valódi magyarok számára már nincs többé.
2020-01-01
A művészet mecénásainak mítosza
Évek óta kutatom, miért "nem éri meg" tehetős embereknek és zsíros kiskirályoknak művészeteket támogatni pénzel.
Ha van is ilyen, azt a művészeti produkciót valamiféle rokonuk, szeretőjük, komájuk miatt szponzorálják, nagy kelletlenül, száj húzogatva, megzsarolva. Menetrendszerű a teljesen tehetségtelen közvetlen családtag pénz-infúziós médiában tartása.
Az így kiadott, soknak tartott, smucig összegeket, mely legtöbbször a gagyi produkciót sem fedezi, megpróbálják leírni az adóból, vagy azzal operálnak, hogy valamiféle reklámértéke lesz az egyéb pénzszerző tevékenységük mellett.
Akad szép számmal olyan oligarcha, vagy nyakunkra jött multi cég, aki csak akkor kap állami megrendelést, ha valami Kossuth díjas, politikailag megbízható értelmiségi udvari bolondot, anyagilag a nyakába vesz.
Amúgy eszük ágában nincs semmiféle valódi kultúrára fordítani egy fillért is "csak úgy" önzetlen művészeti kedvtelésből, hátsószándék nélkül. Tetten érhető az is, hogy az ilyen cselekedet a jótékonyságok legalja. A legutolsó az utolsó szóba jöhető "értelmetlen" pénzszórások közül. Felső milliomos körökben még eldicsekedni sem érdemes ezekkel a tettekkel. A gazdasági gyengeség és puhányság szinonimája. 
Előbb a luxus cikkek és életvitel dukál, majd a "logikailag megfogható" támogatások kiosztása és csak a legutolsó luxusként a pénz "értelmetlen elszórása". Ez is csak akkor ha már "MINDEN MEGVAN".
És valóban! ...mi is ez a "minden"?! A matéria végtelen tárháza a pénzhatalomban? A másokra kényszerített silány rabszolga életvitel a hallgatás fizetségeként? A sorsok korlátlan irányítása a nyomor és kétségbeesés felé? Emberek józan, és a természet valódi akaratával szemben a saját bankszámla szerinti nekifeszülés? A zsebre vágott ócska pártpolitikai vircsaft játékkonzoljának gombjai? A megkapása mindennek mi emberként nem is járna? A maximális földi élvezet?
A probléma ott kezdődik, hogy még a tanult, magas beosztású megtollasodott emberek is rendkívül alacsony és torz ízlésvilággal rendelkeznek. Képtelenek felfogni, hogy mekkora Isteni hatalomra nyílna lehetőségük valódi művészet támogatása által. Tájékozatlanok a legtöbb minőséget képviselő művészeti ágban. A protekcióval és diplomás papírokkal rendelkező, botcsinálta "állami hivatalos" művészeinknek lepapírozott, síró nímandok is megvezetik őket, csak úgy mint az átvert közönségüket. Könnyű valahol úgy pénzt kunyerálni, hogy a kiszemelt adakozók semmit sem tud annak művészeti felhasználási értékéről, csak a kéregető titulusairól és erősen beajánlott megbízhatóságáról és közös hitbéli és származási paramétereiről szól a befirölés.
Milliomos ember legyen a talpán ha ezek között tudja valaki, hogy mit és kiket kéne támogatni önzetlenül. Külön tanulmánykötetet érdemelne azon hazugságok és kitalált legendák tömkelege amivel felkenik ezeket a támogatott sztárokat a bulvárban. Van itt legenda a cigány péróról feljutott koncert világsztárig, a lakótelepi képzőművészen át a New York-i galériáig, a gémeskutas tanyától az operaház balett szakáig, mindenféle nyálas csuda történet. Azt sosem tudod meg kit kellett ezért politikailag vagy másképp kielégíteni. Ezek támogatása csak ezekkel a fedőtörténetekkel lehetséges. Sosem tudod meg, mekkora alkotókat raktak félre, hogy ezek sztárok lehessenek. Hányan mentek külföldre és hány lett öngyilkosságba kergetve. A valóságról még beszélni sem érdemes. Az ilyen ne is pályázzon semmire!
Izgalmas kérdése a struktúrának az a bennfentes művészeti manager aki valamilyen produkcióval házal, vagy intézmény nevében, vagy valamiféle közismertség absztrakt reklámerejével és a tuti összeköttetés megzsírozását igényli mecénásunktól. "Alkotó" emberei csak rajta keresztül és ekképp tudnak lóvés közönséghez jutni. Legbiztosabb anyagi megtérülés a már valamikor sikeres produkció újrafeldolgozása és leporolása, meg minden fesztivállá és kirakodóvásárrá züllesztése. Erre ad leghamarabb kínjában valami cég is, csak, hogy szálljanak le róla már végre.
Azonban ha lehet, inkább jobb elsőként lerázni egyszer és mindenkorra a kéregetőket ebben a szektorban is.
Pláne lerázni a protekció nélküli naivan egyenes igazi művészt!
Ki a tükröt tartja a társadalom elé filléres pokol annak minden perce. Ez a valódi művészet névjegye ma: nincs pénz és nincs kitüntetés.
A valódi izgalmas produkció és alkotás már ingyé' se kell annak, ki mulatni akar a saját "autonóm" szellemi mocskában amivel drogként édesíti összefabrikált kihasznált életvitelét. Aztán végképp nem kell a "mecénásnak", ki ezeken a viszonyokon szedte meg magát. Jobb ha magyarázat és megvilágítás itt nem születik semmiről, melyet csak valódi művész tud elmondani. A forradalom, a változás, az igazságosabb élet és az egyenlő esély, a valódi hatalom, bizony itt méretik ezen letagadott és nem pénzelt tabuk között! "Jobb" ha ez meg sem születik! Esze ágában sincs pénzelni a rendszer megdöntőit annak aki az igazságtalansága gyümölcsét szedi. Márpedig gazdagok már csak itt vannak, kik megengedhetnének maguknak egy kis értékes művészetet is.
Ma már senki sem akarja letagadni a valódi művészetet a demokrácia látszataként, ... azt szeretnék elérni, hogy anyagiak híján létre se tudd azt hívni!
A legtöbb zsíros kurafi semmilyen élvezetet nem lel amúgy semmilyen kultúrában. Esze ágában sincs ilyenre költeni akkor sem ha vastagon futná rá. Évszázados immáron ez a probléma. Ady is harcolt a "Disznófejű nagyúrral" és valakinek meg kellett venni a fehér lovat is a honfoglaláshoz.
Az áldatlan helyzetet az a maroknyi kivétel sem gyógyítja, aki minden esetben maga is művész akart lenni, csak gazdasági életre váltott bennfentes akadémiai protekció hiányában.
A civilizáció pedig lemérhető azon, hogy milyen a mindenkori művészete. Mit akart mondani a zabálás, szerzés, döglés és szaporodás örvényében. Mi hanyatlunk. Nem is akár, hogy! Az az önelégült járványos divatbaromság, mely belterjesen önmagát és környezetét másolja, a nemzetvesztés és önfeladás mintapéldánya. Az intellektualitás helyet a nézetség és a mennyiségi profit lett a mérce. Ne tévesszen meg senkit, ez a legnagyobb nemzeti színekben és hatásokban játszik. Legtöbb kihülyíttetett művelője sem ismeri fel benne a műanyag érzelmeket és az önbecsapást. A piros a fehérrel, zölddel, mindig "bekajálható" és eladható. A matyó kalocsai díszmagyar cimbalmos elmúlás a zsíros falunapon, nem hoz reményeket a józan millióknak, kik tántorognak az üres mindennapjaikban. Intézményes lett a szép hazugság a művészetben is.
Jelenleg olyan sorsfordító művek vesznek el az illegalitásba és kilátástalan szegénységbe taszított "névtelen" művészeink lehetetlen helyzete miatt, melyek az egyetlen esélyét hordoznák a nemzeti túlélésünknek a kommersz világégésben. Mindez pusztán azért lehetséges, mert hiányzik a nagyvonalú belátás az egészséges intézményes eltakarodásba, a kulturális élet színteréről, néhány támogatott megélhetési baromarcnak. Egyfelől a tehetségtelen, önjelölt, alig középszerű diploma massé művészeti elitünk beteges, protekciós kapaszkodása a titulusba és a műsoridő maximális alternatíva mentes kitöltésébe. Másfelől a pénz elit szponzorációjának produceri szubjektivitása és a félelemtől remegő teljes kulturális infrastruktúra monopol ellenőrzésére és kézbentartására.
A végeredmény az, hogy vissza süllyedtünk egy olyan állapotba melyen már a múlt évezred nyolcszázas éveiben túlvoltunk miközben letűnt az alkotói független szabadság. Ma már azok ülnek törvényt "kasztingokon" akiknek jogszerűen nincs is felhatalmazása elvágni a közönség és a művészek közötti utat. Őrzik a nagyszínpadot... Olyan ez mint a hülyegyerek a homokozóban. Ő nem játszik az eldobált játékokkal de arra vigyáz, hogy más azért ne építsen vele szebb várat.
Ennek hatásaként, morbid válasz reakció, hogy a mai közönség teljesen elfordult a mindennapi valódi, életét leíró kultúrától. Fél tőle, mert valójában tehetetlen az őszinte tényeivel. Sematikusan kitalált fikciókban, gegekben és dizájnokban gondolkodik. Nem akarja sorsában meglátni azt mire teremtette életét az Istent. Gyűlöli azt a művészetet amelynek még nem égették ki a szemét, mert emberfeletti erőfeszítésébe került elnyomni a valódi ösztönös lelkiismeretét. Nem csak eljátssza már a buta együgyű fogyasztói seggfejet, hanem már az is. Már nem érti mi is történik vele valójában, hiába mutatod el neki. Sem festészet, se film, se zene, se színház, se performance, se hagyomány, se új műfaj, nem hatol a lelke mélyére. Egyik napról a másikra él, miközben azt tudja melyik a legolcsóbb fűnyíró az interneten. Bambán röherészik és elkapcsolja a "micsoda érthetetlen unalmas baromságot". Ezt tették vele, abból a pénzből melyet adóként tőle vontak le kultúrára és médiára. Csak az elmúlt években milliárdokért épült koncertpalota és műterem, színház és kultúr kastély, ahol sosem járt. Ő volt a legnagyobb szponzor a saját elhülyítésében, miközben csak a családja elől elvont falatokból tudna drága jegyet venni egy nem támogatott valódi kultúrára, melyről lövése nincs. Mára már az ingyenesen letölthető rakás szubkulturális szart tartja művészetnek, szemétben válogatva, hüvelykujjával taszigálva az üveglaptelefonján. Gyerekeit is már teljesen lelketlen hülyének edzi meg az iskolarendszer. Nem a feltétlenül bejárandó életút az amelyet oktatva mutat neki a felnőtt világ, hanem a mérgezett mérhető "munkaerő-piaci" megfelelés arcai várnak rá. Szavazógépként az "életre" neveli a közössége, honnan nincs mit hozni már amihez szakrális kultúra kéne. Felszámolt igények tárháza ez, bezárkózva a"saját világába". Ezt sem olvassa el soha. A valódiságot elérhetetlen úri póznak értékeli. Soha múzeumba, koncertterembe, színházba, és ilyen puccos helyekre nem menne magától. Ott csak a türelmes szenvedéses kényszer várja. Igazi közege az a rendezvény ahol biztonsági őrök motozzák meg mielőtt kivasalják belőle a pénzét a cigi füst ködben és folyik a "tinta", meg a kommersz. Valójában itt tud bekapcsolódni a kikapcsolódásba. Azonosul a "mostani pillanat" mámorával, mert se múltja, se jövője nincs "önként" eldobott kultúrája nélkül.
Soha nem lesz így valódi művészet. Egyszerűen "nem éri meg" ilyet csinálni. Amit egykori géniuszaink megálmodtak, az is elkopik lassan ezekben a kidobott években. Elfelejtődik és "kötelező", senkit nem érdeklő lexikális tudássá válik egy tankönyvben.
A remény mégis az, hogy az összes művészeti lehetőség nincs lelakatolva. Az igazi művészet létre jön mégis, minden támogatás nélkül
a hit és az elszántság által. A valódi művészettörténelmet ma ingyen írják ismeretlenek. Ezekre az Anonymus-okra azonban évszázadok múlva is emlékeznek majd értelmesebb utódaink. Sorsuk kulcs a fennmaradáshoz. Bár "piaci" közönsége nincs és a debil utókor semmit sem ért a szöges drót és repedések között kiszűrődő foszlányokból, azért akinek lelke van, néhány cseppnyi könny elcsordul a messzebbre néző szeméből.
Ez ma a Magyarság egyetlen jövője.
2019-06-07
A tolvajtársadalom.
Akármilyen mélyen is néz az ember utána, olyan mennyiségű és eklektikus megfogalmazást nem talál sehol, mint a magyar nyelvben a lopásra.
Lenyúlás, elcsaklizás, capcarászás, eltulajdonítás, enyves kéz, kamionról leesett, "lett valahonnan", megszedte magát, intézett magának, összelopta, nulla beszerzési áron szerezte, "okosba" megszámolta, oda nyúlt érte, valahonnan lecsúszott neki, ...és még sorolhatnám estig a lopás köznyelven forgó kifogyhatatlan szókincsét. Az egyetlen ország vagyunk, hol iskolába tanított nemzeti tantervre emelték a lopás briliánsan megfogalmazott szépirodalmi fogalmát. (Tiborc panasza)
Ez egyébként teljesen érthető, hiszen a magyar gazdaság valódi motorja, rendszereken és ciklusokon átívelve a lopkodás és ennek csalással és korrupcióval vegyített folyamatosan fennálló átláthatatlan számla nélküli szövevénye.
Felesleges hörögni. Mindenki lopkod és lop mindenkitől. Erre vonatkozó szókincsünk azért ilyen gazdag, hogy a napi rutint és a tízparancsolat eme strófáját lefedje és legalizálja. (vagy legalább elviselhetővé tegye és "üzletnek" hívja).
Mára már vérfagyasztó tény és köztudat, hogy aki mértéktelenül sokat és nagyot lop, az nagyobb eséllyel úszza meg mint az a takarítónő aki a cégétől haza nyúlja a használt partvist.
A büntető törvénykönyv amúgy is külön rendelkezik a "trükkös lopás" és a "lopás" fogalmáról. A csalással és szemfényvesztéssel szerzett pénz is csak lopás. Valójában egyébként a nagy "tisztes vagyonok és cégek" mögött is egy ilyen fajta "diszkrét jövedelem" van letakarva a jog véres ponyvájával örökre. Az első kiugráshoz kellő milliók eredendője sohasem egyenes. Tömegével vannak olyan vállalkozások amelyek momentán áramlopás és illegális beszerzések nélkül már rég csődbe mentek volna.
Magyarországon a lopás legális formája az a magatartás, miszerint úgy rendelnek meg szolgáltatást és terméket, hogy azt előre tudják, hogy semmiképp nem fogják kifizetni. Ide tartozik még a felvett előleg visszafizetésének szándékos elmulasztása és a teljesen kamu pénzügyi konstrukciók, álbefektetések, pilótajátékok és nem fizető biztosítások tömkelege. Izgalmas színfoltja a játéknak az olyan állami és önkormányzati, hatósági adók és járulékok "kiszámolása" amely törvényi lehetőséget nyújt azonnali gatyára vetkőztetésére a szerencsétlen kiszolgáltatott honfitársunknak. A végrehajtók és a közjegyzők csupán ilyenkor serények zsíros protekciós jutalékra. Minden egyéb valós adósság és sérelem szinte visszaszerezhetetlen ezen az úton. Minimális társadalmi szolidaritás sem akadályozza ezen tevékenységet, nem is beszélve arról, hogy az áron alul lefoglalt dolgos vagyonokat a valódi tolvajok tapsolják el mindenki szeme láttára. Ma már minden szakmában és ágazatban tömegével találhatók öltönygatyás seggfejek, szervezett jogi háttérrel, ipartestülettel és kormányzati haverokkal, akik "tisztes és meghatározó képviselői" az egész mentalitásnak.
Ezen a légkörön és példán felbuzdulva, vannak népcsoportok és megyék, ahol már gyermekkorban sikk a boltból fizetség nélkül kihozni kockasajtot és cukorkát. Ezt a beles szülők, díjazzák és megnyugszanak afelől, hogy a gyerek kezd "életrevaló" lenni. (Kivéve ha a Mami bukszájából veszi ki éjjel a mozi pénzt). Irány a másik kiskertje és a bicikli sem marad a kocsma előtt sokáig.
Legjobb persze mindenkinek, ha a meglopott maga, nem egy személy, hanem valami absztrakt és le nem írható intézmény, külföldi cég, vagy maga az állam. Ilyenkor az ember a saját maga által "összecsórt zsírt" nem köti senkihez és úgy érzi, hogy ezzel legalizált a tevékenysége. A saját túladózott pénzét veszi vissza. Nem ritkán az alulfizetett munkahelyeken hallgatólagosan tudomásul veszik, hogy ez a jövedelem kiegészítés és nem éri meg másképp ott dolgozni egy percet sem. Veszélyesen kilóg a "munkaközösségből" az aki becsületből nem kér a Sinkó fából ami "jár". (még beköpi a többit).
A hetvenes évek "kalákái" aranykora és megalapozása volt a "lopni és lopni hagyni" mentalitásnak. Te kicsit lopsz lent a gyárból a téeszből, mi nagyot fent... és senki nem tud semmit. Jut is marad is, kaparj kurta neked is jut... Nem egy otthoni kiskirály vállalkozó szedte meg magát napközben álmosan a továbbárult termékekkel amit simán kitolt a portás haver szeme láttára a kapun.
Különben is "más is csak ezt csinálná" akkor mért is nem te?! Ha nem te viszed, viszi más.
Nagyon érdekeses maga az állam rendfenntartó reakciója. Még a "modern kor" hajnalán elhangzott belügyminiszterünk szájából a "szociális bűnöző" megfogalmazás. Ezzel végképp legalizálta társadalmunk azt a helyzetet, hogy egyes emberek pusztán a nekik hagyott egyetlen jövedelemként kénytelenek élni ezzel az eszközzel.
A kilencvenes évek "spontán privatizációja" semmivel sem volt különb. Pusztán az legalizálta, hogy "amit nem mi lopunk el azt majd egy nyakunkra jött külföldi fogja"... és valóban nem jött olyan külföldi befektető azóta se aki ne megszedni akarta volna magát rajtunk. Tulajdonképpen a villamos zsebtolvajainak innentől már akár OKI. vizsgát is lehetne rendezni a legális szakmákkal együtt. Nem ritka a rendvédelmi szervek törvényi tehetetlensége bizonyos összeghatár és életkor alatt.
Frenetikus amúgy a minden szerzői jogot letojó, napi szintű szellemi tulajdon lopkodás kérdése. A letorrentezett illegális szoftverek, film és zene nézegető világa után, egy egész generáció röhög rajtad ha DVD-t akarsz venni pénzért. Szoftver és operációs rendszer hegyek pörögnek még állami intézmények számítógépein is egy kis svindlizett aktivációval. Lopott művek és plagizációk egyetemi diplomamunkákban és más szerzeményeinek és találmányainak nyílt lepapírozása mások nevére. Szinte a legális gyerekjáték kategória a számítógépes adathalászat és bankkártya csalás, webshop kamu, emailos zsarolás.
Ezek után senki ne csodálkozzon azon, ha kiveszik a táskáját is a hátsó ülésről. Ez is csak letöltés...
Érdekes és vérfagyasztó az is amikor milliók "számolják ki", hogy a lopás is csak gazdasági és üzleti kockázat. A becsület mérlegelhető termékké vált. Tele a sitt olyan sikkasztó fehérgalléros tanult emberrel aki kiszámolta, hogy "megéri" ellopni és sikkasztani, vagy 300 milliót. Kapsz érte pár évet. Utána kijössz és előveszed valahonnan. Sosem keresel ennyit semmilyen elérhető munkával. (Az csak a szappanoperában van, hogy utólag figyelik). Ennek társadalmi megítélése még sokaknak tetszik is a nyugdíjasok menetrendszerű unokamentő, egészségműszer, dumákkal való gusztustalan átkúrásához képest.
A diákszövetkezett által boltba prolongált tehetséges nyári munkás gyerek, hamar rájön, hogy mit kell csinálni ahhoz, hogy pillanatok alatt meglegyen a "buli pénz". Egész családok szívják az anyatejjel magukba a tutit. Annak a legjobb akinek a felmenői már megszedték magukat és csak bele kell ülni a "tisztes vagyonba". Ilyenkor minden felelősség alól mentesül az új generáció és mind betanultuk, a "pénznek nincs szaga".
Már- már úgy tűnik a nagy "vurstliban", hogy az is áldozat aki egyszerűen nem fér hozzá ellopnivalóhoz. Ma úgy tartja a néplélek, hogy mindenki lopna amúgy is, ha tehetné.
Gyakori az a kellemetlen és velejéig igazságtalan szituáció, amikor egy ártatlan szerencsétlenre lopás vádjával tekintenek és egy életre megbélyegzik, miközben egy tényleges lebukott feljebbi beosztásba kerül a "lónak is négy lába van, mégis megbotlik" elv alapján. Volt olyan is, hogy orvosi papírja volt róla, hogy kleptomániás kényszerlopó. Átrakták máshova tovább lopni.
Ezen felbuzdulva se szeri, se száma az agyonkönyvelésnek, biztonsági rendszereknek és őrzés- védéseknek. Bekamerázva még a tíz deka parizer is. Mintha ez valami magyaros virtus, vagy mentalitás lenne... (kár, hogy leggyakrabban az alulfizetett biztonságiak buknak nagyot).
Valójában azonban ez az ízléstelen gondolatiság abból ered, hogy maga a rendszer ikonisztikus embereiről és díszpolgárairól is kiderülnek a stikák. Ebből aztán példát merít az aki még eddig nem lopott el semmit, hiszen senki nincs elítélve igazán a tettének következményeiért. Busás jutalom jár mindenkinek a szaros kis lúzer becsülethez képest szemlátomást. Más évek alatt házat vesz a hegyen, míg te egy fél konyhakredenc áráért gürcölsz, úgy, hogy mindenki figyeli mikor fogod te is megkezdeni végre a megtollasodáshoz vezető utat kikövezni.
Mára kijelenthetjük, hogy aki összelopott vagyonában nem kínoz másokat, vagy nincs valami kapcsolati tőkéje, annak azt a vagyonát is elveszik amit még esetleg nem ezzel szedte össze. Ebből egyetlen kiút a külföldi emigráció, a váratlan nagy nyeremény, vagy beállni a sorba de íziben.
...és végül is mindenről kussolni kell. Ha látsz valakit éppen lopni, akkor nem vagy cinkos, ha nem láttál semmit...!
A nagy tabuk egyike ez. Maga a társadalmi kilátástalanság. Olaj még rá, hogy ha még nincsenek meg a társadalmi státusz kellékeid ami enyveséknek megvan már (lakásházautónagytvszökenőüdülő). Az a düh és irigység ami nap mint nap marja a lelket mikor "kivételezettjeink" pofánkba röhögnek a többmilliós autóból a villamosmegállóban.
Európában ezeket az ötvenévente esedékes vagyoni különbségeket egy kiadós világégés és háború azért pár évtizedre rendbe rakta... pokoli áron. Ez a fajta társadalmi kiegyenlítődés és nulláról újrakezdés elmaradni látszik. Ehelyett csicsás szállodákban titokban összejönnek az igazi tolvajok és azt vitatják a legnagyobb csendben, mi legyen azokkal akik nem tudnak maguknak szerezni semmit, csak tőlük visszaszerezni ha végre üt a józan óra. Beteges rémképük az, hogy egyszer tényleg megjelenik valami Robin Hood tolvajgyerek aki kifosztja a számlájukat és a pénzt kiosztja az éhezők között. Ezért tartják nekünk azokat a rászavazni való műanyag vezetőket akik ezt a szerepet hivatottak elszínészkedni jutalékra hangzatos üres dumákkal.
A házi tolvajoknak azonban asszisztál az állam és az az egyetlen csont, hogy "egyszer majd neked is jó lesz" valamilyen (nem létező) szebb jövőben. Valójában gazdaságilag egymást kíméletlenül zabáljuk fel a közszolgálat legális hamissága mellett. Törvényes lett a kifosztás és társadalmi szintre emelkedett a szerzés. A szemünk láttára kapnak meg tehetségtelen emberek mindent, ellenszolgáltatás és kötelezettség nélkül. Ez a pénz már nem ér semmit, mert nem azt az értéket méri amit egy közösségért valójában letettél az asztalra.
Lop a bank, lop a gyár, lop a vállalkozó, lop az adószedő , lop a főbérlő, lop a raktáros, lop a benzinkutas, lop az ügyvéd, lop a miniszter, lop az alkalmazott, lop a biztosító, lop a taxis, lop a pap. Nagyjából pár száz családnak és közvetlen kiszolgálóinak, így jut pénz mindenre, miközben a maradék jólelkűek kétségbeesve tehetetlenül nézik ahogy ezek hulladékán kell, hogy osztozzanak erőforrásaiktól megfosztva. Vállvonogatva elfordított fejjel már a döbbenet is kialudt az elfásultságban. "Csak rosszabb ne legyen".
A legszörnyűbb azonban mégis az, hogy ma már nem rajtad áll az sem, hogy hova tartozol. Azt is ezek mondják meg, ki lophat és ki nem.
2019-06-02
A hazugság kódja
Merengj el bátran ennek az egyszerű táblázatocskának láttán.
Ez itt a társadalmi méretű igazságtalanságnak és hazudozásnak a legegyszerűbb szemléltetője.
Na azt se hallgassuk el, hogy mindennemű önámítás és belső hazugság is ebből nyer értelmet. Itt siklik félre a képmutató emberi lét, mely elfojtásában, "jól viselkedésében", sokkal nagyobb kárt csinál az egyénnek, mint ami eredendően látszik.
Hatása egyéni döntéseidre és stratégiáidra szörnyű következményekkel jár, a gyermekvállalástól a karrierig, a megélhetéstől az önfenntartásig, és a valódi tudás és beavatottság teljes elvesztéséig és lezülléséig és az emberiség biztos haláláig.
Az első oszlopban a színekkel ábrázolt megkérdőjelezhetetlen lét, egyetlen ideális szimbóluma értelmezhető. Idealista és ellenében, azt hazudják neked, hogy ez egy "elérhetetlen, soha sem volt" létállapot. Valójában az emberi lét nullpontja. Innen indult a becsület és a felemelkedés.
Létét, nem, hogy letagadják, de egyenesen tiltott a mai fogyasztói hatalmi rendszerekben. Üldözendő a művészetben, az egészség fenntartásában, az oktatásban, és minden területen a legnagyobb tabu. Itt nincsenek kérdések, mert az igazság nem alátámasztható tákolmány valamiféle "tudományos" vagy jogi relatív érvekkel. Ha itt ér sérelem a lelked a legnagyobb sérülést éli meg. Kiheverhetetlenül!
Ide tartozunk, ezt vágyjuk valójában. A boldog igazság egyetlen forrása.
A második oszlopban figyelheted meg a rendkívül logikusnak látszó "értelmet". Valójában a szakrális igazság veszélyes tükrét, mely az önbecsülés és egoizmus egészséges mértékével, még hihetőnek és rendezettnek is fest. Ránézésre itt rendben van minden ha a valódi írt szabályt figyelmen kívül hagyjuk és csupán az egyéni állatista impresszióinkra hagyatkozunk a világlátásban. Ez az igazi "műanyag józanság".
Aki együtt vallja ezt hitnek és értéknek a többi "logikusan megtévedt" emberrel az üdvözül. Minden meddő vita heroikusan védett buta alapja ez! Itt még a megfejtésen, kikódoláson sem kell gondolkodnod. Készen kapod a "rendet" feljebbvalóidtól és nincs okod kételkedni. Apád, Anyád, főnököd, tanárod, barátaid, társaságod és a szomszédok is vallják ezt a struktúrát. Bírók és ügyvédek büntetnek ha kétsége vonod ennek az oszlopnak a szín szerinti rendezettségét. Minden ami valami bajra utalna az elnyomandó, cigi, szex, ital, gagyi művészet, és nagyokos önirónia által. Ebbe az örökségbe születtél bele kilátástalanul és "kint is csak ez van". Ettől vagy "ember" a szánalmas használtautódban a panelban a megcsalt társaddal. Itt legalizálódik a legalizálhatatlan. Ha nem érted mit írtam még "boldog" is lehetsz a többiektől megszerzett lopadékkal.
A harmadik oszlop azonban a legfájdalmasabb. A valódiság és örök szabályok ismeretében a legnagyobb káosz uralkodik gyógyíthatatlanul itt. Ugyanis, ha törvényszerűen elrendezed a valódi leírt Isteni jelentést, kíméletlenül azonnal látszik a hazugság struktúrája és kijavíthatatlan kódja. Ráadásul elsőre összevetve a többi oszloppal rémisztő az igazság rendezetlen becsületes káosza!
A kijózanodott "felébredt" ember ekkor menekülne vissza vagy az idealizmusba melyet elloptak tőle, vagy az édes rendezett hazugságba, mely még mindig többet kínált neki a maga vizualitásában, mint a valódi hazugságlét felismerése. A legszörnyűbb az, hogy az is egyértelműen látszik, hogy a generációk alatt eltorzult társadalom soha ki nem javítható, mert a megtévesztett többség nem kér az igazság frusztrációjából és nincs ereje az eddigi silány, de takarosan felépített életét egy másik jobb és igazságosabb világért feladni. Még teret sem enged az életébe arra, hogy a valódi valóságról és az árnyalatairól beszélni kelljen. Nem hallgat idevágó zenéket, nem érdeklik a titkos filmek, nem olvas utána, nem ijesztgeti magát valódi elnyomott művészettel.
Egzisztenciális és megélhetési veszélyt jelent ma az élet torz urainak az, ha eddigi emberáldozatokkal szembe kéne nézni az igazság tükrében és rettegni kellene attól, hogy a közösségi és társadalmi kijózanodás és ébredés után a bőrükkel el kellene értelem szerint számolni egy valódi megtisztulás viharában!
Miért és kinek van erre a hülye és omladozó világra szüksége? Valójában jelenleg mindannyiunknak. Mi tartjuk fenn ezt az egész szemétdombot, mely sem természeti kincseiben, sem mentalitásában, sem hedonista mázban nem tud már egy következő nemzedéket kiszolgálni. Mégis az összekuporgatott rég nem is létező pénz és vagyon az mely a korrupt jövőt hamis illúziónak varázsolja. Ezek itt a végnapok! Mást gondolsz, mást mondasz és a végén máshogy vagy kénytelen csinálni. Éveid telnek el, hogy valódi jót tennél magaddal, nem, hogy másokkal.
Nem ma kezdődött el! Kialakulása a rabszolgák hátán felmászott császárok és katonák vérében fürdőző vezérek műanyag mítoszaival nyitott. Erre a hamis "történelmi dokumentumok" ráraktak még egy lapáttal. A "szent inkvizíció" sötét középkorában is még a vastag kőfalak mögött volt a nép elől elrejtett tudás. Ma a cyber mázzal leöntött hazug dezinformációban a kommersz filmeket írják a krónikások a tudás lexikonjai helyett. Már igény sincs "veszélyes" tudásra, pusztán csak fejlesztésre. Világunk nem ismeri a választ az élet nagy kérdéseire! Már nem is kutatja.
Féligazságokkal nőtt az archaikus kapitalizmus múlt századi profitjának legalizálása, mely azt hazudja mind a mai napig, hogy "te is gazdag lehetsz" ha befogod a pofád. A hamis marketing és életvitel könyvekben első oldalakon olvashatod el, hogy a saját világlátásodon fabrikálj először, mert "te tehetsz mindenről", a többiek csupán csak önsajnáltató hülye áldozatok akik ellen "nyerni" lehet. Nincs harmónia. Győzni kell az olimpiától a csatán át a piaci versenyig! Az a béred az egészért az amit a bankodban virtuálisan ráhamísítanak a számládra. A világ kétharmada menekül ez elől és keresi az "ideális" országot, ahol jobb megélhetést hazudnak neki a biztos jövővel egy batyuban. Innentől kezdve véres önámító hazugság, hogy ez a folyamat megáll, míg a hazugság beszédkódja alapján számol el az emberiség egymással. Kontinensek kóvályognak és keresik a hitet, a nirvánát meg az üdvözülést. Vagyonokat keresnek rajtuk a hazugság vallásainak és útszervező csempészeinek lovagjai. Tudósaink vagyonokért agyalnak azon, hova lehet és milyen űrhajóval elhúzni innen, tudván és érezvén, hogy nem a zord természet teszi a bolygónkat kihalt hellyé, hanem a saját kódolt hazugságunk. Megöljük mi egymást fillérekért is.
A "csoda" azonban vigaszként megvehető a neten és hongongban legyártják. Csupa olyan termék vesz körül, mely hamis életed elengedhetetlen része, de sem elkészítésének módjával, sem annak működésével nem vagy tisztában. Olyanokat eszel melynek valódi ízét sosem érezted. Életveszélyesen függsz gyorsétterem és szupermarket láncoktól és magad is hazug átcímkézett termékként vagy adószámon nyilvántartva a közigazgatási bizniszben. Ha rosszul vagy lecserélnek ha már nem javít meg egy kórház.
Rég letöltötted a "boldog élet" alkalmazást, miközben tudod, hogy rakás szar az egész... csak nem akarsz róla tudni. Az utolsó erődet kéne összeszedni, hogy átlépd önmagad paradigmáját.
A kertkapun túl is van galaxis! Tudom, hogy olcsóbb visszamenni a szektába, a pártba, a kánonhoz és meginni egy sört fitnesz után. Ennek színes gladiátor életnek ez a megtanult hazudság kódja.
2019-03-31
2019 Köszöntő
Az okos zenész tudja, hogy minden sláger véget ér egyszer.
Na nem azért mintha nem volna jó és nem erre ropta volna a kétharmad, aki egyáltalán eljött a hangversenyterembe és jegyet is vett a koncertre. Az örökzöld sláger amúgy arról szól, hogy akkor vagy igazi szittya fehér hazafi, ha keleti béren megmutatod milyen nyugati árak mellett becsületesnek látszani a magyar ugaron, lehúzva bérecskére, jutalékra másokat, miközben látszatra a közösséget szolgálod és kedves vezetőd tiszteled.
Néhányszor még nosztalgiából végighallgatja az ember a nagy kedvenc slágerét, aztán már maradék lelkiismerete új dallamokra figyel, más lagziba is vágyik egy másik zenekarral. Lement ez is és dög unalom, mindenhonnan ugyan azt a nótát folyatni.
Azonban van itt egy érdekes banda aki túl okos ahhoz, hogy ezt ne tudván, valamit ne tenne managerként a pop vásárban. Örökre akarja vezetni a slágerlistát. Halhatatlan lesz ha addig él is a közönsége!
Mivel egy sláger már bejött vagy húsz éve mely elsöpörte az összes begyepesedett akkori zenekart, ennek erőltetése, feldolgozása és variációi szólnak mindenhonnan. Időközben a jogdíjak és a bevétel lett a lényeg! Amiről ez a nóta szólt, már rég másodlagos és pusztán kellékké silányult a bevételszerzésben. Minden pátosz és lelkiismeret lehullott a sablonos csontvázáról és aki nem erre bulizott az szépen ott maradt az út szélén. Van aki külföldre menekült a szokásos dallamok elől, van aki berúgva még elviseli. Aki mást akar hallgatni az folyamatosan egzisztenciális bajba kerül.
Amúgy is érdekes ez a slágerlista. Nem egy jobb számot, egy érdekesebb dallamot kanyarint megunt sztárunk és féltehetségű (szerzői)jogász zenekara, hanem a többit akarja kíméletlenül megszüntetni.
Ide új hangok, más zenészek, új bandák nem kellenek. Mindenki szét lesz verve ki máskép lantozik és szebben nyomkodja a szintetizátort.
Már nem az a lényeg, hogy letagadjuk őket, hanem az, hogy végleg elmenjen a kedvük a pengetéstől és a közélettől. Nem kell ide kétezer harmincig más sláger. Sztárunk és zenekara megüzente az egyetlen lehetséges média színpadról mire táncoljál ha kedves az élet. Minden klubbot, rádiót, tévét, fesztivált és színpadot megölni vagy felvásárolni kell, ha nem mondja: "Éljen Eduárd!" Mindenhol mi lépünk fel!
Álságos üzenet továbbá erről, buta elvakult rajongó övéinek az a tézis, miszerint: az egykori legyőzött hamis hazug zenészek jönnek megint külföldi pénzből a nagy táncdalfesztiválon, ha nem ez a múlt századi nóta szól továbbra is mindenhonnan. Ez azért is hülyeség mert régen bevették egykori riválisaikat másik öltönybe a bandába, a külföldi pénzért, bár ki láthatja ezt. Minden egyebet amely nem másik tehetségtelen zenészekkel történő megmérettetésről szól, sztárunk nem tűr el.
Néhányan, kik még tudnak valóban muzsikálni, felelős zenészként azon filozofálnak kétségbeesve, nyilvánosság és a maradék kultúr közönségtől elzárva, hogy mi jöhet még?. Ezzel a slágerral már mindenkinek ki van... de mindenki csapdába esett. Egzisztenciája, élete, léte függ ettől és csak rosszabb jöhet az ósdi nóta szerint. Nincs állítólag más "zenélésképes erő"!
Lassan nyilvántartják és begyűjtik azokat is akik nem ezt hallgatják titokban? ...vagy végleg elüldözik őket? Az egész slágerlistára szavazást megszüntetik, vagy kötelező lesz énekelni még a budin is? Amúgy is kék papíron konzultálni kell a nemzetnek erről a nótáról név szerint levélben. A sláger minden sora kérdés...de csak az! Más kérdésre itt nincs ritmus és válaszlehetőség!
Belopózott ez a dallam az oktatásba és a gazdaságba, a szerelembe, barátságba és a családba.
Még ha nem is énekled de elvárják, hogy csendben tátogd te is, ha a többi énekli melletted. Kamerával nézik a szádat... és ahogy a himnuszt se tudtad szolmizálni az iskolai ünnepélyen, de félve hamisan tátogtad el, most a műanyag életedet éled a hamis kotta szerint megijedve, ki nem mutatott félelemben.
A legrosszabb azonban annak, ki szívből hisz még ennek a lefutott dalnak és árulóként gyűlöli már azon egykori sorstársakat, akik felébredtek már ebből az egykori beszavazott andalító dallamból.
Kötelező koncert ez már a javából a politikai show minden elemével. Egyre drágább a jegy és egyre kisebb az élmény. Ezrek figyelik, hogy itt vagy e a partin! Felnyomnak, ha nem jól viselkedsz...
Adókedvezmény csak annak jár aki jegyet rendelt Mc. Sárga Dj. véget nem érő koncertjére.
Mit mondhatnék. Én is már komolyan félek a mindennapok következményeit látva.
Lehet, hogy már valaki olyan agymosott, hogy azt hiszi ez is valami zenei írás.
Ezek elhiszik, hogy mindenki "megtévesztett" bérenc ("az imperializmus külföldi ügynöke") és nemsokára az utcai zavargások nemkívánatos tébolya kavarja fel nem kívántan, ezt az idilli kedves dallamot.
Nyugi... ez a nép soha sem döntött be magától egy ilyen süppedős langymeleg rendszert sem "aki érte muzsikál"!
Mindet a külső nemzetközi politikai változás szüntette meg az országban pokoli nemzetvesztő árakon!
Ezért van az, hogy Magyar feltételek szerint, Magyar ember évszázadok óta nem élhetett a saját hazájában!
Gerinctelen csicska távirányító forradalmárok lettünk, akiknek ha megvannak a fillérei, elhallgatgatja ezt a nótázást az adóforintjain egy fikarcnyi változásra való igény nélkül, élete szaros végéig ami "3 év múlva jobb lesz"!
Utólag persze az összes diktátort és rezsimet, politikai "megdönthetetlen" dogmákat mindenki ökölbe szorult kézzel szidta, de fennállásuk alatt részeseként kizárólagos mondón kívánta protekciós alapon kiélvezni az előnyeit és megalapozni maffiális kiskirály megélhetését a többi kívül rekedt becsületmajom rovására.
Hát ennek az évnek is így megyünk neki... a változás legcsekélyebb társadalmi igénye nélkül, titkos panasszal a szánkon.
2019-01-01
Életed hamis világa.
Azt nem tudom mikor kezdődött el ez a hazudozós, sunyítós, lopkodós szemét hamis világ.
Mikorra datálódik a rendes emberek vállvonogatása és beszari félelme a törtető nagypofájú erőszakos bukszamágusoktól. Mikortól fontosabb egy fiatal generációnak zsebébe gyűrni a kétes "akárhogy- meggazdagodás" penészes örökségét, mint egyszer és mindenkorra leszámolni egy forradalommal a hazug rendszerrel. Mennyit ér meg ez a beletörődés a számládon? Menyit ér lelépni, nem politizálni és leszarni a valódi közügyünket.
Meddig fejleszthető még a média és képernyő ópium és a szórakoztató ipar forrókása kerülgetése? Egyáltalán mióta ülnek tehetetlenül ökölbeszorult kézzel generációk, hülyébbnél hülyébb rendszerekben és kilátástalanul igazságtalan törvények közé szorítva, mely csupán néhány gazdag seggfejnek és vastag pofabőrű családtagjaiknak jó.
Mikor kezdődött vajon, hogy ezek az elnyomó és megalázó rendszerek kedvezményezett kiszolgálói lettek az egyetlen jövőképes megélhetés túlélői?
Vajon létezett már az ősközösségben is, hogy valaki titokban magának vadászgatott a távoli erdőben a többiek által készített kőbaltával, majd jóllakva hazatérve elvárta, hogy a nélkülözők kik a tűzre vizáztak, elhiggyék, hogy ő is közülük való és sorstárs. Mikor kezdték el ezek a "jól csináló" emberi roncsok átvenni öltönygatyában a világot, magukat megszavaztatni vezetőként és elvárni, hogy mindenki nekik termeljen és a kényükre, kedvükre tegyen alamizsnáért.
Hol kúrta el az emberiség?
Azt hiszem még a "szent inkvizítorok" sem várták el a sötét pestises középkorban azt, amit ezek az öngyilkosságba hajszolt, befogott pofájú népek elviselni kénytelenek a mindennapjaikban. Ezt a népet, maximum gasztronómiával, hamis illúziókkal és használt holmikkal, vidám alkoholos wellnesszel sikerül mederben tartani, azzal a rémálom illúzióval fűszerezve, hogy egyszer majd ők is felkerülnek a korlátlan és láthatatlan pénzel rendelkező kevéske hatalmas elnyomó közé.
Mindez azonban lehetetlen!
Bármit tanulsz, bármilyen "szerencséd" van, bármennyit dolgozol, és bármennyit raksz félre, a rendszerek fojtogató kígyói nem akarják, hogy te is "befektető" legyél a hatalom szikrányi valódi feltételével. Bármennyid lesz csak a hamis részvények várnak a tőzsdén.
Kiadogathatsz lakásokat, csencselhetsz autóalkatrésszel, gazdálkodhatsz a földeden, szőkíthetsz olajat, szedhetsz védelmi pénzt, nyithatsz boltocskát, futtathatsz és feltörhetsz, csicskáztathatsz, csempészhetsz, árulhatsz zárjegy nélkül. Ezt is várják tőled. Old meg a társadalom anyagi nemtörődömségét a "saját ügyeskedéseddel". Csak akkor kapcsolnak le ha az államtól akarod visszaerezni egy részét amit kihúztak a parlament üzemeltetők és valódi oligarcha országrészvényesek belőled. Az önjelölt töke kiszolgálók csak azt tűrik meg ha eljátszod a "munkaköri" szerepedet amit fent kitaláltak neked, pont akkora összegért mint tervezték.
A meggazdagodás és a mókuskerék elhagyásának hamis illúziójának csúcsa, az állam által üzemeltetet szerencsejáték, mely milliárdokkal kecsegtet. Két sorsolás között titkon végiggondolhatod, hogy milyen is lenne élni, ha hagynának kiszállni a rabszolgahülyítő fekete kényszermunkából.
Addig is el kell tartanod a megkérdőjelezhetetlen feletteseid, ha rájuk szavaztál- ha nem, miközben sorstársaidat és mindenkit aki védtelen, ki kell, hogy fosszál ahhoz ha élni akarsz. Ma a becsületes ember lúzer és szánalmas pitiáner alak, mert az csak magát tudja kirabolni és diszkont áron csonkítani ha valahogyan lépést akar tartani az elit kétes maradékán osztozkodó többiekkel.
A többit társadalmi lecsúszásnak hívják, mely minden szemét rendszer tükre és elmaradhatatlan jellemzője. Persze a nincstelen tűnjön el a közterületről és választáskor adunk neki enni a téren, ahelyett, hogy feltegyük a kérdést, "hogy lett valójában hajléktalan?". Más kérdés, hogy a természetes tengerekben nincsenek hajléktalan halak, és a mókusok sem bérelnek odút az erdőben. (Hát nem érdekes?)
A gazdagok azonban csak pénzt adakoznak (adólevonásból), lehetőségeket és hatalmat soha.
A magyar elit különösen nagy baja, hogy nincsenek gyarmataink ahova a kifosztást importálni lehetne, ezért kizárólagosan a saját népét tudja hitellel terhelni, "újra elosztani" és szarrá adóztatni.
A hamis realitás és a limitált webshoppos élet, a használt autók visszatekert kilométer órájával és az igaz szerelem kurvákra cserélésével elhozza a hallgatást az egészről. Sarlatán dokik és hazug mesterek. Elérhető árak és vevőbarát szolgáltatók, csábító reklámok. Magad is csak gerinctelen termék vagy ma már. Külföldön többet adnak érted ha jól szopsz.
Már az iskolában elveszik mindenét aki gyenge és nem népszerű. A tanár kussol ha látja is. Nem kell a balhé, jobb ha senki nem lát semmit és nem tud semmiről. A gazdag szülök ajándékozó gyermekei már itt királyok, mint a klinikán születéskor a színes tévés különszobán.
Már a nemzeti művészetünk is csak a külsőségét meséli el valódi sorsunknak. Szavaink vesznek oda az egzisztenciális félelem igazságtalanságában. A tabuk sérthetetlenek, az igazság illegális. Felépült végleg a világkapzsiság milliárdosok drótján sötétből rángatott "civilizációja".
Minél több sorszámos papírt összegyűjtő világunk vak hitei és vak filozófiái, áltudományai és etalon irigy én központúsága, nem ígér sok előrejutást a protekciók és néposztályok lelakatolt világában. Bizonyításnak itt már nincs helye, és senki nem nézi vissza a "videó bírót".
Megszületett a kapitalista tőkések nagy álma, az olyan ember aki mindent bevett a médiából amit vetítettetek neki, majd bármit megcsinál kevesebb pénzért mint egy ugyan ilyen másik. Az értelmes emberek kik valamiféle tudással lettek megáldva, olyan szinten adták el a tehetségüket a korrupt rendszerben a hamis célok oltárán, hogy az már visszafordíthatatlan nemzetvesztés.
Ez a létforma végleg megpecsételte az emberiség fennmaradásának esélyét. A napjaid absztrakt becsületét szimbolizáló jogrendszert azon görények fabrikálták, kik veszni hagyva a betartóit a saját életüket akarják átmenteni a valóság biztosan elkövetkező ellehetetlenülése elől.
A kirablóidra semmi nem vonatkozik abból amit te törvényként tisztelsz.
Nem tartható fenn a hazugságok ideája. Jobb ha lopsz te is és kussolsz. Helyezkedsz és hallgatsz az első milliókról. Beveszed a doppingszereket és így legyőzöl másokat. Később majd tisztára mosnak ha elég van már a számládon. Reméled, hogy kineveznek és akkor te is "nagy pénzért" hazudhatsz beosztottaknak és azok kevesebb pénzért majd "elhiszik".
Meddig megy ez még? Tíz évig? Száz évig? ...és valójában hány hét is a világ?
Miért nem hagyjuk ezt egyszerűen abba?
Lehet, hogy már nagyságrendekkel többen csak ezekkel a módszerekkel tudják fenntartani a kétes életszínvonalukat. Pedig az egyszerű abbahagyás az egyetlen ami nem eredményez véres bosszút. Persze akkor vissza kéne osztani a társadalmi javakat amelyek nem azoknál halmozódtak fel akik azt létrehozták. Ettől retteg minden elnyomó és ezért dugja el külföldre a lopadékot azonnal.
Magam részéről menekülök naponta ez elöl. Ez alkalmat ad arra, hogy felkutassam, hogy hogyan kezdődött el ez az egész. Az egykori valódi rendszerfilozófiák "melyek elavultak", világosan kimondták a "modern társadalmak" hosszú távú létképtelenségét. Nincs értelme árfolyamoknak, tranzakcióknak, konstrukcióknak, ügyleteknek és apró betűs résznek. A természetben sehol nem fordul elő kamatos kamat.
Alig néhány évtizede adott szóra még házakat vettek milliókért az emberek egymástól, és jól tudta egy közösség jogászok nélkül is, kibe ne bízzon a környezetében. Ma rasszizmus kijelenteni kikről is van szó.
Elitünk semmit sem tett a hibák kijavítására, még agresszívabban tagadta a szabadság és a demokrítosz eszméjét, a királylefejezéseket és a "herék" felszámolását a közösségből. Mindig az volt az érv, hogy egy új forradalom következő győztese is kitermeli ugyan ezt az úrhatnám spekuláns elitet aki még többet és még agresszívabban fosztogat mint az előző.
Arról szó sem esett, hogy hatalmi berendezkedésünk értelmetlen hibája miatt ma, kizárólag jogászok és pénzember paktációk kerülnek vezető pozíciókba kik azok közül kerülnek ki, kit az emberek egyáltalán nem tartottak alkuképesnek és egyenesnek, és nem kívántak velük nagy horderejű dolgokról még tárgyalni sem. Hét pecsétes média titok, hogy vezetői rétegünk gyakorlatilag nélkülünk képtelen eltartani magát, még átlag alatti színvonalon is.
Az ezredfordulóra botcsinálta elitünk a hazug műanyag közélet megteremtésével azonban elérte, hogy az emberek beérik a hamis és használt termékekkel és nem akarnak forradalmakat és háborút. Egyikünk sem kér igazolást az adója felhasználásának konkrét tényétől, és a ki nem fizetett jövedelmének könyvelhető sorsáról. Az átvert "átlagember" életét és munkája legjavát "önként" az elit hasznára és kiváltságaira fordítja, miközben diszkont hulladékon tengődik. A hétvégi fesztiválon jóllakni átcímkézett ételekből és szeszes italokból, jó egy kis tingli-tangli muzsikaszóra őrzik a "nemzeti hagyományt". Mindenki röhög azon, hogy az irigység és a megvetés milyen ezoterikus baromsággal keveredik. Nem kell revízió és nem akarja már senki vissza amit elloptak tőle. Jó ez így, csak meg ne üssék és vissza ne keljen ütni. A nincstelen kilátástalan élet címkéje a hamis hit. Nem reklamálni semmiért. "Így jártunk" benyeltük. Több is veszett Mohácsnál... Már a sikeres gyermekáldás is menekülés a napi társadalmi kiszolgáltatottságból a családi gyes elbújásba. 
A valódi istenek azonban sosem gondolják, hogy az egyik képernyőbuzi lépre ment seggfej, különb lenne az ugyanilyen másiknál. Mindenki halott aki be bír illeszkedni lelkiismeret furdalás nélkül.
Haverkám ideje lenne felébredi. Nem az különböztet meg a többitől, hogy milyen termékeket sikerült összehordani mások elöl, hanem az, hogy neki mersz e menni azoknak akik minderre a látszatra a jelzálog alamizsnát kinyomtatták neked. Nem zavar, hogy rajtad kívül semmilyen emlősállatnak nincs szüksége pénzre és értelmetlen munkára, hogy megéljen. Bár a természet elsőre kegyetlen, de ezerszer humánusabb mint a szar amit hamis árfolyamon hiteleznek neked.
Itt az ideje a forradalomnak. Hiába voltál szavazni a kisebbik rosszra. Sorsodat fenn rosszul kezelik és csak a bekötött szem filléres kocsmagőze az ami eltapossa benned a valódi indulatot és tenni akarást... Ez a világ lesz a gyerekeidé is ha ezt hagyod rájuk, akármilyen elit iskolába is tanulnak együgyűséget, szavazó ostobaságot és pedantériát. Egyszer majd megkérdezik ha felnőnek, mi ez a szar és mikor is kezdődött el ez az egész..., ki hagyta először és miért nem csináltál semmit...?!, hogy ne így legyen.
2018-08-24
A magyar munkaadó valódi profilja
Ezzel a pszichológiai és kibernetikus összeállítással adós maradt minden hatalom az elmúlt évtizedekben. Nehéz is lenne kimondani, hogy egy "kamarányira" való öltönyös gazdag gerinctelen seggfejet nevelt ki a botcsinálta vad kapitalista rendszer, kik magukat folyamatosan a gazdaság megkerülhetetlen "becsületes" zálogaként, tisztes munkaadónak aposztrofálják.
Egyesületekbe tömörödve sírnak állami támogatásokért, melyet "egyesség" keretén belül kívánnak megjeleníteni és versenyképességnek hívják azt a szemétséget, hogy minél kevesebbet kívánnak azon embereknek anyagilag visszajutatni akik ki vannak nekik szolgáltatva! és akiktől mindezt kérik.
Végül is azonban a "kockázatvállalás" absztrakt kihangsúlyozott fogalma miatt lenyomja mindkettő fajta a dolgozóinak torkán, hogy semmilyen joga nincs a dolgaiba belepofázni és legjobb lenne ha nem is kérne pénzt a munkájáért.
Ezek az emberek csupán azt tanulták, meg, hogy drágán kell eladni valamit amit a legolcsóbban szereztek be. A munkás kéz sem kivétel ez alól. Halál vár itt mindenkire aki nem szertő, vagy rokon. Sokáig nem bámulja az ilyen a pofáját senkinek, hisz ebből "követelőzés" és jogok lesznek amit a politikus haver által megcsonkított "munka törvénykönyve" majd még a végén garantál nekik.
A Magyar vállalkozó nem szemetebb mint európai társaik, csak pitiánerebb és antiszociálisan gátlástalanabb. Hamis törvényes meggyőződése a szemétsége legalizálására, hogy másnak is jogában áll meggazdagodni vállalkozóként, csak az tehetségtelen és gyenge.
Legtöbbjüknek nem is telik alkalmazottakra. Miután azonban legtöbbször csalárd módon szerzett vagyonukban egyedül nem tudnak gazdasági produktumot létrehozni, kényszerből felvesznek maguk helyett valami "droidot". Ez áll helyettük a kisboltba, ez mászik fel helyettük a tetőre vagy az állványra, ez csinálja a gép mellett a melót, vezeti az autót, kulizik és ez fogja feltartani a vevőt akit le kell húzni míg ő oda nem ér! Semmire nem tartja az erőltetett "haveri máz mögött" az embereit. Minden ami a jövedelmét csökkenti egy ellenérdekű dolog. Szükségtelen a bérkiáramlás. Ha tehetné egyedül dolgozna feketén magának. Olyan "kurva okosnak" és szakembernek érzi magát, hogy leszakad az ég. Nála jobban senki nem tud jobban semmit! Mindent jobban is tud a világról mint bárki és ezt "alkalmazott féreg" soha ne merje megkérdőjelezni, a politikai nézeteit is beleértve! Nem véletlenül ő gazdagodott meg a cégéből és nem más! Az első (száz)milliókról azonban mélyen illik hallgatni a cége indulásának valódi történetével együtt!
Ha már itt tartunk. A bér kifizetéseket mindig a saját "szükségletei" után kezdi meg, hatalmas piaci recesszióra hivatkozva.
A pénz odaadása a dolgozónak egy kínos procedúra! Utólagos alku és csökkentés tárgya és haszonkiesés nyílt szinonimája. Valamit mindenképp le kell belőle vonni, vagy visszatartani. A dolgozók adó és járulékaival is késik és ha lehet be sem jelenti őket, ami kirúgás után utólag derül ki. Szinte soha nem fizeti ki időben bért. Ha kell szabadságra megy, vagy kikapcsolja a telefonját.
Közben már keresi is a másik droidot, aki olcsóbban megcsinálja ugyan ezt. Ha nem tud a "kurva jogszabályok" miatt lecsippenteni a bérből, a munkaidőt megpróbálja az irrealitásig növelni. Előbb lesz cég buli és tanulmányút mint "fizu". Ez ugyanis levonható az adóból, vagy a besszállító fizeti és tompítja a konfliktust. Imád fix idejű próbaidőkre ingyen felvenni folyamatosan fluktuálódó betanuló alkalmi munkaerőt, akiket végleges szerződés megkötésével hiteget.
Az a dolgozó aki bére miatt bíróságra merészel menni, örökre stigmát visel a szakágazatban.
A kussolás és a hunyászkodás a nyerő. Előny beilleszkedni az udvartartásba az ilyen munkaadónál. Nem ritka a kiszolgáltatottságon alapuló félelem fenntartása és a folyamatos szexuális zaklatás és kilátástalan túlóra birkamód elviselése.
Vállakozókánk tudja nagyon jól, hogy emberének nem sok lehetősége van máshol megkeresnie a filléreket. Rég bér kartellba tömörült a hasonszőrű környékbeli haverjaival. A szegényes "piac" felosztása és a monopol ágazati helyzet bőven lehetővé teszi a melós seggek gondtalan szétrúgását és az egzisztenciális zsarolást. Legnagyobb piaci konkurensek, kik normál esetben szóba sem elegyednek egymással, egy valamiben azonnal megegyeznek, mindig! Az alkalmazottak egymás előtti "múltjának kiteregetésében" és lekáderezésében!
Kontrol nincs. Míg NAV-hoz bekötött pénztár gép már létezik, munkaügyi bíróra bekötött alkalmazott nem. A befogott pofájú százezrek nem véletlenül tántorogtak ki innen. Azt se hallgassuk el, hogy a modernkori dolgozódói morál teljes lezüllesztése az ő számlájukra írható, mind a minőséget mind a szorgalmat illetőleg! Megjelent a "dolgozói szegénység" mint politikai gyűjtőfogalom.
Vállalkozó emberünk nem volt mindig ilyen, de ideje volt "bekeményíteni". Az manapság jól látszik, hogy aki nem csinálja ezeket a mocskos intrikákat a dolgozóival az 5 éven belül garantáltan tönkremegy. Erre nem minden ember képes! Kell hozzá egy mélyről jövő alkati kegyetlen tehetséges bunkóság, és felsőbbrendű fennhéjázó istenképzet, melyre születni kell. Legtöbbjük előre tudja, hogy nem fogja kifizetni a beígért bért de simán azt hazudja. Így lesz a hasonszőrű köreiben elismert "üzletember"!
Egyszerűen képtelenség a piaci bérek kisvállalkozói szektorban történő kifizetése és kigazdálkodása.
Erről még beszélni sem lehet. Vállakozókánk amúgy is retteg attól, hogy a "túlzottan megfizetett"alkalmazott majd szintén "bosszúból" vállalkozóvá válik a pénzéből és elviszi a vevőit. Pláne egy szart fog neki ez után fizetni! Neki mindenki az ellensége aki a kenyeréből eszik!
Mindig igyekszik bebiztosítani azt, hogy megkerülhetetlen legyen egy ágazatban a monopolhelyzete és kapcsolatrendszere.
Vagy diktál a mindenkori politikának ha már összelopta magát, vagy lefekszik a mindenkori politikának. Soha semmi nem elég azonban neki! Várja a bosszút minden elmaradt, vagy másnak kifizetett fillérért. Elbocsájtáskor az összes addig kifizetett bért, visszakövetelné a munkavállalótól és kamatozó adósságnak könyveli el lelkében. Az elmaradt hasznot is veszteségként éli meg. Arról fantáziál, hogy egyszer majd olyan szintre fejleszti az ingyenélést, hogy neki már a saját cégéhez se keljen bemenni, csak mint tulaj zseni kapja a semmiért a legtöbb járandó hasznot a szabadideje mellé! Ez a végcél.
A magyar munkaadónak vannak kötelező kellékei, melyet a munkavállalók kiéheztetésén keresztül tud a lehető leggyorsabban megvásárolni. Ez a záloga folyamatos és agresszív piaci bővülésének is.
Kell évente másik helyen levállalni, boltot nyitni, zsigerelni. Ezt hívja "növekedésnek". Valamit mindig venni kell a dolgozói bérek helyett. Erre utólag bércsökkentő vállságként hivatkozik és folyton kifizetési türelmet kér. Tökéletesen tisztában van azzal, hogy amit fizet abból képtelenség megélni, ezért a többszörösét költi biztonsági megoldásokra, mint amibe a bérkiáramlás kerülne. Csak a simlit ismeri alkalmazotti jellemként és a bizalmat luxus kockázatnak tartja. Rettegve pestisként undorog ha élő munkaerőt kell felvenni és az utolsó utáni pillanatig halogatja ezt a lépést!
Valójában eltitkolja a valódi bevételeit és kimentett fekete vagyona mindig lényegesen több mint amit nincstelen "irigyei" látnak, de ezt csak titokban máshol, vagy külföldön szórja a mindenkori adók megkerülésével. Gyűlöli azokat a valódi kifizetéseket amelyek nem őt szolgálják, hanem a közjót. Ez nem zárja ki azt, hogy néhány esetben látszat karitatív, vagy rokonának, szeretőjének, szponzorál valamit, céges PR alapnak álcázva adóleírásként.
Beszállítóként tekint az alkalmazottjaira is, miután hangzatos "csapatépítő" dumával kiszúrta a szemüket. A cégénél valódi előmenetele azonban csak vérszerinti rokonnak van. Nekik többet is fizet ugyanazért, vagy legtöbbször kevesebb munkáért. Szaktudás, hivatástudat, végzetségek, egyéb ilyen fennkölt dolgok soha nem is érdekelték. Amúgy se szereti ha valaki túlképzett és intelligens. Gyűlöli és megijed ha alulról valaki átlátja a dolgait és véleménye van a sajátjának jobb alternatívájaként. "Én megélek így is, nem kell ide import ész". Még az ebből keletkező többlet bevétel sem érdekli! Ha egy alkalmazott mindenképp ki akarja húzni nála átmeneti egzisztenciális okból, jobb ha eljátssza az alulképzett szakirányú dilettánst és eldugja a bizonyítványait. Üzletemberünk úgy is tudja, hogy bár mit is csinál a munkavállalónak sosincs igaza a köreiben, még ha utólag megítélnek a csicskájának valamit is. Elvárja, hogy az intelligens hunyászkodjon a nyers üzletember pénzen vett hatalma előtt. Ne is merészeljen kérdezni tőle semmit, nem hogy "irreális bérigényt" fogalmazzon meg! Más út úgysincs.
Szereti ha alkalmazottai közül "felemelhet" embereket és hagyja őket lopni, vagy elnéz nekik dolgokat a kisebb beosztottak kínzásában. Elvileg erről "nem tud". Így mikor meg akar valakitől szabadulni aki kezd a fejére nőni, ezt a kártyát a bizonyítékokkal együtt azonnal előveszi. Imádja a jogászkodást és az ügyvéddel fenyegetőzést és a pénze az egyet jelent neki a korlátlan hatalommal. Kéjesen élvezi, hogy a gazdasági szereplők leválthatatlanok és nem kell rájuk szavazni, valamint a "birodalom" örökül hagyható a beles utódokra. Ez nem zárja ki, hogy a saját kölykeit se látja szívesen a zsíros fazék körül.
A valóság azonban az, hogy egyetlen nagy autó, hatalmas ház, nyaraló, luxusút, vadászat, luxus prosti és egyéb kellék megvásárlása sem marad el életvitelében. Ez neki "alanyi jogon jár" valamiféle "befektetésre hivatkozva". Akkor is megveszi ha nem tud bért fizetni momentán! Valósággal élvezi mindegyik az ízét ennek, hogy ő van a kiszolgáltatott hierarchia csúcsán. Imád főnökként tetszelegni és "szerény tisztes vállalkozót" játszani.
Azt szereti ha úgy szeretik, hogy közben félnek a hatalmától. Ha megszólal remegjen mindenki! Szeret olyan dolgokat elintézni alattvalóinak ami neki nem kerül semmibe de hatalmát és rendességét piedesztálra emeli.
Valójában az összesíbolt pénzében kínoz embereket és bezárja őket ebbe a helyzetbe, miközben nélkülük eldönti sorsukat. Olyan munkaszerződés diktátumokat rittyentett rokon ügyvédével, hogy már akkor halott vagy mikor felvettek. Mindenki minimálbéren csökkentett részmunkaidőben van bejelentve, még akkor is ha napi 24 órát gályázik.
A kétezres években egyes megyékben és ágazatokban eljutottunk oda, hogy munkavállalóként már megváltás sokkal kevesebbért multi céget vagy külföldi céget választani a "hazai kisvállalkozói réteg" helyett. A statisztikák szerint ma is ők adják ugyan a legtöbb munkahelyet, csak arról nem mer beszélni senki, hogy milyen áron! Dugig a munkaügyi bíróság és sokkal többen vannak azok akik otthon gyáván ökölbeszorult kézzel tűrik seggfej főnökük piaci ámokfutásának nevetséges hátralékát. Százezres az a réteg aki sehova sem mer fordulni az őt ért munkaügyi sérelem miatt és hagyja elúszni a "béke" érdekében az elmaradt béreit. A munkahelye elhagyása után ugyan úgy fél a volt főnökének köreitől, mint amikor még ott szipolyozták igazságtalanul.
A szemük láttára gazdagodik és boldogul pofátlanul egy agresszív seggfej réteg aki semmi másból nem csinál hasznot, mint abból, hogy munkavállalóként az alkalmazottja az aktív évek alatt nem jut semmire.
Ma az egyetlen út a gátlástalan haszonszerzésre és meggazdagodásra a magyar gátlástalan vállalkozósdi, szigorúan farizeus alapon.
Mára aztán eljutottunk oda, hogy tisztességes magyar ember nem kíván ezen gazdasági szereplő gazember réteg között élni és náluk dolgozni. Valójában alkalmazottként vállalja a legnagyobb piaci kockázatot és folyamatosan kibúvókat és másik munkát keres, hogy megszabaduljon eme leszerepelt nagyképű unszínpatikus, gazdaságilag szükségtelen majmoktól és kizárja végre az életéből és megélhetéséből a főnökfaktort.
Még maguk a kissebségbe szorult valódi becsületesen vergődő vállalkozók is inkább bezártak és eltűntek ezt látva. Sokuk nem tudott lelkiismereti okok miatt ilyen "üzleti személyiséggé fejlődni".
Ma értelmes dolgozó emberek között a "vállalkozó" egy szögből nézett szitokszó, mint ahogy a "paraszt" kifejezést sem a tisztességes földművesre használják ma már.
Mégis az a vérfagyasztó, hogy a mindenkori magyar kormányaink ciklusokon átívelve, ezektől az embernek látszó lelketlen gyalázatos pénzhajhászó gyökerektől várták a magyar gazdaság motorjának beindítását, és a munkahelyteremtést, miközben nyíltan multi és külföldi támogatásokat csináltak inkább gazdaságpolitikaként, mert maguk sem bíztak ebben a vállalkozói szférában.
 |
 |
 |
A képeken egy illegálisan működő kisvárosi varroda látható, amely a Munkaügyi Központ épületében feketén üzemelt közvetlenül az ügyfélbejáróval szemben! |
2018-05-01
"Úgyse tudok semmit csinálni"
Megtanultad a leckét: "Túl kicsi vagyok, semmibe se tudok úgyse, beleszólni..."
Megtanultad, hogy a "nagykutyák a fejed felett eldöntenek mindent". Rád sózott rabja vagy az ideológiáknak és média agymosásnak. Ezt is annak tartod a "saját véleményed" görbe tükrében.(El se olvasod.) Társadalmi problémákat "saját egyéni hülyeségnek" aposztrofálsz és menekülsz a posványba a megszokott "szaros kis alulfizetett" biztonságos életedhez.
Annyit tudsz a világról, hogy drágában kéne eladnod amit olcsóbban vettél ha menekülni akarsz a robotolásból. Ekkor nem vagy lúzer és ekkor van büszkeség és haszon. Minél kevesebb munkával, minél többet kihozni az élet azon részéből, hol az élvezeti cikkeket és "vigalmi programokat" mérik.
Oda "fent" volna jó... és csak azért vagy apátiában és a lusta valóságban, mert nem fogsz lázadni, mert azt az illúziót kergeted gyermekkorod óta, hogy egy nap te is gazdag leszel, hol beleszólhatsz majd mindenbe és te is oda tartozol majd a kirabló elnyomóid közé. Akkor már nem kell majd a világot szidni és végképp nem, forradalmat csinálni... Ez felment minden felelősség alól...
Nem tudsz róla de a "nagykutyák" is panaszkodnak:
"Adózni nem akar de a társadalom szolgáltasson neki ingyen mindent." "Ha nem kap elég lóvét meglép külföldre és itt maradnak nyakunkon a hülyék"... A rabszolgák minősége nap mint nap hanyatlik és egyre nehezebb velük, ha tudatára ébrednek kétes helyzetüknek... és még: "ránk se akarnak szavazni!" "Valójában a hőzöngés közben nem is értik, hogy nincs is miből országot kormányozni csak abból ha elveszek tőlük, vagy hitelt veszek fel a nyakukra... és még le is tolvajoznak..." " ha támogatást igénylek kintről, akkor meg pont azt kell csinálnom amit nem akarnak és amire sose szavaztak..." "...és ez ellen nem tudok csinálni semmit..."
Fent tudják, hogy neked már mindegy. Az öltönyös dumát benyaltad, nincs már három generáció sem a teljes kihalásodig. A néposztályod acél fedele örökre bezárva. Izolálva vagy a magasabb köröktől.
Nem ma kezdődött a "Levesre telik és ricsajra" társadalom. Még mindig a "fortélyos félelem" igazgat! (József Attila)
Gyakorlatilag senki nem tud semmit se csinálni sehol. A másik okán vár az apátiában. (de érdekes)
Ez egy mesterségesen leblokkolt társadalmi rendszer!
Innentől szabad a kapitalista vásár. Legitim a legitimizáció. Bár ki megláthatja itthon és külföldön egyaránt!
A valódi haszonélvezők röhögnek a markukba és tudják, hogy egy tanult, józan, egészséges immunrendszerű országgal ezt a kirablást soha nem tudnák megcsinálni! Nekik jó az irigy egymásnak feszülés a politikai kocsmában...és mindenre van válasz a valóságshowban. Soha nem fogsz itt összefogni senkivel! "Kaparj kurta neked is jut". Nem emlékszem olyan történelmi pillanatra, mikor jobban utáltuk volna egymást azért mert a másiknak több jutott.
Az egyik elveszi legálisan a másikét és rettenetes álproblémák keverednek a jólét és a nyomor szakadékával. A "törvényes üzlet" csak itt nem rablás. Le lehet papírozni ál adósságokat, amit fizikailag ki kell fizettetni. Bank, ingatlan, tőzsde, jogdíjak. Csak azt nem tudja senki, hol van a tízmilliomod részed amely születésedkor alanyi jogon a tiéd volt ebből az országból! Az ám nem kevés!
Az élet legnagyobb "kibaszása", hogy a szegény embernek is lehet gyereke akit adószámmal és adóssággal látnak el mihelyst meglátja a napvilágot. A jó kezdemények itt folynak el a tőkeprofit kíméletlen mocsadékában. Semmit ne csinálj amiért nem kapsz pénzt és nem hoz bevételt! Tele vagyunk értelmetlen termékekkel és áltudományokkal, csak azért mert fizetnek érte. Minden relatív és még jó, hogy valódi nagyjaink pénzéhség nélkül is értettek a világhoz. Ma csak az elismert szakember aki pénzt is kap érte, függetlenül attól mekkora a valódi tudása...
Ezen az alapon azonban nem lehet nemzetként fennmaradni!
VALAMI ITT NEM STIMMEL!
Azt hiszem megbukott a "demokratikus kapitalista szociális piacgazdaság" is. Most már látszik a napnál világosabban, hogy az egymásnak feszülő érdekcsoportok politikai nyálverése elfedi itt azt a tényt, hogy valami nagyon nem stimmel a világodban. Ennek ugyanúgy vége lett mint a "kommunizmus világméretű győzelmének" és a hűbéri, jobbágynyúzó grófi világnak.
Megérjük még azt, hogy ez a történelmi korszak is bezárni kénytelen..., és akik nem tudtak hatvan év alatt hitelből szocializmust fabrikálni ruszki mintára, azok piaci alapon harminc év alatt nem tudtak kapitalizmust csinálni amcsi mintára sem.
Még azt se tudja megmondani egyik sem, miért 4 évente kell másik öntelt seggfejre szavazni. Mért nem 3 év?, vagy 5 és félév?
Szerintem mindegy. A legelső demokráciákban a rabszolgák nem szavazhattak. Immáron "felszabadítva"-vagy és ez a szavazatod "minőségén" és súlyán igen csak meglátszik. Nem csoda, hogy a modernkori Magyarország történetében alig mentek el már az első választásra az urnába dobálni. Törvényes csalni és hegesztgetni a választási rendszert, mióta gulyáskarikás államunkban "hazudnak éjjel és nappal is..."
Mint tudjuk itt senki sem nyer, hanem valaki elveszti, mert "rossz lóra tesz".
Egyszerűen azért van választási rendszer, hogy senkinek ne tűnjön fel, hogy ez egy szándékosan apátiába taszított társadalmi berendezkedés, melyet ebben az állapotában lehet legegyszerűbben halálra dolgoztatni és kirabolni! Így hozza a legnagyobb pénzt másnak ez a "befektetőktől hemzsegő" kamatleső gépezet. Botcsinálta elitünk így tud a legegyszerűbben eladni jutalékra a "világpiacon".
Ideje felfognod! Ez nem a valóság. Ez a fajta berendezkedés valami olyan életidegen struktúra, melyet innen alulról a visszafejlesztett közoktatás nem is kéne, hogy láttasson.
Bizonyított tény, hogy (ellentétben a hamis dumákkal) őseink a természet részeként alig dolgoztak napi három órát. Ínségesebb időkben talán két részletben öt órát is gyűjtögettek és vadászgattak.
A maradék idejükben beszélgettek, táncoltak, aludtak és szeretkeztek és védték, őrizték világukat. Volt egy összetartó ereje az életüknek és egyik sem gondolta, hogy az isteneiket itt kéne megkeresni egymásra szavazgatva. Nem gondolta senki azt, hogy "túl kicsi és úgy se tud semmit csinálni", mint ahogy senki sem ismerte a kampányolás fogalmát valami seggfej lejáratására.
A természetben nincs se idő se szavazás. A vadludak mindig tudják ki repüljön ősszel a "V" alak elején, mint ahogy nagy királyainkra is rögtön ráismert a nép ha a szakrális karizma megjelent a kiállásukban. A valódi hatalom nem egyenlő a rád kényszerített ígérgető egoizmus beikszelésével. Amúgy is érdekes profán bája a voksolásoknak, hogy három idióta pálinkáért leszavaz egy docenst.
Jelenlegi helyzeted abból a száz évvel ezelőtt lejárt munkásosztály pokolból alakult ki melyet a gyárakban és bányákban vég nélkül robotoló kizsákmányolt melósok harcoltak ki, hogy valamelyest enyhítsenek sorsukon. Fogságban élsz egy (állat)emberkertben. Azt hiszed mindig, hogy a gyerekeidnek legalább jobb lesz ha te már eladtad a lelked. Fogalmad sincs mi is az a szabadság. Amikor nem csak pofáznak róla, hanem meg is kapod a ketrecen túli világot.
Ez a kapitalizmus csak díszlet arra, hogy silány termékekre hajtva, fecséreld az életed, minden valódi alkotás nélkül.
Be vagy ide zárva a valódi képességeid és tudásod teljes mellőzésével. Legtöbb Istenadta tehetségedről nem is tudsz!
Cápa vagy az akváriumba. Nem harapsz, nem csinálod a balhét, kapsz enni és még vihar sincs a tengeren. Szavazhatsz arra ki etessen és beszedik utánad a jegyeket. A sorsodat csak nyugtató és stressz oldó kapszulával bírod. "Másnak se jobb".
Azt szeretné mindenki ha olyan fogyasztó lennél mint a többi. Nem illik itt mást gondolni mint a média. Sok bajjal és vesződséggel jár ha nem maradsz a valagadon. Vár a webshop és a haverok a kocsmában.
Az akvárium üveg törhetetlen és nem látod a téged bámulók perecet ropogtató, telefonálgató pofáját.
Megint szaros gyarmat lettünk. Ismét el vagyunk adva, csak szebben hazudtak akik a júdáspénzt felvették utánunk. Akinek "volt esze" és gagyogott meráni nyelveken az rég ledobbantott innen. A többiek elfelejtettek fogságban szaporodni. Mindig a legrosszabbkor derül ki, hogy átlettünk verve és már semmit sem lehet tenni.
Soha nem lesz itt már béke és jön a legrosszabb. Túl sokan rabolnak itt és külföldi árak vannak, bizonytalan rapszolga pénzért pedig, kicsi bérek. Olyan termékeket gyártunk és szerelünk össze másnak melyeket nem is tudnánk megvenni. A használt lett az új. Budapestből sikerült "bjudapeszt"-et csinálni. Olyan nagy lett itt a "modernizáció" milliárdokért, hogy a vonat 2 perccel hamarabb ér az állomásra...mint 1973-ban. WIFI idióták lettünk.
A természet és valamiféle evolúciós katasztrófa fog végezni ezzel a torz rendszerrel. Nincs politikai megoldása. "Elitünk" sosem fogja belátni a saját nemzetvesztő hülyeségét. Arra odázgat, hogy ne az ő ciklusa alatt legyen össztársadalmi robbanás.
Nem sokan fogjuk túlélni. Ennyi embernek nem tudunk már enni adni. Az álmok véget értek és valójában kivitelezhetetlenek. Tetten érhető a gazdag világok esztelen bezárkózása. Nincs szükség ránk.
Félek, hogy tiszta lap sem lesz. Aki most felspájzol és kussol arról mije van eldugva,kicsivel tovább húzza. A politikai fingeregetés savas bűzében a lefizetett médiában versenyt futnak a következő ciklusért. A statisztikák és a jóslatok, hitek és vakremények keverednek a kilóra pénzelt diplomás megmondók okosságaival. Barátságok véreznek és bolond az ki bevallja hova is kéne remegő kézzel betolni az ikszet. Ugyan úgy titok, mint az, hogy egyesek már tudják hova dugták el a nemzet valódi vagyonát, amiből túl kéne élnünk és eljutni a valódi világunkba.
2018-02-23
2018 Köszöntő
- Apa! Ott fekszik egy madár! ...alszik? -
- ... nem, nem alszik, ...meghalt... -
- ...de majd ugye feltámad? ..., ahogy a hittanon mondták... -
- Azt hiszem a Varjúk nem támadnak fel..., vagy nem is tudom...
És valóban nem tudom.
Kicsit mindig érdekes év és érdekes kérdés ha szilveszterkor nem vagyok itthon és munkával töltöm az ünnepeket.
A belső filozófia pedig fontos, hogy az ember a semmitmondó fogadalmak helyett, alapvető kérdésekre tudjon válaszolni. Az alapvető kérdést mindig ott teszi fel az élet, hol nem várod... és általában egy belső hang szólaltatja meg. Egyszerű és jellemzője, hogy félelmetes rá az őszinte válasz. Nem illik kimondani és ha kiadod magad, még bajod is lehet belőle.
A helyzet nem lett rózsás, de sorsfordító év lett belőle ahogy faramucin letűnik mögöttem a fél január...
Visszagondolva sok mindent elragadott a sors, hogy árával fizessek a soha nem látott picinyke jóért is.
Miután maradék személyiségemet és identitásomat feladva pénzért levállaltam a lehetetlent amit még el tudok viselni, örülnöm kell, hogy nem jártam úgy mint sok százan ebben az apokalipszisben.
Ahogy elnézem, mivé torzultak az emberi jellemek a "piac" nyomora alatt, még örülnöm kell, hogy kilátástalan összeomlott életem kiszínezi a kaland és a remény nyomorult vidám mézédes máza.
Sokan riadtan adják el mijük van és adják ki otthonaikat külföldieknek, hogy elmenekülhessenek külföldre kicsit többért csicskának. Legbelül titkon sejtik, hogy nem lesz ebből hazaút és nyugodt öregkor az óhazában. Lépre mentek a mesterséges "menekülés bizniszben" tehetetlen csapdába esettként. A boldogság madara fekszik itt tehát és várhatja a feltámadást.
Addig is a hamis agymosás internetes ópiumában a "hol olcsóbb" kérdése gyötri a népemet, miközben feladja és eladja magát a beszűkülő lehetőségek elfolyó véres hajszálerében.
Az idén is a bér, az ingatlan, a guruló vas, és az üdülés határozta meg a tüzes vízzel felöntött mindennapokat. A keserves realitás korlátai kirajzolták az elérhetetlen vágyakat, és kirabolt generációk tudnak ma már együtt élni a lemondással és a használt ócskaságok tömkelegével.
Vár reánk a szavazás démokritoszi mámora is, hol az nyer majd ki a legjobban keríti körbe az országot. Továbbra is az jut pénzhez itt a nyugati kapitalista Kaukázusban, kinél amúgy is vastag a bux(a). Tizenhét családnak kell tönkremenni ahhoz, hogy egy meggazdagodjon... és az állam végleg elvesztette az "újraelosztó szerepét".
Semmibe nem tudsz befektetni ami pénzt hozna. Ha szerzel is nehezen valamit azt befektetni prosperációba nem tudod. A valós folyamatok nem nyilvánosak és a fejed felett dőlnek el. Igazi bugyuta fogyasztóvá kovácsolták a még józan emberek többségét és továbbra is a pofabefogás az egyetlen záloga a látszattúlélésnek. A vélemények titkolt és letakart kémlelt világa soha ilyen maró és lelketlen nem volt, közvetlen egzisztenciális megtorlással leöntve. Elég egy "rossz" like és post a kirúgáshoz.
Az "elitünk" már nem fél. Nincs már olyan, hogy "kiderül róla" bármi. Nincsenek következmények egy apátiába merült , lelkileg megfagyott, rafináltan megosztott országban.
A madár halottan fekszik és soha nem fog már felrepülni. Elhittük és beteljesítettük, hogy "túl kicsik vagyunk és nem tudunk semmit csinálni" nótát. Elsőnek indulva is utolsóként végeztünk mindenhol. Hiába azonban csendes munka és szívszorító szakmai szerettetteljes kitartás, most is csak a törtető nagyképű, protekciós lélek nélküli együgyű seggfejek jutottak előrébb a hamisan kiosztott kártyák alapján, tevőleges munka nélkül. A statisztikák kizárólag arra korlátozódtak, hogy javult a jólét mert többen rendeltek pizzát mint ahányan éhen haltak. Összehasonlításra került az összehasonlíthatatlan!
A profán azonban az, hogy optimizmus és a siker a médiában viszont csak azokat illette, ki végül is egyéni teljesítményével ellenszegült a sematista mámornak.
Had álljon itt példaként, hogy az igazságszolgáltatás együgyű szkeptikus embertelenségében az idén volt olyan bíró, ki felrúgta a súgást magasabb helyről és igazságot vetett papírra ítéletében, az egész egzisztenciáját kockáztatva! A példa nem túl ragadós de mégsem lehetett minden szöget beverni a remény koporsójába! Lehet, hogy mégis lesz feltámadás...?
Hány fecskének kell a nyarat csinálni?!
Két világ között ingunk most is. Értelmes, józan valódi embernek nincs az a pénz amiért érdemes lenne "megbékélni és kiegyezni". Hatalmas idők küszöbén állunk. A nagy tabukhoz az egész világon hozzá kell nyúlni és a bebetonozott privilégiumok recsegnek a világvége természeti katasztrófákkal díszített kapujában. A változás drámai és nem ezt a tudást igényli amit az iskolapadokban beléd sulykoltak a tandíjszedők. Az új világban nem kell a kétes protekciós diploma.
Kár az időt elfecsérelni hitvány politikával, mert létezik valódi közélet is, melyet letagadnak és mélyen elhallgatnak előled. Ne feledd el a nagy kaparásban, hogy a fizikai matéria pusztul el elsőként nyomtalanul de a szellemiség soha! Nincs hova menekülni bankszámla lovagocskáknak!
A valóság már itt kopogtat az újesztendő árnyékában.
2018-01-12
Valamilyen... Zoli bácsi!
Egy külföldieknek is boros árú luxusszállodában üldögélek a külön teremben. Ki is néznek innen, hiába fizettem. A pincér diszkréten érezteti velem, hogy jó lesz lekopnom innen mert itt nagy ember jön és zárná az ajtókat. Pofátlanul nem tágítok. Csak azért se.
Szállingóznak a "nagy emberek". Mindem úgy történik mint egykoron Michael Korda: Hatalom című könyvében.
Előbb megérkezik az udvartartás. Volt komcsi kivételezettek és egykori szépasszony feleségeik lézengenek álmosan a reggelihez. Amit nekem ki kell cipelnem a svédasztalról azt itt bemondásra azonnal kiviszik nekik. A narancslé nem felhígított dobozos, facsarják nekik a másik asztalnál és sütögetik a bagettot is mint egykoron a párt üdülőben.
Betoppan végre a cézár is. Mindenki bókol és aggódva hallgatja azt a "jó fej" történetet, hogy "nem sikerült kakálni" és talán majd a friss lazac megoldja a gyomor gondokat. Igazi uralkodóként néz végig alattvalóin. Mellette bekullog "legszebb vénasszony" kategóriában a felesége, kin látszik, hogy a legtöbb neki jutott, hogy kora ellenére "jól tartsa magát". Más dolga sem volt egész életében mint az utódokat leelleni a birodalom élére. Kicsit üröm az örömben, hogy személyét az asztalnál ülő többi feleség közül választotta ki kiskirályunk és az asszony tisztában van a fiatalkori előzetes "teszt" légyottokkal, mint az ott hajbókoló, "múltra és sérelmekre fátylat borító" beosztott férjeknek is.
Aki nem alfa hím az jobb ha befogja itt pénzért és pozícióért a pofáját.
Nevezhetnénk emberünket bárminek. Zoli, Jani, Pista... bácsi. Csúfolhatnánk oligarchának, vagy erős embernek... de ez több annál. Pontosan annyian vannak mint ahány még effektív jövedelmet hozó stratégiai ágazat van Magyarországon!
Nem csak ő osztja a kártyákat az élet minden területén, hanem övé az egész pakli. Már a kilencvenes évek előtt pártemberként magára húzott mindent és tele bukszával várta az újkori "magyar kapitalizmus" eljövetelét. Nem csak jókor volt jó helyen és spontán privatizált, hanem volt sunyi "szervezőképessége" és kapcsolatrendszere az örök fennmaradáshoz.
Egész ágazatot tudott magáénak az első pillanatban a szocializmus (ál)bukása után, míg mások lepukkant panellakásban üveges szemmel nincstelenül néztek a jövőbe, árulva Trabantjukat, hogy a lakótelep aljában kényszerből kisközértet nyissanak "újkori vállalkozóként".
A reggeli folytatódik. Az ötven körüli pincér, kit "Lajosomnak" szólít nagy emberünk, szorgalmasan szedi le a csészéket minden korty után. Látszik, hogy ismerik egymást. Mint később megtudom, Lajosom még a hely pártüdülő korában fiatal pincérként ugyan ezt a segget nyalta. Most hétcsillagos pincérként hálás az öregnek, hogy kilencvenben nem rúgta ki innen mikor az egészet "megvette" és pik-pakk állami támogatásból felújította az egészet pályázati úton.
Lajosom most pont annyit keres mintha Ausztriában dolgozna, csak sosem mehet szabadságra. Mindegy is neki, úgy is ez az élete mióta gyerekei elhúztak innen külföldre és a volt felesége prostituáltnak állt, hogy ki tudják fizetni a devizahitelt.
Csörögnek a tányérok. Az üvegek külön asztalon vakító fehér abroszban. Lassan megy a társaság is Zoli bácsi engedélyével.
A kemény mag ott marad anekdotáit hallgatni.
Zoli bácsi utálja a netet és a mobiltelefont. Egyszer volt neki de bezárta az íróasztal fiókba miután nem tudott megírni egy sms-t. Ott merült le. Fészbúkot is vesz ha "befér a garázsba". Ez ugyan nem tudja milyen vicc de hallotta valahol és látja, hogy jót nevetnek rajta. Téma még az időjárás és a magánkórház. Sosem beszél az élet valódi dolgairól. Magára húzza nyolcvanezer forintos ingét és utolsóként távozik a VIP kijáraton amit még kinyitva sosem láttam. Nem szert találkozni senkivel.
Zoli bácsi elégedett. Nincsenek generációkra problémái. Minden tenderből megnyer mindent. Cége igazi paradicsom. Ezt az országot neki találták ki és nem is akar semmilyen változást. Ugyan kilencven elején egyszer megijedt, hogy majd valaki visszarendezi a vagyonát dolgozó ezrek szájíze szerint, de hozatott a képviselő haverokkal olyan törvényeket, mellyel minden jogtiszta és legális. Rendes embernek és fedhetetlen sikeres magyar vállalkozónak tartja magát. Sosem volt bűnöző vagy maffiózó, hiszen magát a fiskális bűnt üzletté emelték az ország törvényei. Ő hazafinak tartja magát azért, hogy nem külföldiek kezére került a lopadéka a sötét átkos rendszer kaotikus végnapjaiban!
Ma már néha adakozik is ha a volt falujából könyörög neki a polgármester, még ha nem is az ő pártállása... és kicsit elkényeztette a gyerekeit is, akik csicsás külföldi egyetemen nappali tagozaton nyelveket tanultak és elszemtelenedtek.
Szereti őket. Fiába nem bízik annyira. Neki soha nem a pecabot kellett hanem a hal... Arany gyerekkora volt és többször is ki kellet húzni a szarból rendőr barátjának a fiatalkori "bohóságokból". Ha tudja előre, nem engedi a korai jogsit és azt a rohadt sportkocsit neki.
A lánya is el van kapatva, de ez az asszony sors. Úgy is egyidős a szeretőivel, ismeri a hisztit. Még jó, hogy a művészeti egyetemen atyaistent csinált belőle, ott nem tud "elbaszni semmit".
A vejében bízik igazán aki alulról jött... az fújja is az após leckét betéve! "Ki alatt volt a legjobb", meg mit, hogy is kell diszkréten elintézni, hogy "mindenkinek jó legyen". Övé lesz itt a birodalom nem kétséges, ha vigyáz a farkára és elviseli a csúnyácska "művésznőt". Csak ne alakítson valamilyen pártot, ennyi pénzel hamar megkörnyékezik az embert... Az unoka is ebből a vérből ideális, ki fenntartások nélkül hiszi majd a "tisztes" nagyapai vagyonszerzés zsenialitását és az elkussolt megszépült múltat, mikor még "ki lehetett ugrani" a munkásosztályból.
Politikával és közélelttel nem foglalkozik. Nem kell támadási felület.
A gazdasági konkurenciának sincs esélye vele szemben. Természetes monopóliumban úszkál minden dolog nélkül. A tőzsde és offshore a diplomás kölyke úri huncutsága...had csinálja van rá miből, ad rá játszani... neki az a biztos amit a vidéki vadászháza trezorjában devizában őriz. Bár mi is lesz, ott elbújik előle akár évekre. Mindig van nála cash (kp.) dögivel, a bankkártyáját nem használja évek óta. Ki tudja mit tart nyilván az "apek".
A nyaralása megszervezése bonyolultabb mint a hatalmat a kezében tartani. Nincs még itt az ideje átadni a gyeplőt. Bicikli és csónakázás az egészség útja. A családja sem tudja ki is ő valójában és mije is van! A hajóról se tudnak...
Röhög a külföldi multikon is. A mesterségesen lenyomott bérek neki kedveznek és az embereinek a minimálbér felett néha ad "zsebbe is", had legyen minden rendben. Aki nem őt szolgálja amúgy is áruló. Mindenki a "bizalmi embere" és veregetni szereti a vállát. Az emberi érezzék jól magukat nála a bizalomba fogadás hamis érzésével és ne a pénzért szolgálják a hatalmát! Szépen elhitette velük, hogy amíg ő él addig körülötte mindenkinek lesz munkája és mindegyikőjük családja sorsát szívén viseli ki egyszer is lemosta a kocsiját! Kár, hogy azonban "emberei" piaci vásárlóerőt nem képviselnek mert az árak az ő közvetlen rokoni pereputtya életszínvonalához igazodtak.
Akkorát nyílt az olló, hogy már látszik a nyele is ha hátranézel! Ha nem ő a mentorod halott vagy.
A rendszert és a mindenkori kormányt szidni azonban remek élvezet és ha a beosztott vazallusok is vele mondják a koma-kapitalista "fogadj istent" akkor az többet ér mint a csapatépítő tréning. Egy cseppet sem zavarja, hogy pont ez az állam tömi a zsebét a pályázatokon keresztül amin rendre nyer a visszaosztás miatt. Jelentős mértékben hozzájárult piaci jelenléte ahhoz, hogy egyetlen kormány sem támogatta valójában a magyar közép és kisvállalkozókat, hiszen az összes pénz nála kötött ki ezek helyett.
Az ágazati kamarában is ő a király. A folyosó félhomályában szabja meg az irányát a valódi gazdasági folyamatoknak és a vérbe és húsba karcoló magyar jövőnek.
Zoli bácsit sohasem fogja leszavazni senki. Leváltani, megkerülni nem lehet. Akár mit kezdesz az életben Magyarországon előbb vagy utóbb, az ő érdekébe botlasz. Ha élni akarsz beszélned kell az egyik emberével és azt a nótát kell, hogy fújad amit ő szeretne hallani.
A gyerekeid az ő kölykeinél fognak filléres bérért házalni önéletrajzokkal vagy húzhatnak külföldre. Ha tanulsz, neki tanulsz, ha dolgozol őt gazdagítod, ha vállalkozol a pitiáner sanyargatott beszállítója leszel. Az ő használt autóját fogod megvenni és az általa szétkefélt barátnője lesz az igazi szerelmed.
Ha netán forradalmat akarsz csinálni, majd megmondja neked hazug médiáján keresztül, mit kiabáljál és hova lőjél, hogy neki semmi baja se legyen.
2017-10-01
Mi a jazz ma?
Úgy a "nagy jazz fesztiválok" lecsengtek a nyár kétes végével. A közember számára "gyanús" műfaj közönsége és habitusa végleg aláásásra került. Koporsójába jót rúgtak és beverték az utolsó szöget is...
Fáj ez nekem. Én mindig is Jazz zenész maradok. Igazából az tetszett gyerekkorom óta a műfajban, hogy meghatározhatatlan és megfoghatatlan volt, hogy ez mit is jelent. Mára ezt a titokzatosságát és varázsát sikerült konkrét rideg díszletekre lecserélni pénzszagú managerek rafinált csűrcsavarása és fantázia ölése által.
A Jazz mint valódi zenei műfaj, mára meghalt Magyarországon. Egykori földalatti képviselőik szétszéledtek, vagy meghasonlottak. A sötét komcsi korszak hivatalos állami pártzenészei pedig ideikrázták a nyakunkra a szörnyű egykori örökséget... szigorúan piaci alapon.
Emlékszem jól..., mikor a jazz üldözött kategóriába tartozott. A legtöbbet kínálta a politikailag bilincsbe vert közönségének! Maga volt a szabadság és a rögtönzés hatalma, mely ellentmondott a diktatúrának és a tervgazdálkodásnak. Őszinte volt és fondorlatmentes, melyet csak bátor zenészek vettek a hangszerükre, hisz a retorzió nem marad el! Egzisztenciájával és karrierjével fizetett mindenki, aki valódi művelője volt a hallgatólagos jazz szobák (klubok) lefüggönyözött valódi értelmiségi világának.
 Debreceni Jazz napok 1985 |
Akár, hogy is nézzük a vasfüggöny mögötti valódi zenei világ a Jazz legnagyobb nemzetközi sztárjait is elhozta Magyarországra, kik akkor még nem a filléres gázsiért jöttek hakniba, hanem missziót hívtak életre a szabadságról. Világmegváltásról szóltak ezek a koncertek. Maga a politikai rendszer recsegett- ropogott mikor játszottak itt. Azt se hallgassuk el, hogy nem levitézlett nyugati sztárok nyugdíjas hakni koncertjei zajlottak alig egy emberöltővel ezelőtt ezeken a jazz fellépéseken és valódi katalizátorai voltak egy azóta letagadott jazz nemzedék iskoláinak! A magyar jazz történelem elismert volt a Jazz szülőhazájában is!
Egyetlen diktatúra sem tudta a Jazzt értelmezni, és rettegett tőle!
... és jelentős erőket kellett mozgósítania minden elnyomó kultúr politikusnak, hogy az ezt értő közönség pofáját befogassa, majd valami giccses külsőséggel megfertőzze. Abban az országban hol, nem volt valódi Jazz élet, a többi műfaj sem volt nyitott és szabad. Ma is a manipulációk és a lózungok, melyek helyettesítik az élet mindennapjaiban a józan észt!
Az igaz Jazz őszinte közélet és valódi politika. A műanyag politikai nomenklatúrával összefonódott zenei maffiózók mélyen hallgatnak arról, hogy az igazi jazz extatikus előadása, a legnagyobb elérhető zenei élvezet a világon! Arról is ritkán beszélnek , hogy az IQ szintre is jelentős növekedést gyakorol a megértése és valójában nem igényel sem gasztronómiai, sem tudatmódosító szereket. Generációk elől hallgatták el ennek csodálatos értékeit, mivel az ezen szocializálódott ember, nem vesz meg (tölt le) szar zenéket és nem lesz szavazógép. Konzerv előrecsomagolt agymosás helyett, felteszi a sorsát valóban meghatározó kérdéseket és veszélyesen reálisan látja tőle magát a világban. Nem véletlen ez a fúzió! Sok hazug rendszer már belehalt ebbe!
 2017 Debreceni egykori parkszínpad, ma hajléktalanok illegális szállása. |
Bár a diktatúra protekciós hangzsibongásai akkor sem hiányoztak senkinek és voltak véres problémák... a réseken azért kitódult a Jazz felemelő őszinte hamísítatlan világa, mely egy életre zenei utat adott százezreknek!
Mára csak a problémák maradtak.
Ami a legjobban fájt az a Debreceni Jazz napok tragikus sorsa, mely sablonisztikus lenyomata lett az összes jazznak csúfolt hangszeres megélhetési erőlködésnek. Az egykor napokig tartó koncerteknek és a várost elözönlő rajongóknak nyoma sem volt. A régi "néposztály független" igazi happening, mikor a stopposok lepték el a négyes főutat és a vonatokra nem volt jegy, hogy a teljes repertoárt és színeket végig élvezzék, ki a kerítésen belül jeggyel, ki kívül a pokrócon...
A világ színe java játszott itt a valódi legprogresszívabb műfajokból, hazai "sztárokkal" és valódi jazz mogulokkal egész hajnalokig...
Ma hiába épültek a "modern" színpadok a régi düledezőnek szándékosan otthagyott tradicionálisak helyett. A rendezők valamilyen elmebeteg országos elgondolás alapján úgy gondolták, hogy a Jazz csak borkóstolóval és "bebaszva" elviselhető. Össze is hívták fabódéban az összes pincészetet... és az itt lézengő alkesz csicsengetőknek megrendelték a "szerintük" legjobban Jazzra hasonlító bazseválás illusztris (neve nincs) formációit. Itt az se élvezte aki játszotta, nem, hogy aki hallgatta! Betanult hangszerkezelési technikán kívül, valódi értéket nem közvetített egy sem!
2017 Debreceni Bor- Jazz napok, hol a piás pohárból lett zongorabillentyű logó alatt, halálra küldték a Jazz lényegét... |
A "nagy sztárnak" kikiáltott, pofákat vágó gagyi művészek, álkirályok, maffiapapok, a lelküket is eladták a kocsma üzemeltető szponzoroknak. Tényleg csak részegen volt elviselhető az amit a hangszerekből kierőltettek kicsi de jó pénzért.
Sírni lett volna kedvem. Az "Ez volt a Jazz" című egykori lengyel film jutott eszembe, mely nem véletlenül nem érhető el sehol a neten. Üveges szemű részeg nyugdíjasok szorongva a padon értetlenkedve nézték a "kurva nagy tehetségek" agyonhallgatott lejárt hangidiómáit. Ma sem tudom, hogy a bortól hánytak vagy attól a bohóckodástól, amit hallottak...
Egy fiatal generációtól vették el az esélyt, hogy a mondvacsinált szemeten kívül valódi Jazz muzsikával is találkozzanak. Nincs kincset értő közönség és halál vár arra ki kreatív Jazz zenésznek áll és nem ezt a sztár ricsajt műveli.
Kelet-Európa egykori Jazz öröksége végleg oda van.
Sovány vigasz az, hogy nemzetközi trend az, hogy minden kommersz idiótát akinek jár a virgácsa kikiáltanak "halhatatlan sztárnak", ha nem futja valódi sztárra. Sulykolják is médiában haveri alapon mindet.
Nagy kár, hogy ma már ezt hívják Jazz-nek, miközben Jazz zenészként egy élet koncertjeivel ehhez már semmi közöm.
2017-09-01
Trianoni gyalázat!
Most már ordítani tudnék!
(püti') trianonról én még ennyi beidomított, agymosott zombi baromságot nem hallottam mint napjainkban a harminc alatti generáció szájából.
Szerencsétlenek.
A valódi történelmi hitelesség teljes ismerete nélkül felnőtt fiatal generáció már "családi tapasztalatból" beszél arról a beidomított műanyag tényről, miszerint: Magyarország erről megérdemelten kussoljon csak...
Továbbiakban súlyos százak a kelet-magyarországi alsóközép néposztályban azt is vélik, hogy a maradék megcsonkított haza sem tartható és az még kisebb lesz az ezt követető történelmi időszakban.
Magáénak érzi lelkében azt a kamu mítoszt is miszerint, "innen menni kell" és csak a hülye áll ellen a szisztematikus elrendelt kifosztás és elszegényedés tényének.
Egy "értelmes" mai fiatal tisztán látja, hogy a magyarság legnagyobb fájdalmával 100 éve nem csinálnak semmit a világ botcsinálta öltönygatyás urai. Ebből azonnal leszűri saját sorsának és jövőjének kárpátmedencei kilátástalanságát kimondatlanul is. Megtanulta, nincs miért visszaütni, követelni, kiállni na meg ugye "Magyarkodni". Csont nélkül vette be azt "bizonyított" a maszlagot, hogy ország és haza nélkül is meg lehet élni ha máshol többet fizetnek.
Aki közülük nem ezt vallja az "radikális elmeháborodott" akinek nincs helye a "reális magyar közéletben". Biztos fasiszta nyilas emlőkön nevelkedett és vaj van az egész családja fején ami a történelmi életútját illeti. Tán egy oly kort akar "legalizálni" hol egy hortista papát vagy egy nyilas nagyfatert kell kidumálni...
Ehhez a tűzhöz önti az olajat gazdagon a "belvárosi magától elszállt értelmiség" kinek hovatartozását firtatni sem érdemes egzisztenciális meghurcolás biztos eredményeként. A véleményformálást és a megmondást nagy médiával végzik itt!
Jönnek a hülyébbnél- hülyébb "tanulmányok" valamiféle "magyar gyarmatok" utáni irredenta sóvárgásról és valamiféle "megbékélés" ingoványos és kishitű hangoztatásáig.
A fő csapásiránya ezeknek az a három talapzaton nyugvó és rendszereken átívelő életidegen fantazmagória miszerint, valamiféle "nagyhatalmi engedély" hiányában minden örökre így is marad...
A másik nagy duma a gazdasági számítás, mely "anyaországi beledöglést" mutat ki számszakilag ha az elcsatolt területek újra budapesti közigazgatását kéne visszaállítani. Nyomja minden lakáj egyetem közgazdasági diplomása miért is nem kell ez nekünk. Persze arról nem szól a fáma, hogy csak a történelmi Magyarország tudná érdemben rendezni a jövedelmeket és rendezni a papíron ránk kent államadósságot.
A legcikibb hablaty és "érv" pedig az egykori országrészeinkbe betelepült és ott meráni helytartó közfunkcióban tobzódó lakosság "lelki világának" megértése egy esetleges újra megjelenő Szent Korona általi közrend és nyelvhasználat ismételt visszatérése kapcsán. Olyat is hallottam, hogy a mostani csonka határainkon már "felhígultunk és elkorcsosultunk" és ott már nem is magyarok élnek... (gyalázat)
Kár hörögni ! Ady verse jut folyvást eszembe a mostani lapításról... ( A hőkölés népe)
A mellettünk élő országok kaján polgárai, gazdagságra, berendezkedésre és színlelt politikájukra való tekintet nélkül élvezik ha egy jót rúghatnak az ott élő Magyarokba, beleértve azon szerencsétlen vegyes családokat is, hol az előmenetel miatt az utódoknak csak a betelepült felmenő családi népszokása és példája jutott ha élni akart. A többi a nagy "kulturális önazonosság" duma oltárán hamisan játszik.
Az autonómia messzebb van mint a revízió! A titokban dugdosott magyar állampolgárságot igazoló kártyácska meg eláll a szilvabefőtt alatt a spájzban.
Van aztán valami... kimondhatatlan is. A kapitalizmussal és forradalmi rendszerváltó mázzal nyakon öntött környező társadalmak bagatellizálják maguk is a történelmi tényeket. Iskola rendszerük és médiapropagandáik, történelem ferdítő oktatáspolitikájuk, megteremti a kozmopolitán uniós világpolgárt, kinek mindegy hol a "nem létező" határ.
Így hát minden magyar gyerek "tök mindegy hogy hol születik" csak az anyaországba ne... mert onnan menni kell úgy is...! A magyar káromkodik és kigyúrja magát de csak egymást üti. Pénzért mindent olcsón elvállal és jó multi cég bérenc lesz belőle. Gyereket majd akkor szül ha kitáncolta magát a rúdon és bulizott a fesztiválon eleget büfédiploma után. Várja a vendégmunka, hol minden jobb mint otthon a faluban. Az érdekli, hogy melyik weboldalon olcsóbb az autóalkatrész. Úgy él, hogy a magyarság valódi problémáival ne keljen találkoznia. Erre a világra még gyereket se "csinál", hisz még országa sincs valójában... Soha valódi közélettel nem találkozott! Még a saját problémáit sem ismeri. Sunyi urai így szocializálták a szemfényvesztő médián keresztül.
...és a felelősséget se kerüljük meg!
Az elmúlt évszázadban volt elég történelmi pillanat, hogy bábkormányaink az asztalra tudtak volna csapni és kérni a jussunkat. Nem valaki másét (mint hazudják), hanem ahogy ki volt ezer évek óta mérve!
Megdöbbentő tény, hogy csak az én életem alatt négy olyan helyzet is volt amikor egy puskalövés nélkül vissza lehetett volna csatolni az elrabolt területeink több mint a felét! Micsoda szar gyáva alakok vezetnek itt hivatalokat?!
Önként mondtunk le róla lélekben, amit nagyjaink vitézséggel és életükkel megtartottak! Mindenki hallgatta közben a "nem kell több hős" című propaganda nótát és szervezte a vállalkozását meg a gagyi luxusüdülését.
Kimondottan gyűlöltem azokat, kik szószólók voltak trikolor zászlók alatt mert ez itthon politikai előnyt jelentett, pusztán bizniszből. Ma is sok revizionistanóta koncertjegyet lehet eladni és divat a csíksomlyói kirándulgatás. Boltok nyíltak kulcstartókkal és nagy magyar giccsekkel... Minden valamire való főtéren felépült a turulszobor székely kapuval... Érdemben azonban semmi sem történik. A duma és a "közeledés" máza nap mint nap messzebb viszi az igazságos rendezést.
Mi voltunk az egyetlen nép Európában aki nem kapta vissza az országát a második világégés után. Mindenki más még botcsinálta nemzetállamot is barkácsolt magának uniós segítséggel...
Vérszegény hányadék önbecsülés nélküli bealtatott tömeg lettünk, mely a mindennapi életünket is tönkretette és megnyomorítva rányomta történelem tintás bélyegét. 
Buta gyerekek vagyunk ki inkább nem szólt a tanár úrnak mikor ellopták a füzetét. Majd vesz másikat... úgy is bűnös nép vagyunk...
Amíg ez a csonkítás nem lesz elrendezve az életed sem fog egy tapodtat sem jutni előre, akár hol mosogatsz majd diplomával!
Még mi szégyellünk erről beszélni... ha Mátyás király látná, hogy a körúton hány török süti a giroszt ("a mostani magyar nép tradicionális konyhája") biztosan a kardjába dőlne. Bele sem merek gondolni egy mostani soproni hovatartozási szavazásba... és a magyar lányok vágyálmára a gazdag külföldi sármos pasasra... csak lassan valóban nem lesz hova hazajönni...
Mit is mondhatnánk arra az erdélyi nyomdára, hol december ötödikére kinyomták a határon túli magyarellenes kormányzati szórólapokat, hogy utána a haszonból a főnök egy drága használt kocsit vegyen belőle...
Magyar vagy? vagy magyar származású?
...ma már megmondom bármikor abból, mit is értesz ebből az egészből.
2017-06-30
2017 Köszöntő
Még a kilencvenes években irreálisan sok pénzt és időt pazaroltam arra az életem és családom elől, hogy megmagyarázzam az embereknek művészként, mire is gondolok és azt építőszelleműleg hogyan is tudnák az életük jobbítására fordítani. (Ráadásul ingyen) Ma sem gondolom, hogy felesleges volt az ebből következő személyes nyomorom ellenére, bár akkor még úgy látszott van ennek a népnek gerince és akarata a jó befogadására. Akkor még a magasabb rendű gondolatok és a jobblét között mindenki számára világos volt az összefüggés.
Ma hosszas média intrika és műanyag törvényi leparírozás után létre jött az "eszem-baszom-döglök" társadalom. Egy óvatlan pillanat alatt kialakult azonban az a zárt többségi világ, ki a wellness agóniát és mindennapi pénzen kótyavetyélhető gyönyöröket, fölé helyezte a valós igazságoknak és természeti rendnek. Létre jött egy halálra ítélt közösség és etika torzulás. Ennek a vége a tudomány által biztosra megjósolt, evolúciós kipusztulás. Ez volna bíz a Magyar hosszú távú meghatározó közösségi szemlélet, akkor biztosan végünk!
Ennek a "piaci" kiszolgálása zajlik töretlenül.
Nincs igazából másik év, vagy az újrakezdés és fogadalmak tartós reménye. Mindenki megy át az életén abba a szarba amibe belehajszolták. Kikapcsolódni akar pár napra a rémálomból, majd egy jó vacsora áráért megy vissza újabb pár nap múlva segget nyalni minimálbéren bejelentve.
Sajnálom azokat akik eltitkolt könnyeiket nyelve és ökölbe szorult kézzel képtelenek feltenni azt a kérdést, hogy: van e még ennek értelme?
Január elsején drámai a délelőtti csend a delírium végétől tátogó "pronyó" városrészekben.
Az ezeket a "biológiai vásárló erő droidokat" nyúzó és kihasználó tőkés oligarchák már készülődnek a puccos koncertekre, hol öltönyeik árából devizahitelesek százait lehetne kihúzni a kilátástalan öngyilok gondolatából. Dísz cigányok és felfedezett tehetségek húzzák és kornyikálnak, miközben a vályog soron toboroz a rokon Svájcba prostikat. Ludas Matyi ma már terrorista. Bartókot is sürgősen levették az ezresről. 
A szakadék drámaival nőtt megint. Nem csak szürke grafikonok közgazdasági lélegzetében. Az olcsó primitív tv show megalázó hülyeségeinek nézetségében is exponenciális az emelkedés.
Az "elit" cinizmusa legyűrűzött az egykor összetartó szegény néposztályba, kik jogi segítséggel egymás torkának estek vélt pitiáner igazukért.
Jó ez így kúria alapon... csak a hatalomnak és annak aki szervezi..., csak annak ne menjen neki. Már "ellenzékiek" is azt akarják eldumálni nekik a kocsmapolitikában, hogy nem kell a rendszer ellen harcolni, össze dől az magától mint a kert végében a fa budi. Na meg ugye ha bárki hatalomra kerülne az "úgy is csak lopna tovább". Szépen bevette itt mindenki a mesét, majd szisszent a sörkonzerv és roppant a zsíros deszka... nem lesz változás és a kétes gazdagoknak ez jó! ...na meg azoknak is akik a rendszer nyakán magukat tehetősnek hiszik egy kiadós kétes üzletelgetés után.
Teljesen világos, hogy munkából nem lehet menni semmire és sehova nem fogunk "felzárkózni".
Azonban! Az utolsó erőnket csak össze kéne szedni! Nem lesz itt magától semmi. Az értelmesebbje is tántorog... Azt hiszi csalfa félrevezetésében, hogy lecserélhető az országa, mint valami rossz munkahely, honnan továbbállsz ha hülye a főnök. Hiába tanult ugyan felsőfokon gagyogni meráni nyelveken a "munkaerő piacnak" meg ugyan úgy lesz vége mint látszik, hogy kint megunták a szomorú pofáját nézni. Itthon ha nem talált családi maffiát vagy ide exportált pontosan fizető elnyomó seggeket, az útilapu lábon fekvő.
Persze értem én, hogy az egyéni boldoguláson kívül más nem mérhető érték. Nem véletlen, hogy a bankszámlán kívül és a szépségszalonban előállított képmutató charm árnyékában tömegével lőtték be az árakat "unyiós" vásárlóerőre, figyelmen kívül hagyva azokat akik nem mentek innen sehova.
A butább zsírosabbja, ki lopás közben (törvényes üzlet) már nem retteg, hisz agymosott alattvalói hajbókolnak neki, azért titkon sejthetné, hogy ezek a (kicsit hosszúra nyúlt) végnapok. Bár tisztában van kimondhatatlanul, hogy nem lehet végletekig botcsinálta törvényekkel és származással igazolni a hivatalos nemzetkirablás legalizálását. Ez mellesleg csak akképp jöhetett létre, hogy örök licencszeket kaparintott magához az a csürhe és rokonsága, ki kizárólagos forgalmazója lett a megélhetés valamely stratégiai ágazatának. És, hogy ezt ne firtassa senki egy "szociális piacgazdaságban" az ország 96% félelmében bezárkózott a saját debil vakhitű ideológiai világába hol felmentést érzett a saját kis stikáira. Mindenkinek akinek pénze van hatalomra, bizony vaj van a fején, hiába adakozik karácsonykor! Tahó hordák száguldoznak a közutakon milliós kocsikkal és verekednek a piacon az utolsó falatokért mindenféle emberiességi gát nélkül, bírálva mások életét és szokásait öntörvényű barom nagyzolós alapon. Közben egyre kisebb a kiválasztott tartósmenü.
A pénz mennyisége lett az igazság újkori mértéke. Közben itt áll egy valódi, teljesen kiszolgáltatott, leíratott társadalom, kilógó picsával, kiknek senki el nem meri nyíltan mondani, hogy nincs rájuk szüksége a rendszernek és teljesen feleslegesen idegesítik a többit aki még boldogul. Idő kérdése a likvidálásuk. Csupán azért késik, mert senki nem tudja biztosra az "elitben", hogy biztosan magatehetetlen az akaratuk vagy csupán rejtik azt.
Végezetül kívánom, hogy az alig értelmes bunkó erőszakos tahók között vergődő, 4% még el nem menekült ember, valahogy próbálja meg megőrizni a józan ítélőképességét és a társaiba vetett hitét. Ehhez ugyan már nem áll túl sok kulturális és szakmai érték rendelkezésére a valódi eligazodáshoz.
Az a baj, hogy ha lesz is egy nagyarcú hazatérő pincér generáció, enélkül a tudás nélkül csak a halálos csendre fog megérkezni mely jövőt nem tartogat.
Halálos ennek a január első délelőttjének a csendje. Csak senki ne gondolja, hogy "úgy se tud csinálni semmit" és az előrejutásának egyetlen eszköze ha ennek a rendszernek a hanyatló struktúráján még megtudja sütni a pecsenyéjét. A "vezetőink" már menekítik ki az összelopott vagyonukat ebből a struktúrából és ez tetten érhető ma már! Készülnek az új világra, hol szerintük megint a stex lesz az úr! Bizony lesz itt nagyon valami amit még nem tudsz! Ebből már nem lehet többet kihozni mint amit meghagytak neked a valódi életedből!
Remélem talán van még felesősen gondolkodó ember itt, kár, hogy nagyképű szeptikus irigy "parasztok" és urizáló istenképzetű fals vezérei, szépen rázárták a sötétben a szervezett kényszermunka bányakijáróját.
2017-01-01
Pistától Sanyiig nem jutottunk sehova.
Hihetetlenül megállt az idő.
Befagyott a tér és ugyanúgy nemléteznek lehetőségek.
Megdöbbenve vettem tudomásul "kivénhedt zenészként" mindent végigélve, hogy képtelenség a jelenlegi "szabad" körülmények között is koncertet szervezni és fellépést intézni. Rosszabb mint az egykori diktatúra kultúrpolitikai elnyomása és nagyokos állampárti protekcionizmusa.
Itt valaki nagyon be van csapva. Valami "közönség" nevű állat, ki finanszírozza önhibáján kívül a szegényes hamisan csillogó egészet.
Arra már tizenévesen is hamar rájöttem, hogy a magyar művészetet "irányító elit" egy érdekes hugyszagú leventékből álló csapat, amelyek egymás sárgult folyadékát öntögetik ide-oda egy nagy média piszoárban, miközben váltig állítják, hogy ez a legnemesebb bor a javából.
Itt te pisálni ezek között nem fogsz soha! Hát ha meg bortermelő vagy, az egyszerűen érthetetlen ezekben a körökben. Szőlő? meg prés? meg hordó? hát az meg minek? Meg gyanúsan nem is sárga...
Érdekesek azok a kifogások, amelyek átívelnek rendszereken, kormányokon, világnézeteken és ortodox vallás szerűen betonozzák be a "nagy magyar művész" eleve elrendelt fogalmát.
Semmit sem változtak azok a struktúrák amelyek ma sztárokat adnak a pisában fetrengő fogyasztóknak. Olyan jól meg lehet csinálni itt bármilyen nímand barmot közmuzsikusnak és "meghatározó" alaknak, hogy az már lélegzetelállító.
Semmi nem változott csak a volt NDK Ruszki technikai cuccokat lecserélték amcsi és nyugati motyókra. A csasztuska helyett most a seggrázást és a divatöltönyös antant szintetizátort kell másoltatni a világkiadók lokális vazallusaként. Ezzel csak azt sikerült elérni, hogy aki nem tud "eszközökben is világszínvonalat" vásároltatni zsíros szponzorral magának, már annyi esélye sincs sztárnak lenni mint újszülött borjúnak a vágóhíd zenekarában.
A művelődési diplomás Manager urak a kávé és lángos helyett a komputert és a mobilt vették elő ha egy kis ismerőst az egekbe kell repíteni a pályán. Iskolát is nyitnak ebből lóvés kollaborációt kedvelőknek! Nagyobb a csörömpölés, jobbak a fények és devizában megy a korrupció. A nyugaton lerágott sztárok elő-zenekaraként a 60-as évek "kimittud" győzteseinek lezsűrizett és "felfedezett ultratehetséges" unokái és tág segglukú szeretők adják egymásnak vég nélkül a kilincset.
Nincs itt műsoridő hatvan csatorna ellenére sem, mert azt mindig "fontosabb és nagyobb sztár" foglalja, akinek te a nyomába se érsz! Láttam ezt a 70-es 80-as években is eleget.
Nehezemre esik feltenni : miért nem kerülünk itt sorra soha?
A válaszok (az ettől a rendszertől idegen, valódi művészetet kínáló embereknek) évtizedek óta a következők:
"- Nem férsz el a színpadon. Túl nagy a zenekar.
Rengetegen akarnak ebben a hónapban fellépni, nincs már hej.
- A zenéd nem illeszthető a műsorfolyamba. ( A szar zenész vagy diszkrét verziója)
- A zenédnek még sokat kell fejlődni. ( A kurva szar zenész vagy kevésbé diszkrét verziója)
- Ha majd nő a közismertséged mindenképp visszatérünk rá... (Már, hogy a picsába nőne ha sosem hagynak fellépni és Tv-be se mutogatnak a haverjai)
- Jelenleg ez a zene nem a mi piaci profilunk...beszélnetek kellene egy szakemberrel...
- A színpadi megjelenésetek nem illeszthető a műsorfolyamba...
- A zenétek, rétegzene! Nincs benne a fősodrású eladható piacképességben..." (húzzatok a francba a néposztályotokkal együtt az elit helyről)
A lényeg valójában az, hogyha nem sikerül ezekben a struktúrákban valamit letenni az "asztalra", az átlagember NE tartson téged művésznek, csak egy kis erőlködő senkiházinak, aki "biztosan tehetségtelen amatőr szarjankó", hisz már a "másodvonal" sem létezik. Itt érhető tetten az agymosás amely szuperül végbement még az úgynevezett: "józan művelt és iskolázott" néposztályokban is!
Mindig megdöbbentett az okok ismeretének ellenére is, hogy egy viszonylag okos, művelt réteg is visszafordult a kommersz önámítás muzikális élvezetéhez és mennyire tudatlan az őt átverő tények ismeretét illetőleg. Nem csoda ha a bankban is bármit aláírt, és sorsa alakulása és valódi zenészeinek tragikus sorsa között nem vél felismerni összefüggést!
Nem ritka, hogy a tehetős osztályhoz tartozó, "kifinomult" emberek, tömegével költenek végletekig manipulált, hatásvadász zenei és művészeti hulladékra, melyet a "baróság" okán kizárólagos presztízsnek fogadnak el a mindennapjaikban és ebben felsőbbrendűen kéjelegnek. Kifejezett sértésnek és "bunkó megnyilvánulásnak" veszik ha valaki ebben tanácsot kíván nekik adni. Ezek a szinte kivétel nélkül, magas beosztású, vezető vállalkozásban tobzódó rétegek az ország meghatározó döntéseit hozzák, eme "muzikális droghatás" impressziója alatt! Fogyasztásuk visszahat az amúgy is torz és végletekig giccses zenei piacra! Már gyerek filmeken is tömegével megjelent a POP sztárság, mint fogalom, annak minden hányadék külsőségeivel és dezinformációjával. Ennek súlyos mellékhatásaként, olyan médiák és koncerttermek is piaci csapdába estek, ahol még minimális hajlandóság lett volna valódi kulturális érték bemutatására!
Izgalmasan tetten érhető továbbá a politika beszivárgása bizonyos "felkapott" helyekre, melyeket akár vezető párt elit tagok és miniszterek is felemlegetnek, vagy látogatnak. (Alig burkolt zseniális reklám ez!)
Ahogy egykor bizonyos állampárti "Népművelő" embernek kellett biztosítani a megfelelő "tisztaságot" és "baj" elkerülést, ma a "hely szelleme" és tulajdonosának pártállása határozza meg a fellépők hovatartozását.
Rendkívül előnyös azon jól kipróbált, egykori bakelitlemezes bejáratott fazonok folyamatos szerepeltetése akik hálásak valamelyik pártzsugorinak, és nem okoznak meglepetéseket és tuti bejáratott lóvés nosztalgiázó fogyasztó sleppet rántanak be a világot jelentő szálkás deszkák elé.
Mindkét esetben a káderozhatatlan művészek, akik valódi véleményeket fogalmaznak meg, automatikusan kizárattatnak a tutiból és a kétes sikerből is. Ma is a (kultúr)politikai kapcsolatok nélkül lehetetlen fellépni. Aki műanyag "szerencsével" mégis bekerült ide az hamar megtanul "viselkedni" és semmit mondani "jó fej" módon. Itt csinálják ám a fincsit! A külsőségek és a "profizmus" baljós lélektől elszakadt egyvelege ez.
Ékes és vérfagyasztóan beszédes bizonyítéka ennek, hogy "vezető művészek" nem is nagyon titkolják, hogy ha nem ez a "kurva világ" lenne, bizony eszük ágában sem lenne ezt játszani! Többségük titokban még rendelkezik is valódi értékes produkcióval "amiből nem lehet megélni". Ők az igazi árulók kik életben tartják ezt a protekcionista lelakatolt világot. Minden reményük, hogy életük végéig el tudják állni az útját vala(ki)mi másnak.
A "kiválasztódás" mindig a mozdulatlan "érdekvédelmet" szolgálja. Még horror terembérleti díjért sem lehet ám itt játszogatni! Akkor sem ha csődbe megy a kóceráj. Itt steksz és bazseva csak a főnök haverjainak a dolga a pártban. Majd a burkolt állami támogatás kihúz ezért minket a szarból ha anyagilag beütne.
Ha nem ezt a struktúrát használod "soha semmi nem lesz belőled"! Hamar megtanulsz nyalizni, pitizni kultúr kezelő elvtársúrnak! Párhuzamos kultúr folyamatokat sem tudsz életre hívni még milliárdokból sem a "jogosultsági kártyák" hiányában.
Azt is megértem, hogy ez a lezsírozott embereknek nagyon jó karrierbebetonozó, a többinek meg olcsóbb külföldre menekülni mint nyíltan harcolni kilátástalanul ez ellen. A legnagyobb önámítás azonban, hogy ez így marad és soha nem lehet ez ellen a szar rendszer ellen semmit csinálni. Ez a PR védjegye a csalárdságnak, melyet nemzedékek vettek be önkritika nélkül!
Végül is egy ország lelkiismerete maga a művészetének szabadsága!
...és akkor meg is érkeztünk az "irigy" siránkozós buli végéhez ami "csak neked nem tetszik mert nem hagyunk labdába rúgni"!
Művészként mesterségesen elzárva a közönségedtől állandóan találkoznod kell teljesen szubjektív alapon döntéshozó kiskirályokkal. Ezek a Sanyik, Pisták Gyulák, meg a többiek valamilyen stratégiai pont vagy intézmény korlátlan urai. Megkerülhetetlen istenek, melyeket se leváltani, se újra választani se rájuk szavazni nem lehet! Max a főnöküket cserélik. Ők "szakemberek" akiket nem rúg ki senki soha! Ide születtek, mint múlt századi cinikus arisztokraták. Tökéletesen tisztában vannak a nemzetellenes kárral amit a hatalomgyakorlásuk okoz! Van műanyag mentségük a bankszámlájukon. Minduntalan azt gondolják, hogy kontrol nélkül törvényt ülhetnek inkvizítorként bárki művészetén! A legmocskosabb fröcsögő kritikákat hintik a hátad mögött miközben a pofádba mosolyognak. "Szakmai követelmény" számukra, hogy kitakarítsák tőled a terepet! Nem csak kussoltatnak, de el is pusztítják nyomtalanul a művészeted.
Nem letagadni akarnak, hanem elintézni, hogy ne is tudd létrehozni a produkciód amivel nála idegesítően házalsz és feltartod. Akkor nyugszanak ha már végleg feladtad!
Ezek a fazonok azon kívül, hogy mostanság mailben szarnak a fejedre és nem ajánlott levélben, 170 éve ugyanúgy viselkednek.
Mégis, akkor mitől vár itt bárki változást a Magyar művészetben?!
Akkor immáron alap tény, hogy kijózanodó csóró tömegek fordulnak el a lé lehúzás és fesztiválozgatás után azoktól a szarfészkektől amelyek szellemileg nyomorítják őket. Előbb utóbb aki nem hülye úgy is felébred. Ez csak azoknak buli akik elitták az eszüket, szétszopták a cigit és benyelték a (politikai)drogot és szellemi analfabéták. (Na meg a privatizőr papa fizeti a hétvégi szórakozásukat)
Nem véletlenül nincs csak heti egy énekóra... és az egész állami és privát zeneoktatás is erre a mételyre képez ki nyomorított lelkű karrierista generációkat! Előbb a bankjegy aztán a hangjegy.
A szavazógép, bulvárbarom, telefonzene fogyasztó, ennek a társadalomnak a csóró átvert gerince marad, melyek kirabolható sorsára a bérencek és sunyi megrendelőik hugyszagú fogyasztható illúziót varázsolnak, mely kijár minden megalkuvónak aki be kell, hogy érje ennyivel.
2016-12-06
A Magyar értelmiség drámai hiánya
A politikai bűnözök végleg kiirtották a független magyar sorsfordító értelmiséget.
Emlékszem még a nyolcvanas évek elején a Szabad Európa Rádió rövidhullámú sistergésében a véres szájú Hanák Tibor arról publikált, hogy a komcsi elit által kitermelt értelmiség, hogyan túrta ki és törte meg a független magyar gondolkodókat az élet minden területén.
MÁR AKKOR! tudni vélte mindenki, hogy Magyarország valódi népjólétének egyetlen és kizárólagos záloga, ha olyan közgondolkodás jön létre, mely nem a társadalmi hibák és devianciák feltárására és ismertetésére koncentrál, hanem annak elfogadtatja a közember szintjén a valódi igazságos megoldását.
Azóta elszaladt jó néhány évtized és ma már a véres tények alapján állíthatjuk, hogy a maradék esze is elment az egykori állampárt magjain kicsírázott "új" pártértelmiségeknek.
Tevékenységük mind a közoktatásra, mind a társadalom témáinak meghatározására, mind a technológiai és környezetvédelem szintjén vérfagyasztó kudarca és jólfizetett pártállásba süllyedt. Értelmiségünk a "saját" milliárdokért reklámozott "igazával", elszakadt a valós társadalmi folyamatoktól. Azokat csak halvány statisztika szintjén ismeri és reakciói az aktuális pénzelőiknek kizárólagos hatalmát segíti és oligarchiák legalizálását, magyarázkodó alátámasztását szolgálja.
Egy nemzet marad valódi igazodási pont nélkül. Eltűntek az égről csillagai. Vakon hajózik a viharban és a hanyatló Európa véres díszletei között a biztos halál vár rá. A forradalmak szelei átsüvítenek a szakadt vitorlákon. A legénység menekül és a biztos fizetés és jövő hamis reményében a külföldi vízbe ugrik, szajkózva a hamis ideológiákat és agymosott ürességét fuldoklás közben.
Az emberi kapcsolatok az érdekek a haverság pénzel kibélelt melegágyában, némi média cirkusszal és álkultúrával várnak az erre éhes fesztivál idiótákra. Divat ami az egykori ezeréves létben tilos volt! Tűrjük az italozást, cigit, buzulást, drogokat, kocsmapolitikát, internetidiótizmust. A bunkók jutnak előre és az agresszív törtetők veszik a legdrágább autót! Kommersz biznisz lett még a hagyomány és a vallás is az összes ünnepünkkel együtt. Ma már nem az a bűn ha elkövetik, hanem az ha az ügyvéd nem tud kimosni a szarból. Divat a "jól csinálás" és aki a legtöbbet lopja példát mutat a többi kisstílű erkölcsvesztett nincstelennek. Százezrek tapostatják ki a belüket, hogy eladhassák magukat egy fűtött irodába üldögélésért. Azért az "életpálya modellért" érdemes tanulni, hogy diplomával jegyet vegyél az absztrakt semmittevés világába, hol sikk a hónapról-hónapra élés valós teljesítmények nélkül egy pártzászlóval és mobillal a cégautóban. Ott megtanulhatod, hogy: "minden koldus csak megjátssza, hogy szegény mert nem akar adózni" és "csak addig kell az országot szidni míg hatalomra nem kerülsz".
Nincs köztük ki az asztalra verjen: eddig és nem tovább mert akasztás volna kelendő!!!
Az állam apparátusa és rendvédelmi szervei egy olyan istent szolgálnak melyről tudják titkon, hogy őket is a pokolba viszi. Csak abban reménykednek suba alatt, hogy ez az ő életükben már nem jön el tettük valódi számonkérése. Recseg a birodalom. Mindenki meneküljön kinek nem jutott. 
A külföldiek az egyetlen partnernek azokat a meráni pozíció embereket tekintik egy nemzetközi kapcsolatrendszerben akik nem is minket képviselnek, de jó üzleteket hazudnak nekik az Ő nyelvükön. Jól jön az egykor külföldön dörzsölődött magyarul is gagyogóknak, hogy egy pakli csicsás konvertibilis pénzel lezsírozhatják tehetségtelen, jutalékra hazaáruló bankárainkkal a kétes boldogságot. Ők is ezt a tehetségtelen elitet szeretik kizárólag. Másra nem jár uniós támogatás.
Az ország halálra kínzott, minimálbéren kizsákmányolt, szándékosan megvakított alig negyedén, olyan struktúrák virágoznak, tevőleges munka nélkül, hogy az minden képzeletet felülmúl. Képtelenség eltartani ennyi "befektetőt", csupán ennyi dolgos kézzel, ezen a kamatszinten.
Kialakult a párhuzamos szellemi társadalmi diktatúra, mely diplomát oszt azoknak az uralkodói osztályoknak és kölykeiknek, akik tőkéjüket legálissá hazudják jutalékért és pozícióért és generációkon átívelő biztos hatalomért. Azt hazudják minden örökre így marad.
Az emberi roncsok lézengése a szellemileg kihűlt országban ócska cirkusszal és Svejki humorral, na meg a töltött káposztás "politika mentes", elbújós, szokásos kinevelt szkepticizmussal, még rosszabb lett mint a hitelből működtetett, tetszhalott egykori diktatúra. Semmiből nem lesz semmi, semmire nincs megoldás és minden elmúlik ahelyett, hogy megoldódna.
Ma egy magyar átlagember képtelen elérni, hogy egyszer is az igazára alakuljanak a dolgai ha az állammal találkozik. Minden tapasztalata az, hogy hivatalos helyen rövidebbet húzza és hátrány éri azonnal ha kinyitja a pofáját. Soha sehol nincs igaza, bár a maradék övéi között igazsága nem kérdés, hiszem ők is így járnak nap mint nap. A politika a legnagyobb problémája. Lehetne többje is de a kultúrája felszámolása és a szegényes bére között semmilyen összefüggést nem vél felfedezni. Sorsát nem érti de magyarázzák neki serényen a saját vére árán. Érzi, hogy valódi jövője nincs kapcsolatok és ivócimborák, álhitek és hamis vallás nélkül. Még gyermekeik mesefilmjei is manipulált ideológiákkal dőltek rájuk, lecserélve ösztöneiket.
Felnőtt a degeneráció is akiknél a pénz lett az isten, csak nem tudják megmondani, ki nyomja nekik a sorszámos halált. Megszámozták őket XYZ-vel, nagyokosok, attól függően, hogy miért nem mennek semmire egy életen át. Csak magukkal szemben van "felelősségérzetük". Eladták mindenüket egy okos telefonért és Orwell forog a sírjában, hogy mindenki lekövethető cellainformációk és lehallatások alapján. Személyiségprofiljuk fabrikált és az átlagosnál is kiszámíthatóbb. Szavazó gép mely lekapcsolható érintésre ha szavazni sem kell. Letöltötte már mind az "ideális állampolgár" alkalmazást.
Még néhány éve azonban volt foszlányaiban Magyar valódi értelmiség. Senki rájuk nem hallgatott ebben a nagy zsivajban.
Ez nem is lett volna kényelmes. Szisztematikusan hülyének, csodabogárnak és párokon kívüli, senki földi lúzeroknak nézték őket akik a "vesztükbe rohannak".
Ma is kezükben van a valódi tudás és nemzetsors. Minden problémánkra náluk van a valódi orvosság! Könyveiket, zenéiket, festményeiket, elméleteiket, szabadalmaikat, puszta létezésüket illik letagadni és meg nem történtnek tekinteni a hivatalos gazdag rezsimben. Ők a valódi nemzeti nagyjaink örökösei. Nélkülük itt soha nem lesz érdemi változás, akárhogy is fordul a történelem kereke és akármilyen párt vagy király is lesz hatalmon. Legtöbbjük még az elemi iskolákat sem tudta politikai okok miatt kijárni.
Megtörtek és megunták a harcot. Magukra maradtak. Nem akartak pártot, klubbot, üzletet és laboratóriumot nyitni. A nemzetüket szolgálják ma is nyomtalanul. Felszámolásuk és eltaposásuk a jelenlegi teljes öltönyös "elit vertikum" elemi érdeke. Kiirtásuk a végéhez közeledik. Akit nem sikerült a szegénység lágerében térdre kényszeríteni a legnagyobb titokban, azt az elmúlás fogja követők nélkül utolérni. Sosem fogja itt senki megtudni ki is volt a valódi Magyar elit. Petőfik, Adyk, Munkácsyk, Neumannok, Semmelweisek, Széchenyik, Kodályok kiirtása folyik halálos csendben, egy botcsinálta jogi és közgazdasági diplomával egy hatalmi irodaszékből. Mindenki tanulja meg, hogy a rezsim nélkül nincs élet akár mit is tesz le a nemzet asztalára.
Több mint hetven éve nem jött létre valódi nemzeti tudás és innováció közpénzből! (illik mást hazudni) Miközben kultúrára milliárdokat költött az állam és a meráni elit a naiv polgáraitól beszedett adónak nevezett sápból és kibélelte ebből magát, áltudományait, hamis művészetét és akadémiáit. Ha volt is maradék "magyar tudás" már rég ellopták fillérekért a nyakunkra jött jóságos multik kik fillérekért "szét támogatták" a tehetségeket, miközben beismerten "agyat szívtak".
És ez még nem minden.
Ahogy van történelem hamísítás és politikai mellébeszélés, van visszamenőlegesen kultúra és nemzeti tudomány felszámolás és hamisítás. Komoly "tanulmányok" születnek jólfizetett diplomás publicisták és egyetemvezetők tollából (billentyűjéből) azt illetőleg, hogy visszamenőleg súlytalanná tegyenek Magyar nagy Politikusokat, Feltalálókat, Tanárokat, Művészeket akik nem kedvező hatással vannak az őket megbízó középszerű megélhetési "magyar" hatalmi burzsoáziának.
Itt van olyan Magyar történelmi és tudományos hiteles kiadvány, amely 1870-óta nem lett felújítva kiadva! Eltűntek az iskolai tananyagból évszázadok. A rezsim mindent "idejétmúltnak" tekint ami politikailag az útjában áll és felébreszteti "híveit" az apátiából és a mesterséges kómából. Minden amiből valódi értéklétrehozó tudás jön létre a lezsírozott hatalmi színpadon kívül, ördögtől való veszedelem. Nem csak köztéri szobrok dőlnek le, hanem egyetemes művek is. Tűnnie kell a múltnak ha az nem támasztja alá a műanyag jelent. Ne legyen miből okulni a vak alattvalóknak, ne tanuljanak már a látható történelmi múltból. A valódi érték valódi ára és fénye veszélyes tükör,így nincs ma a rideg társadalmi fényben olyan ismert emberünk, aki ne félve nézne bele egyenes gerinccel.
Mire volt ez jó? Mért csinálták ezt azok akik velünk sülyendek el?
Pusztán arra, hogy kicsinyes életüket leéljék fényben és kiváltságban. Egy nemzet agóniájában jutalékra elárverezzék mindenünket anélkül, hogy ezt forradalommal, vagy valami "csacska" harccal megakadályozhatnánk. Még a gondolatokat is letörölték a józan észt tartó fejünkből, csak tényleg utcára ne menjünk. Video manipulátorok és média pszichológusok vannak százával alkalmazva, hogy rá ne gyere a mindennapjaidban, hogy ez nem a valódi életed. Mindenkit eltettek az útból aki erre felhívná a figyelmed. Mindez azért mert neked csak a rendszer ünnepelve tapsoló közönségének kell lenned, nem a színpadon kiáltó megfizetett tekintélyes valakinek aki nem "rokon".
Mesterséges ellenségképeket üldözünk egymásba is ezt látva, csak azért, hogy valódi ellenségeink majd jól a szarba hagyjanak minket amikor beköszönt egy mindent megváltoztató természeti katasztrófa, vagy egy nagyhatalmi világégés, mely végre pénzestől, hatalmastól elsöpri ezt a hazug rendszert. Ha lesz majd egy civilizált utókor, vagy egy ide látogató kozmikus régész csoport, megdöbbenve fogja értetlenül nézni, hogy a fenébe élhettünk ilyen fejlett technológiával morálisan ilyen primitív körülmények között. Halálunk jelenleg kódolva van a ránk kényszerített életvitelünkben.
Az a legnagyobb bajod, hogy senkit sem ismersz a népedből akire hallgatnod érdemes és naggyá tenné veled együtt a maradék országodat.
2016-10-07
50 év pokol
Hát ahhoz képest, hogy a generációm hova jutott még rendkívül sikeres és boldog embernek mondhatom magam!
Aki közülünk fel tud mutatni valamit az iszonyú seggnyalás és öncenzúra mocskában fetrengett és kompromisszum nyomorék. Nekem egy percig sem volt ez vonzó. Megmaradtam a ma már hitványnak titulált eszméimmel az elfelejtés és lesajnált szánalom boldogságában.
Már rég meg kellett volna halnom, mint generációm névtelen bátor hőseinek, akik alig 40 után hullottak mint a legyek.
Nem volt nap, hogy akaratlanul szembe ne néztem volna a kaszással. Valami miatt még lapot oszt nekem a Jó Isten és kivár... talán azért, hogy mégis megmutassam a sok kishitű szarjankónak aki fillérekért eladta magát és félelemben kussol, hogy nem hiába való kitartani egy magasabb élet mellett.
Szegény barátaim szegényes jókívánságukban jó néhány dolgot nem értenek.
Nem értik a művészetemet, a tétovaságomat amellyel a szemét emberek baromságai felett szemet hunytam a saját rovásomra és nem értik, hogy miért nem adtam már el ennyi tehetséggel magam.
Miért nem árultam a vagyonokat érő hangszereimet és miért nem vettem belőle fifikás boltot a főutcán. Miért nem álltam be pártba vagy biznisz-gyülibe. Miért nem választattam meg magam zsíros politikusnak a tűz mellől és miért traktálom őket hallgathatatlan zenékkel és élvezhetetlen könyvekkel... nézhetetlen filmekkel.
Eljárt hát felettem az idő vastagon, mint hírlik és egyik hülye sem gondol abba bele, hogy az életművem aktuálisabb mint valaha... Valójában a rezsim felett járt el az idő, mely nem tudott beilleszteni egy akkora embert mint én voltam, de fele ekkorát sem... és nyakán egy agresszívan kopogtató fiatal éhes generáció, akinek minden morálját tőlünk kellett volna örökölnie, hogy az elkövetkező világégésben ne omoljon minden össze mi Magyar és mi Ország...
Igen.
Kimondhatjuk az együgyű sopánkodók szemével, hogy tehetségtelen, eladhatatlan, és semmitmondó volt mindem amit idáig alkottam. Semmit sem tudok felmutatni a "ház-autó-nyaralás-tőkefelhalmozás" játékban, melyet a világ ezen felén kioszt neked akaratlanul a sors és mely életvonulat puszta megkérdőjelezése halálos bűn és demagógia.
Elmulasztottam végleg azon időszakát az életnek amikor összelophattam volna és jól megszedhettem volna magam. (Megették ezt a nyakamon üzlettársaim, sértett exek, és álbarátok.)
Közvetlen "élettársaim" és barátaim sem látták az a harcot és legendát, akikkel összezárt a sors ebben a maradék megcsonkított országban. Azonosítottak azzal a szemét szakmával amelyet éppen űztem, hogy más szedje gyümölcsét a legnagyobb "jóindulat" és sajnálkozás mellett a kétkezi munkámnak.
Aki csak tehette rúgott, hátráltatott és kiviteleztette, pénzeltette velem a hétköznapi "realista álmait". Mentségükre szolgáljon a véres bosszúm előtt, hogy azt hitték nekem ez jó lesz ha majd egyszer feladom és én is a vagyonban, alkoholizmusban, turizmusban, és csalárd kikapcsolódásban, gügye hobbiban lelem meg meglett korom örömét, jófiúként beállva a sorba. Mindenki előre megmondta: " ne menjek a járatlan úton, mert az nem vezet sehova", még ha becsületes is.
Nem éri meg kultúrába, világmegváltásba, szakrális marhaságokba és lélek galaxisokba gondolkodni. A világ kész van és magadat kell megnyomorítanod, hogy élvezd a kincseit mely néposztályodnak kiadatott egy kiadós beilleszkedés és kis hit fejlesztés után. Ha elértél itt valamit akkor megkapod 50 után a remek orvosi ellátást és a gyógyszernyelést, meg a gyógyfürdőt és titokban a kurvákat.
A nyolc henger a boldogság "igazi" forrása meg a külföldi bankszámla!
Őseim szerint fele ennyi ésszel és több szerencsével, ki kellet volna szolgálnom a sorsot. Ők már csak tudják két vesztes háború és megannyi levert forradalom után.
Éltem én is diktatúrában, forradalomban, demokráciában és vakhitben.
Én fizettem ki a vesztes hidegháború árát hősi emlékmű nélkül. Fizettem utántöltős Gripent és rendszerátépítést, diktatúrában Tsz traktort és demokráciában devizahitelt. Hallgattam, hogy három év múlva jobb lesz miközben sok- sok 3 év elszaladt. Lakásomban, házamban más lakik és üzletemben más osztja az észt. Az autóimat más vezeti és a színpadon ahol állnom kéne nímand seggfejek hülyítik a népem egy olyan zenével ami ellen egész életemben ágáltam a nemzeti megmaradás vékonyka illúziója miatt.
Hivatalos helyeken SOHA nem adtak nekem igazat az igazság puszta ténye sem rázta meg a torz és gyáva hivatalnok képviselőit a hazaárulóknak. Ha könyvet írtam bepereltek, ha festettem eldugták, ha fényképeztem letagadták. Voltam rasszista, nincstelen, rohadék és szánalmas naiv hülye. Itt mindenki "jól csinálta" csak én voltam az "érthetetlen nagypofájú elmeháborodott".
Így hát életem mértani közepén jócskán túl nem igénylem a "jó kívánságokat".
Emlékezni sem akarok az eddigi életemre, pusztán annyiban, hogy rossz keresztény lévén nem kívánom megvárni amíg az Isteni igazságszolgáltatás "jobb létre" szenderíti mindazokat akiknek az a poklot kellett volna végigcsinálni, amit nekem ide raktak a nyakamba a valódi életem helyett.
Egy percig se gondolják, hogy ezt megúszták!
Gyűlölök mindent és mindenkit aki belőlem és azokból, /akiket kikergettek, öngyilkosságba kergettek és föld és örökség, protekció és kártya nélkül/, valamiféle "kezelhető átlagembert" akart csinálni a megfelelő engedélyekkel, bizonyítványokkal és adószámmal és filléres bérrel.
Életünk hiába való volt. Most már látszik. "Vizsgáink, zsűrizésünk, iskoláink árát" vastagon beszedték elnyomóink.
Már én sem akarok megértetni semmit senkivel. Nincs mondanivalóm és nem hiszek semmilyen utókorban.
Csak az marad, hogy leszámolni azzal a mesterséges tudatlan önös érdeket generáló seggfejekkel és ivadékaikkal akik feslett avas törvényeikkel felpolcoltak egy olyan rendszert melyben az értelem nem tud létezni és normális emberi létre alkalmatlan.
Nem kívánok szeszesitalokat szopogatva, tortát fújva keseregni. Boldog vagyok, hogy még van időm azokért is bosszút állni akiket már lezabált hullaként rég elfelejtettek a hosszú üres úton a furmányos rendszer lopott pénzel kistafírungozott hiénái.
Nektek is ... IGEN!
Köszönöm a jókívánságokat és csókoltatom azokat akiknek még szívből jön!
2016-07-22
A MESTER FELTÁMADT!
Tisztában vagyok azzal, hogy ez az írás jelenleg nem tud kikerülni Szabados György honlapjára azon magasztos megemlékezések közé amelyek szalonképesek és megfelelően méltók emlékéhez.
Fél évtizeddel tragikusan korai halála után azonban mi a számkivetett mostohagyerekek már látjuk a drámai hatását művészetének azokban a zenei műfajokban is melyek a mestert nem igen késztették méltató vagy közömbös szavakra ha hallott egyáltalán felőlük.
Szabados György nem szerette az elektromos műanyag zenét és a hitvány Jazz- Rock kultúrát. Számos komoly irodalmi művében felhívta veszélyeire és romboló hatására a figyelmet. Végletekig kitárgyaltuk kulturális magazinok hasábjain a magyar zenei néplélek viszonyát az efféle sehova nem vezető suhanc zenélgetésről. Életművét ismerve ma már mindenben igazat adok ennek és jó emlékkel hajlok meg azon bölcsességek előtt melyeket erről mondott.
Már életében is azonban önkéntelenül hatott zenéjével ezekre a (baráti és zenei körében semmire nem tartott) műfajokra! Ezen kommersz zenék művelői, művészete és emberi nagysága láttán nem ritkán új utakra léptek és volt nem kis számmal aki felhagyott ezzel a "piaci" zenei koncepcióval.
Ma már ennyi év távlatából egyértelműen látszik, hogy elementáris hatással volt a magyar zenére és nem csak a szúk baráti körében, vagy a zenésztársak és közönsége komfortkörnyezetében. Kimondhatjuk, hogy mély visszafordíthatatlan folyamatot indított el a felszín alatt és tektonikai szintű maradandó elmozdulás történt a magyar zenei műfajok mindegyikében még ha erről a legszűkebb családjában sem tudtak!
Ez nem feltétlenül látszik látványosan de mindennapokban már érezhető. Ennek elhallgatásában és letagadásában azonban sokan érdekeltek a show business vámszedői körében épp úgy mint egyes zenei körökben. Már életében is attól retteget egy rakás sztárnak felfújt hitvány zenész, hogy művészete széles közönséget kap és akkor mivé lesz a műanyag sorsa tehetségtelen konkurenciaként a zenei piacon.
Mára azonban sokan elkezdtek olyan zenei invenciókról elgondolkodni és beengedni egyes elemeket egy kommersz populáris irányzatba amely egyértelműen az Ő művészetének hatása. Mások alternatív utakba is kezdtek és kipróbáltak olyan zenei dolgokat is amely nem volt nyilvánvaló a megélhetési zenélésük mindennapjaiban. Volt aki csak jobban érezte magát és nem gondolta magát zenei eretneknek. Voltak olyanok is akik szembementek Manageri kommersz érdekekkel és tanácsát követve kiálltak a saját zenei koncepciójuk mellett, ami ma nem kis bátorság!
Azt hiszem azok jártak a legjobban akik az életvitelüket is igazították tanácsaihoz. Volt aki leszokott drogokról és a kommersz műfaj beteges kísérő jellemzőjeként italról és dohányzásról, mértéktelen káros szenvedélyekről is lemondott. Ilyen értelemben Szabados György mint orvos is messze megállta a helyét.
A neveket nem tisztem felsorolni és nem igen lenne rá terjedelem. Mindenki aki nem feledkezett el a "nagy karrier" építésben a zene szakrális fogalmáról ide tartozott! Könyvei bibliaként jártak kézről kézre és mondásai szállóigévé váltak az Őt tisztelő zenész körökben. A legjobb az volt mikor már azt sem tudták, hogy valójában ez a poén tőle ered! Az öröksége életre kelt és a saját útját járta...
... és akkor megérkeztünk a kínos mondanivalóhoz.
Jogunk van e emlékezni róla nekünk?! ... akik nem is lennénk ha nemzetünk szellemi befogadóképessége a hétköznapjait az Ő zenéjével élné meg. Van e létjogosultsága közölünk külvárosi proli rock zenészeknek bár mit is felemlegetni róla.
Nem nehéz rájönni, hogy egykori tanítványainak és közvetlen emlékét őrző barátainak sincs ez ínyére. Nekik jobb lenne ha művészete megmaradt volna egy befejezett egyenlegnek melyet csak Ők tudnak hitelesen továbbvinni és tolmácsolni egy általuk megnevezett beavatott nemzedéknek. Azt senki nem gondolta, hogy egyértelműen látszik, hogy mint a legnagyobb apostol szelleme kiszabadult a palackból és valódi művészet lett belőle, mely már a senki földjén a szubkultúrában is talál követőket!
Zenei hagyatéka nem szorul magyarázatra és egyre inkább új éltre kel a továbbgondolt és letagadott hangzásokban. Így van ez jól.
Én személy szerint érzem, hogy így is akarta. Ránk hagyott műveiből kihallik, hogy gondolt azokra is akiket eltévedt zenészeknek tartott és látta a halvány reményt a hamis kisstílű zenészek jó útra térésében. Még zenei ellenségeivel is jól bánt! (sajnos voltak jó néhányan)
Innen a kommersz műfajokból életében hozzá sem mert szólni senki, mert a lelkiismeretével játszott. Aki egyszer is látta, vagy hallotta zenélni szembesült a saját silányságával és titkos elhallgatott hátsó szándékával. Ma nagyon sokan látjuk azt és félve nézzük, hogy puccos helyeken divat lesz Szabadost hallgatni és hányan is akarnak utólag minden hozzáértés és megérintettség nélkül elúszkálni a művei sekély felületén.
Ma azonban többen vannak azok akik tehetnének valamit média és hatalmi szinten, hogy a Szabados életmű megismerésre kerüljön végre (nekik is ébredni kéne). Nagy veszély van abban is ha csak egy szúk kör vagy társadalmi csoport fogja fel kultúraként művészetét! Nagysága kijelenthetjük, hogy Bartók és Kodály utáni időszak legnagyobb zeneszerzőjévé emelte. Nem szeretnénk ha letudná az állam azzal a felelősségét, hogy néhány utcát vagy tanintézményt elneveznek róla.
Filozófiai műveit minél elébb a mindennapi egyetemes magyar kultúra részeként tananyaggá kell tenni már a kezdetektől. Ő hozta el ugyanis a valódi változást!
Lesz olyan időszak a magyar életben, hogy ezen tudás nélkül a fennmaradásunk is kérdéses.
Ez a változás azonban nem sajátítható ki egyes zenei körökre és nem cenzúrázható a végletekig.
Ha lát minket odaátról, már tudja, a valódi öröksége jóval nagyobb és nehezebb mint az ma felfogható, de jó úton van!
Az igaz magyar hangok útján melyet Ő naponta tett meg a kálváriáig a billentyűs keresztel a hátán.
Mindenkinek szívből ajánlom, hogy bátran menjen végig rajta.
2016-05-24
A poklok útja...
Hát igen... az idei köszöntő elmaradt, fogyatkozó fehér testvéreim.
Panaszkodhatnék de az idén megígértem, hogy nem teszem.
A szilveszter mint szorgalmas vendégmunkást egy régi vámplaccon ért egy Hazeldonk nevű faluban az összehányt és sárosra pisált senki földjén a határon. Csak úgy kínoztak a gondolatok és itthon maradt árva családom járt a fejemben... na meg az, hogy ez az igazság éve lesz... inkább aludtam volna de a részeg észtek dobálták a vodkásüveget és hánytak.
Néztem idegen népek drága mulatságát a távoli tűzijátékfénynél és eszembe jutott, hogy nyelveket nem beszélvén semmit sem tudok nekik kiáltani... meg nincs is miért...
Az én világom nem itt van és az életem hamis. Muszájból keresett pénzecskémre hiéna módon veti rá magát végrehajtó, vérszívó exek és mindenki aki papírokat tartogat a kezében hazudós bíróktól, közjegyzőtől, hogy elvegye az újrakezdésem maradék esélyét... Rájöttem, hogy akár mennyit dolgozom és tűrök el talpraállásom évtizedes kirablásom adóssághalmaként lehetetlen.
Azt hiszem mégis eljött az idő.
Az idén 50 leszek és a híres zenekarom 30.
Nem lesz sportcsarnok és buli... de tudom, hogy megcsináltam amit akartam... még azon az áron is, hogy nem tudok a gyerekeimnek enni adni. Maradék életem azonban furcsa fordulatot vesz.
Ma amikor minden és mindenki arról hablatyol, hogy "csak te tehetsz mindenről" és saját nyomorult sorsod személyes életfilozófiád tükre és véletlenül sem az igazságtalan társadalom söpredék embereinek ráderöltetett kreálmánya... még most is elvárják a sorba beállást és a benyalást... egy élet becsületes munkája után.
NEM AKAROK MEGVÁLTOZNI! Most már tudom itt a színes halálos magányban, hogy jól csináltam és az egyetlen járhatatlan de igaz úton mentem végig. Több mint a fele letelt. A maradékra már nem vagyok kíváncsi. Akár meg is halhatnék ha nem maradnának háborítatlanul akkor életben azok kinek semmi keresnivalójuk nincs az árnyékvilágban.
Most így erőm és tudásom hatalmának csúcsán a megaláztatás fellegvárában nem marad más hátra, mint elővenni a kockás füzetet.
Volt egy elképzelésem arról mi is lesz az életemmel és 50 körül minek kell történni egzisztenciálisan és filozofikusan az életemmel, mely nem egy átlag kishitű történet. Nos ebben a füzetben beírva van dátumra pontosan, ki vert át és mikor... mit vett el tőlem, mivel hitegetett és hogyan lopott meg.
Az is megírva lett ki a passzív aki segíthetett volna de egyszerűbb volt nemet mondani vagy nem csinálni semmit az érdekemben...
Sorra megkeresem őket. Nem érdekel, hogy mire vitték és mit loptak össze milyen magasrangú pozícióban nyűglődik a kétes hatalmat. Nem érdekelnek a törvények és a társadalmi etikai métely. Nem félek hatóságoktól és felbérelt lefizetett apparátoroktól.
Mind megfizet azért, hogy semmi nem teljesült az álmaimból mely nem csupán a saját képzelgésem de a generációm záloga és az országom, a hazám kívánsága volt.
Látni fogom a beszari pofájukat ahogy könyörögnek majd a szaros kis összeokoskodott életükért és egy élvezet lesz örökre kiírni őket a történelemből az Isteni felsőbbrendű igazság jegyében.
MINDEN PERCÉT ÉLVEZNI FOGOM!
Nem kívánok későn józanodó kisnyugdíjasként azon keseregni, hogy ki hogyan lakik az általam megvett házakba, hogyan üzletelget a boltomba, hogyan kocsikázik az autómban és hogyan foglalja azt a színpadot amin én állok, és tehettem volna ezzel valamit. Mindet pokolra juttatom válogatott eszközökkel az utolsó szálig aki a hátamon mászott fel.
Ez remélem jó példa lesz egy ökölbe szorult kezű szegény társadalomnak, hogy volt egy ember közülük aki "csak úgy utcáról sértetten" vette a bátorságot és rendet csinált ebben az öltönygatyás kosztümös pénzel vastagon kitömött hazugság fertőben.
Ha nem méltóztatnak forradalmat csinálni elnyomott beszari tesókáim, majd csinálok én egyedül... Minden görény kezdhet csomagolni ha meg akarja úszni... és jobb ha az utolsó pillanatban még valami jót is tesznek ha nem úgy akarják végezni ahova engem jutattak...
Ez nem kicsinyes "bosszú" lesz... vagy valami felelőtlen kamikaze akció.
Elszámolunk hölgyeim és uraim. Egy életre!
Nyugi! Boldog vagyok és soha boldogabb nem voltam. Végül is minden teljesült. Kiképeztem magam mindenre ami a hátralévő életemhez még kell. Szabad vagyok és élvezem, hogy eljött az én időm.
Köszönöm.
2016-01-27
A vendég munkaerőpiac megnyílása...
Most már annak is ki kell menni aki NEM AKART!
1000€ a bűvös szám. Itt már muszáj egy átlag magyar család kiszemelt fiát útnak bocsájtani a "nagy kalandra" és valódi pénzért néhány külföldi mondatot eldadogva kitántorogtatni nyugatra. Ennyit soha nem fognak fizetni a szektorok "tisztes vérszívói" és az ügyeskedő magyar tőkések.
Ezeknek az országoknak nincs is már nevük ha csicskának mész oda. Csak ....-ba. LuxiBA, franciáBA, angolBA. Utána majd kint ha végeztél pár napra visszajössz "magyarBA"!
Busszal hoznak, vagy kisbusszal, vagy összeültök szakadt autóban, vonaton vagy olcsó repülőn és átbicikliztek a határon. A kelet európai ember kerekes és mindene camping hordozható és csomagolt. Zacsiban diszkont "kaja" hetekre és minden ami a fekete gazdaságban kéz alatt kapható és kint két fillérrel drágább. Marékocska adómentes "juró" a kinti költségekre a tökénél eldugott bukszában vagy melltartóban. Kint minden olcsóbb amit nem érdemes cipelni. Ez már szinte szürreális.
Miénk az összes életveszélyes, fertőző, megalázó, munka mit kint senki ember fia ennyiért el nem vállal. Nem kell már itt szakmában, hivatásban gondolkodni. Tudsz százig számolni "külföldijül" nagyjából, meg köszönni?! Tiéd a világ! 
Ma már kint úgy tartják ha nem akarsz dolgozni akkor jön majd a Lengyel, Magyar, Román. Az ezer éves dicső múlttal kitörölhetjük a seggünket! Bebuktuk vitézek az örökséget és úgy néz ki vesztésre állunk. Hiába volt kokárda kint március 15.-én kitűzve, levetette a Manager.
Mi vagyunk a legmegbízhatóbb "jól képzett" munkaerő jelenleg nyugaton. Pofáját befogja, "becsicskul" és mindent igyekszik tökéletesen elvégezni csak ki ne rúgják. Mindent megtanul és saját pénzén túlképzett lúzer!
Minél kevesebbet fizetsz nekik, minél pontosabban, annál tovább maradnak! Ha el is megy a cégtől nem haza igyekszik a korrupt szemét társadalmába, hanem egy kicsit többet fizető ugyanilyen vendégmunkába. Kartellba is tömörültek kint a keletieket "foglalkoztató" cégek! Nagyjából ugyan annyi ugyan azért mindenhol... ne akarjál már annyit keresni mint egy svéd ugyanazzal a munkával... Ha "túl sokat" mernél mégis kérni hoztak neked váltást százezrével a menekülttáborba aki majd kiképzés után levállal mindent. Jobban beszél angolul mint te... és még nemzeti önérzete sincs!
Kint a vállalti látencia honol. Utálnak minket nyugi. Utálják a helyzetet mint mi magunk. Ha szerencséd van nem mondják nyíltan. Te leszel a "jó fej" külföldi vidám gyerek... nem ember hanem fogyóeszköz...
Akad kint azonban bőven olyan cég aki fennen hirdeti piaci előnyt remélve odahaza, hogy nem alkalmaz olcsó keleti munkaerőt! Aki mégis ezt csinálja az felbérel kilóra (előléptet) valami magyar főnököt aki beszéli baljós nyelvét és kinevezi a kisebbik humán osztályvezetőnek. Nem is akar tudomást venni a többiekről. Tárgyaljon velük Ő. Rúgja ki aki lop, iszik, hazudik, stikázik. Képezze őket ki valahol még odahaza és szenvedjen velük. Ezek a közvetítők hajtják fel a láncreakciók istenadta vendégmunkásait mint egykor a múltszázad 10-es éveiben Cleveland kétesen toborzott amerikás bányászait.
A kinti tehetős bigott őslakosság meg hányni tudna tőlünk. Abban reménykedik, hogy ez az uniós európai hülyeség majd megszűnik és megint a fajtája fog dolgozni odahaza. Nem kell reklám zacskókkal dadogó kurafiakat látni a boltjában a pénztárban (ahol külön sort nyitnak minél előbb távozzál) és nem kell félni attól, hogy a férjét lefurulyázza a kelet európai takarító csaj. Utálják ha "kirándulgatsz" a környékükön és rád hívják a rendőrt ha a peremkerület eldugott munkásszállóján(bérlakás) buli van. Azt szeretik ha láthatatlan vagy és a meló gyorsan kész van...
Senkinek nem jó ez. Valahol pedig valami sötét irodában ezt kitalálták. Mi meg lépre mentünk mert a semmi helyett ez is jobb. Jobb a hónapokig utánad síró gyerek, jobb a tönkre ment házasság, jobb a "zsíros" bankszámla, jobb az idős szülők magára hagyása, jobb a megcsalt barátnő, jobb a biztos csicska mint a kétes agyonadóztatott vergődő vállalkozás, jobb mint a hamis kormányzati ígéretek életpálya modellről. MEGÉRI!
Kiköltöző családok és eltűnő identitás nélküli sértett milliók. Kihasználva és tökön rúgva fillérekért akik legyenek akár fiatalok, visszasírják a véreskezű diktátorok által műköttetett szögesdróttal lekerített egykori társadalmakat és annak valódi előnyeit.
Azonban a valóság az, hogy ha nem éled fel a zsíros filléreket amit löknek, már nem hazajössz, hanem csak vissza. Ha van még hova. Hogy amit kerestél igazából nincs már kinek mutogatni... nincs miért forintra válltani és nincs mibe befektetni. Minden kapcsolatrendszer szép lassan megszűnik és átadja magát egy véres korrupciós hálózatnak amely erei burjánoznak azon az üresen hagyott senki földjén amit intelligens és becsületes emberek hagytak el őrizetlenül nyugati fillérekért.
A kivándorlás előszobája a vendégmunka. A nagy vízválasztó, hogy karácsonyra hazajössz e még? ...és van e már kinti számod?
Ezt előkészítették évtizedek alatt kifizethetetlen hitelekkel, egekbe szökött árakkal, irreális adókkal, privatizációs mutyikkal, és bezárt ajtókkal a pofád előtt. Még mindig jobb sokaknak ha pénzért nézik le és rúgnak bele mintha csak ingyen vagy éhbérért, mert itthoni magyar. Tök mindegy ma már hol kell befogni a pofád.
A vérfagyasztó mégis az, hogy nagyjából 200€ -val ha megemelnék a jelenleg itthon szenvedők filléres bérét már senki nem menne sehova ebből a széthullott, országnak látszó vidékről és elkezdene itthon a sorsán gondolkodni.
Nagyjából ezt az ezrest (1000€) kéne kifizetni a segélyért kuncsorgóknak, hogy felvegyék itthon is a lapátot és ekkor már lenne piac és vásárló erő a gazdaság elindításához. Ehhez nem kell öltönyös közgazdasági diploma... csakhogy tudatos gazdasági rombolás felszámolásához nincs szükség a jelenlegi európai politikai elitre aki pofátlanúl eltartatja magát Kelet-Európa népeivel. 
Az elmúlt 30 év "piacnyitásának" hozadékaként nyugati gyarmatosító cégeket rakott le ezzel a bérviszonnyal minden magyarnak nevezett vállalkozás (aki gyakorlatilag pont ezen országok báb vállalta) a leghatékonyabb állami asszisztálással. Ez volt az abszolút torz "munkahely teremtés". Ennek egyetlen lényege az volt, hogy kint ne keljen vendégmunkásokat kerülgetni és főleg fizetni nekik a nyugati bért. Ennek árnyékában sütögetik pecsenyéjüket a magyar nagyarc vállakózói hiénák (beszállítók) kisstílű dolgozó továbbnyomorítói a politikai elittel összeborulva. Ide sorolnám még a banki devizaszámlákat amelyek lélegeztető gépét a kinti vendégmunkásokról lehúzott milliárdos sáp szépen pumpálja.
További lehetőségek és piaci szereplők már nem maradtak vagy már nincsenek.
Nem csodálom, hogy sokan jutnak arra a következtetésre, hogy innen az egyetlen kiút a csomagolás amíg nem késő.
2015-12-17
A jó százas!
Százezerért már a magyar dolgozó kénytelen befogni a pofáját. Ha nettó az még jobb! (nem vonnak le belőle botcsinálta adót).
Persze ha többet keresel. (vagy nem) AKKOR IS CSAK ENNYIT KERESEL!
A jó százast! (persze nem érted) Szűk a hó vége... majd megpróbálom elmagyarázni és akkor megérted...
Ki is nevezték magukat tőkés piacgazdálkodónak és elkezdték bruttósítani a bérünket.
Akkoriban az APEH-on (most NAV) még nevetett mindenki!
A Magyar kapitalizmusban elmaradt az a harc és összecsapás áradat amely egy béralkut egészségesen tudott volna letisztázni a munkásosztály és a parasztság körében és a tehetségtelen vörös bárókkal szemben. Természetesen az "értelmiségi" grémiumhoz és a közigazgatási zavarosban halászókhoz nem nyúlt senki. A négy évente aktuális megalakult "állampártocskákkal" és kormánykákkal öltönyben összefeküdt "munkaadókban" nem alakult ki az a valós félelem amely elősegítette volna a bérígéretek valós betartását. Nem volt az archaikus 100 év amikor a feldühödött munkások felakasztották a tulajokat az eltorlaszolt gyárban miközben lőttek a rendőrök... nem volt a nagypofájú Managerre rázárt iroda... nem volt hónapokig tartó országos sztrájk... nem volt felgyújtott villalakás és nem volt szakszervezeti győzelem. Nem lettek a véres barikádok árnyékában lefizethetetlen hiteles, kompromisszumot nem ismerő szakszervezeti vezetők!
Ennek az "osztályharcnak" minden hazug megtévesztő színházi látszatát produkálta azonban a múlt rendszer (és az újkori) és ócska szégyenként nevelték belénk a saját "önző" érdekünknek tényét. Nem illett hőzöngeni és nem is jutottak a " nagypofájúak" semmire! Ma is a legnagyobb, soha el nem jövő illúzió, egy "másik " mesebeli munkahely és a csendes odébbállás.
A nyakunkra engedett kívülről jött (nyugati) kapitalista szerencselovagok és multi kurafiak sem voltak ezzel másképpen. Nekik Kánaán volt a fillérekért megvehető vagyonon felül a "jól képzett olcsó" humán préda aki nem ismerte, hogyan kéne megvédeni az érdekeit. Miután a "kapitalista oviból" kitántorogva rögtön a "kapitalizmus munkavállaló nagybetűs életbe" lökték, rávetve magukat a vénájára és azt sugallva, hogy ne álljon össze az övéivel, rabolja húzza le azokat is mert az a modern kapitalizmus! Létre is jött az újvállalkozó réteg aki elve tudta kinek nem fog fizetni egy 100-ast sem. Bár ha beígérte akkor ennyiért már talált marhát aki ezt elhitte és dolgozott ingyen. Volt közöttük panelszomszéd és határon túli alulfizetett szép számmal. Ha te nem vállaltad mentek ők. Mindig van olcsóbb és kétségbeesettebb!
Két lábon járó csendes, befele "bazmegoló" jól képzett bennszülöttek igába hajtása zajlott minden kontrol nélkül. Még ráadásul ma is jobb külföldi magyar telephelyű érdekeltségben dolgozni mert azt a kurva keveset legalább határidőre oda lökik miközben a "magyar kormányzati elit" csendesen szemet huny és ide értem a "harmadik hatalmi ágat" aki munkaügyi jogászostul és bíróstul tudja, hol csinálják neki a "fincsit". Módosítottak is "elavult" törvényeket és azt a kevéske évtizedes kivívott jogot is felszámolták ami útjában állt a szalon-kizsákmányolásodnak. Sokak már a folyosón várakozást is megunják a hivatalos balhé elindítása előtt.
A feloszlatott kétkezi dolgozó csoportok harc nélkül fel lettek számolva a jóléti jövőbeni piacgazdasági társadalom illúziójával és hazatántorogtak a lebontásra ítélt munkahelyeikről.
Egy-két "állami közszolgáltatás" (MÁV SZTK HM) mely kiszervezhetetlen volt a rendszerből méreténél és piaci értelmetlen profittermelés híján a költségvetés lélegeztető gépén fennmaradt és az ott gályázók lefizetett szakszervezeti vezetőinek halvány alkuja képen kialakult egy "minimálbér" idióma melyben a magyar reálbérek vergődnek. Csapdába esett itt munkaadó és jóhiszemű munkavállaló az élet minden szintjén!
Ez nominál értékben nagyjából 70 éve százezer forint.
Persze van aki jól keres! Tényleg van közöttünk aki jól keres???!
Egy-két nem nekünk elérhető közigazgatási és állami jövedelmet leszámítva a helyzet mégis csak a százas...
Mindenki tudja, hogy félszívvel hogyan kell százezerért dolgozgatni. Mi az a minimum amit elvárnak, hogy összeszorult ököllel nagyjából megcsinálj. Ha van mellé kicsit több meg vállalti ebéd...meg karácsonyi smúzolás akkor már "családbarát" és vágyott jó munkahely, mellyel a filléres emberünk azonosul a céges értekezleten. Ha több munkát akar a bérkocsival és mobilhasználattal felkorrumpált vigyázó management akkor még egy százast is lehet fizetni. Akkor is egy százas de kézszer. Ebből se jössz ki de "jobb a kedved" és eltűnik az ellenérdek valós látszata a "főnökkel egy csapat" mázban. Csak meg ne nézd, hogy mit kap az anyacégnél egy veled egy pozícióba dolgozó.
Ne hallgassuk el azt sem, hogy akad ritkán olyan magyar vállalkozás aki még fizetne is az embereinek de ezzel borotvaélen táncol és garantált receptje a csődbemenésnek. Az általános"makrogazdasági" miliő úgy van belőve, hogy szalmaszál kft ilyenkor azonnal beledögöljön!
TEHÁT a százas mint mértékegysége a bérednek MARAD!
Ráadásul így néz ez ki:
1 Százasért |
8 óra munkaidőben végzett félmunka | lázas sietséggel és látszattal. |
| 2. Százasért |
8+1 óra munkaidőben végzett 6 óra | látványos totojázás és fárasztó munka. |
| 3.Százasért | 8+korlátlan munkaidőben 8 óra átlagmunka | és látszat elemek és rendelkezésre állás. |
| 4. százasért | 10+korlátlan meló hétvége nélkül | és idényszerű túlhajtás. (a marha jól keresek illúziója) |
| 5. Százasért | korlátlan meló és halvány minőségi munka | odaadó szívességekkel és tehetséggel aminek gyümölcse a munkaadó milliós gyarapodása. |
Ebben a lebetonozott alsó néposztályban többet senki nem keres. A táblázat itt véget is ér.
Könnyen belátható, hogy aki értett valamihez és nem tud külföldi zsíros országban gályázni, vagy nincs kedve ebben a fertőben teljesítményt nyújtani az folyamatosan mérlegel és belső csökkentésbe kezd.
Miután évek óta ez a százas a bérpiac lényege és senkit sem érdekel a vezérek közül, hogy ebből meg lehet e élni? , vagy nem?... és valójában senki nem tud ebből normális méltó életet fenntartani, ezért a demoralizálódás felé mozdul el a hangulat. Miután a magyar munkavállalót ma már nyíltan"dolgozói szegénynek" nevezik a tévében öltönyös közgazdászok a kizsákmányolt fehérjerobot egyedek furcsán védekeznek. (itt jön a KSH duma)
Szuper technikák alakultak ki a munka lerövidítésére és a minél "kevesebb hatékonyságú" munkalátszat fenntartására.
A százas nem változik ezért az elvégzett érdemi munka csökkentése és minimálisra redukálása a munkavállaló egyetlen infláció követő valós "jövedelme". Többet megy ki cigizni, kicsit később jön be, a WC és az ebéd hosszabb... egy kis betegállomány és teendő lepasszolás a fiatal kezdő lelkes kollégának és a kijátszott a biztonsági őr. Számtalan színek és ötlet kavalkád a kirúgásig.
Nagyobb baj, hogy a meráni elit miután gazdaságilag ebben érdekelt, csak a felvigyázás és hajcsározás oldalról figyeli az eseményeket miközben vérfagyasztó tényként kezeli azt, hogy ez a magyar munkaszínvonal és bérlemaradási szakadék. A bérek a nyugat európaihoz nem, hogy közelítenének de még távolabbra kerültek és a legradikálisabb szószólók is meg lennének a 80%-val elégedve. (gyalázat) Persze ez is osztható százzal! 
És a vérfagyasztó lényeg. A gazdaság egésze és morálja állítja be a százast mint fizetőez közt. Az árak, a banki számlavezetések, a tranzakciók a négyzetméterek, a termékek, mind erre a havi százasra épülnek.
A legagyisodott kispórolt massé termékekre. Az ingerült mosoly nélküli arrogáns szolgáltatásokra. Az eleve "átbaszottsági" érzésre és csalás feltételezésre. Ettől nem tudott megszabadulni a nyúl és a róka a kapitalista vad erdőben. A kőbe vésett vásárlóerő!
Ekkor jelentek meg a körbetartozási és hátralékmagyarázati lózungok és az eltitkolt svájci számlák.
A kibújások az adók megfizethetetlensége elismeréseként. Itt várnak tömegével a semmirekellők a nincstelen államra. Amíg a munka nem világpiaci csupán a százas... addig nem lesz itt semmi és felesleges bármilyen gazdasági és világszintű emelkedés és innováció.
Ez hozta, hogy ezrek tántorogtak külföldre és ez hozta, hogy sóvár pincér, ápoló, mosogató pornósztár és kamionos, összeszerelő nemzet lettünk.
Itt ringatják az "okosba" és "fusiba" működés bölcsőjét és a soha nem látott csúsztatások gazdasági mutyik és börtön trükkök tömegét.
Ez hozta meg, hogy ha dolgozol is valahol mégis titkon állás után kutatsz.
Ez hozta azt, hogy ha valaki nem jogásszal megy állásinterjúra, elvérzik azonnal. Innentől mindenki mindent elvállal egy százasért a szaktudása és képessége alatt! Ez váltotta ki a "rezsicsökkentést" melyet a százasból nem tudnánk fizetni és az állam ebben ezt nyíltan elismerte szimbólumként. A családi adókedvezménnyel elismerte az elitünk, hogy a kilátástalan százas elől a szülésbe menekülés a kiút egy nőnek, hogy gyermekei majd egy százas után fizessenek be adót. Ez tette lehetővé a devizahitelezési csapdát és annak jóléti illúzióját és ez vezet el minden kótyavetyéhez és hasznát turik és autótelepek felvirágzásához és az Erzsébet utalvány kisegítő rendszeréhez.
... és mi jól befogott pofával egy jó százasért, meg pár ezer felette odalökött papírért holnap is bemegyünk fél szívvel tengeni és mást dolgozni az életünk helyett, mert megmondta nekünk a közgazdász árfolyam zsonglőr a lapos TV-ben, hogy "nincs kiút" és "semmit nem lehet csinálni", miközben szürcsöljük az "automata kávét" egy százasért.
2015-07-17
A sárga helikopter
Álldigálok egy botcsinálta hivatal fenyegető csekkjével a postán a kölcsönkért pénzel. A sorszámok ketyegnek, a sor kilátástalan és van aki szám nélkül sorra kerül mert ismeri a dolgozókat. A sarokban játék sárga helikopter, melybe pénzért bele lehet ülni és azt az illúziót kelti egy gyereknek, mintha repülne. 100 forintért 3 percig megkaphatod az álmaidat a fellegekben. Belül színes gombok villognak és még hangot is ad csalóka billegés közben. Azt hazudja a gép mintha te irányítanád ezt az egészet. El innen messze magasba túl a fellegek fölé. Szemlátomást pedig rotorja sincs a felemelkedéshez.
Két kisgyerek nyúzza a kopottasan öltözött, örökké fáradt anyját, kitartóan ezért az álomért.
Az rendületlenül azt hazudja nekik, hogy ez most "nem működik" , "különben is töltődnie kell, még korán van“.
Lassan kinyit a többi üzlet is és a gyerekek fájó szívvel odébb somfordálnak anyjukat követve, aki rettegve figyel egy gazdagabb családot ki a helikopter felé közelít. Nehogy kiderüljön, hogy csak Ő nem költ erre, hisz minden működik.
Végül is a gyerekei is titkon tudják, hogy nem futja csak a puszta létfenntartásra. De ezt nem lehet nekik mondani.
Kerüljük a konfliktust, az "értelmetlen" hisztit. Mindenki jobban jár ha tartja a száját és ha kérlelik, ha kérdezik, nem azt mondja amire a valóság késztetné, hanem azt amit egzisztenciális lélekvesztőjén elfogad a társadalom.
Ez már nem az amikor Shakespeare szerint: "színház volt az egész világ". Ott csak az játszotta meg magát aki el akart érni neki nem járó magasztos dolgokat. (Nőt, paripát, fegyvert) Ma a puszta fennmaradásért hazudozunk reggeltől estig. Mint tudjuk (nagy költőnk óta) ebben a játékban te is hazudsz barátom mert: "vétkesek közt cinkos aki néma"!
Mit jár a pofám nekem is ez ellen. Voltam én is gazdag ember mert tartottam a számat. Akkor vesztettem el mindenem mikor ki is nyitottam mert elegem lett a zsíros apátiából. Ez nem út! Mért kell nekem azt hinnem, hogy ha nem szólok, hogy ez a helikopter nem arra megy amerre a színes gombok mutatják... , sőt nem megy sehova, sőt engem már a "szegényt", fel sem akarnak erre ültetni egy százasért..., hogy ez a jelkép egyúttal egy emberi közösség jelképe is, ahol mindenki tudja, hogy semmi sincs itt rendben de "este jó buli lesz"...
A vérfagyasztó, hogy már vannak akik elhiszik valóságnak is azokat a műanyag baromságokat amelyek a képzelő erejüket helyettesítik az igazság és a valódiság horizontján. Elhiszik amit egy bank mond. Elhiszik amit egy tisztviselő mond. Elhiszik az állás interjús kifogásokat. Elhiszik, hogy nyerni fognak. Elhiszik amit az állam hazudik. Elhiszik a szavatossági és garanciális lózungokat és elhiszik azokat a sörrel és meccsel felturbózott asztali dumákat amelyben senki nem arra gondol amit hitt egykoron valójában.
Elhiszik mert könnyebb így. A készen kapott "gondolat" nem igényel kételyekkel járó lelkiismeretes elemzést. Az önálló világképpel, véleménnyel bajlódni anyagi és karrier vesztességgel jár!
Úgy sincs kivel megbeszélni semmit, mert a valóság megbeszélése már gyerekként elmaradt. Már az oviban hazudni kellett a hitvány boldoguláshoz.
Torz titkok társadalma ez a "nyugat". Bíróságokon lesznek a "jog által", áldozatokból öngyilkos vádlottak, tolvajokból őrző- védők, kalózhajósokból tisztes hajózási vállalkozók és kitüntetett kapitányok. Mindez a szemünk láttára történik, de tartjuk a szánkat és vesztegetjük az időnket melyet úgy hívnak a sebesen múló ÉLET.
Meg lehet halni itt úgy egy lakótelepi lakásban, hogy senki nem tudja, hogy bent büdösödsz és mállassz. Simán fogva lehet tartani nőket a picében évtizedekig úgy, hogy senkinek "nem tűnik fel", hogy 12 személyre rendel pizzát Tomasz a szatír. Azt lehet hazudni hiteleződnek, "nincs pénzed" miközben mindenki tudja, hogy luxus-nyaralsz és befizetted a vadi-új autót. Le lehet tagadni azt, hogy cigizel, iszol, félrekúrsz, drogozol, buzi vagy. Azt lehet hazudni, hogy 40% kamatot fizetsz a kötvényre, részvényre. "Mondhatod" a kizsákmányolt embereidnek, hogy nem megy a cég és nem kapnak fizetést, legyenek megértők és türelmesek.
Ezeknek a közvetlen kára (amely a csalóknak rövidtávon szuper haszon) maga a közösség széthullása. Lassan már ha valaki felhív barátságból, gyanús az... és lesni kell mi van mögötte. Egy társadalom aki résen van és tudni akarja a "beszerárat"! "Ha én hazudok biztos nekem is hazudnak!"
Megjelent az a réteg aki ebben érzi jól magát és valóságos tényként fogadja el ezt a berendezkedést. Minél többet megpróbál belőle "kihozni", hisz "ilyen az élet" és ez ellen "nem lehet semmit csinálni". Egy jelentős néposztály hisz el nyakló nélkül baromságokat miközben már ÖNMAGÁNAK IS KONTROL NÉLKÜL HAZUDIK. Bejár fillérekért dolgozni és "befogja"! Színész lett maga is! Már azon csodálkozik ha valaki még ki meri mondani! Ahogy azt sem vettük észre mikor kezdődött mindez az álltatás, azt sem tudjuk hol van a vége.
Igen ott legbelül is valami történt. Lemerevedett és berozsdállt a kis közösség és család lelkiismerete is.
A gyerek tudja meg máshol mi az igazság, Ő nem rossz anya, hogy kimondja a kimondhatatlant: "Nincs pénzem helikopterbe dobálni". "Apátok hasztalan keres munkát évek óta és Londonban tengődik. Nekem ennyi pénzért a ragyásképű közmunka-irányító főnököt le kell szopnom a bokorban levélsöprés közben mert kirúgnak. Ennünk csak az van amit az utált anyósék főznek hétvégén és ha valaki beteg lesz mindennek vége." 
A magyar botcsinálta középosztályt egy mosógép ára választja el a teljes egzisztenciális összeomlástól. Ül a tévé és a net előtt és nyomkodja a mobilt. Álmodik a sárga helikopterben és azt hiszi repül. A felhők messze viszik azt a tényt, hogy életük elmúlik anélkül, hogy el lehetne mesélni róla egy valódi történetet.
Van aki azonban becsületesen és alakítás nélkül akarna élni. Esztelen életüket, elintézetlen ügyek, tartozások, viharok és bajok, lecsúszások borzolják. Csodabogarak akik kikerülnek a peremére a mókuskeréknek. Szókincsük nem olyan gazdag és fellengzős.
A lopás az nem "eltulajdonítás", a csalás nem "adó-optimalizáció", az átbaszás nem "marketing". Beszélnek és nem "kommunikálnak". "Szórványmegmaradásuk" záloga az csupán, hogy ma már nem elegáns nyíltan bebörtönözni és kiirtani őket és ők is rájöttek arra, hogy bizonyos helyzetekben fennmaradásuk záloga, hogy olyan alanyt alakítsanak hivatalokban mint amire az állam a rossz törvényeivel, ebben a színházban kíváncsi. Egyenként azonban kevesek változtatni ezen a rémálmon és szervezetek tömege dolgozik azon, hogy sose találkozzanak egymással. Ez azonnali forradalomhoz vezetne.
Nincs és nem is lesz összefogás ez ellen a teátrális operett ellen. Az egyik önámított nem fog egy másik önámítottal harcba menni azért, hogy a kirabolt lepusztított életét és a nyers valóságot felderítve kiadja magát. Senki ember fia nem kívánja ledönteni ezt a mételyt mely össze tartja torz filozófia és hitként az egész értelmetlen életét. Inkább a welnesz meg a kocsma. Jobb nem tenni semmiről. A hétvégi bogrács... peca, pláza... valahogy majd csak lesz...
Még aki hasznot húz ebből is sejti, hogy azonban nagy a baj.
Ha nem tudjuk megkérni az életünk árát ebben az ócska "akciós" színházban, és rendre bevesszük a keserű orvosságot...miközben nem is hat, majd szépen "átadjuk helyünket" olyan népeknek ahol ez az ámítás legalább otthon és a lelkükben nem dívik. El fognak tőlünk venni mindent azon emberek akik legalább legbelül titkon nem hazudnak maguknak. Tömegek kopogtatnak az ajtókon akik úgy tekintenek az effajta "európai" hulladék társadalmakra és gügye, egykor nyilazó, sápadtarcúakra, mint letűnt korszakra mely még halálában is az igazát bizonygatta.
2015-05-14
Drámai levél A Magyar Kultúra Napján
Tisztelt Kulturális Bizottság!
Tisztelt Elnök Asszony!
Mindenek előtt kívánok kulturális bizottságban betöltött rendkívül fontos munkájához sok sikert és erőt, kitartást.
Tisztában vagyok azzal, hogy ezt a levelemet nem lesz ideje a súlyos parlamenti elfoglaltsága mellett elolvasni és lehet, hogy soha nem is kapja meg. Jobb esetben a titkárságán lesz valaki aki nem veszi egy kalap alá az ipari méretűvé nőt "Tiborc biznisz" lenyomatokkal. Tisztában vagyok azzal, hogy látszólag a mondandóm jelenleg rendkívül hátul kullog a napi dolgok rangsorában. 
Mi ezt idelenn a Magyar kultúra számkivetetteiként sohasem sérelmeztük, és évtizedeken, rendszereken és néposztályokon átívelve, megértjük és megszoktuk. Nincs bennünk keserűség és így is műveljük a művészi, kulturális és oktatói hivatásunkat, melyet kimért nekünk a sors. Az, hogy ebben a funkciójában mégis megkeresem Önt, az nem az egyéni vagy a (perifériája taszított)művész barátaim karrier vágya, vagy anyagi siránkozása vezérli. Jól "elvagyunk" fél évszázada az állami kultúrának nevezett intézményrendszer nélkül. Levelem mégis történelmi pillant, mert az ok is az.
Felhívnám figyelmét, hogy közülünk soha nem volt senki aki a "hivatalos kultúra" bármely képviselőjét megkereste volna, vagy díjat, jövedelmet, fogadott volna el állami kultúrpolitikától, hogy utólag "legalizálja" szegényes művészetét, vagy bebiztosítson kétes "szakmai" karriert. Szeretném, ha személyemtől is elvonatkoztatna az egész társadalmat érintő kulturális kérdésben. ("nem én kiáltok")
Ha csupán az én személyes sorsomról lenne szó miközben mindenkinek jól megy a szekere, nem rabolnám a drága idejét. A fogalmazási és helyesírási hibákért elnézését kérem de igen alacsony sorból származom és kezeletlen diszlexiám sem teszi lehetővé a stilisztikai és kül-becset. Külön elnézést, hogy a zeneművészet egyes elemeivel világítok rá "sivár" mondandómra, (bár ez lassan minden kultúr intézményre hatványozottan igaz) de mindig is érdekelt ez a műfaj és megdöbbent, hogy a Magyarokat az alapján is "zenei nagyhatalomnak" avanzsálják ami évtizedek óta ide lehallatszik.
Ezúton hívnám fel a figyelmét arra, hogy az utóbbi években a valódi, gyökereiben tiszta és az állami iskola és médiarendszeren kívüli sorsdöntő kulturális értékek, súlyosan veszélybe kerültek és gyakorlatilag kihalófélben vannak.
Ennek beláthatatlan és visszafordíthatatlan következménye van a Magyarság számára. Ez persze "mindig is így volt" (mondhatnánk) mert az állami és hivatalosan elismert intézmény struktúrák (és az abban tevékenykedők) ezt is akarták. Ehhez csatlakoztak a külföldről szerveződött nemzetközi kultúr piaci maffiazárványok helyi képviselői. (Amúgy is unalmas megszokott divat, évek óta félreverni a harangot.)
A Magyarok valóságos művészete és kultúrája azonban, (melyek a nemzet szellemi tudatát és mibenlétét fejlesztik és őrzik,) a mi személyes áldozatainkból, elhivatottságunkból, kerül ki, és az állami és "sztármédia" egyfajta esszenciaként, bizonyítottan mindig ide nyúl vissza a menetrendszerű ciklikus vállságában. Ez az alkotói kör, a saját áldozatai és egyéni tragédiái által tartja fenn a tényleges, Magyar
nemzetmentő szellemiséget.
Meglétéről, mint "réteg művészetről" és "zugkultúráról", tud az agyondiplomázott cézár kultúr elit. A belvárosi megdönthetetlen intellektuel véleményformáló, nagyokos kritikus áradt, egyaránt tud kifejezhetetlen mibenlétéről és retteg tőle. Ki üzleti szempontból, ki a meglévő struktúrában betöltött funkciója miatt, ki egyszerűen a valóságtól. A média pedig cinkosan hallgat. Ellentétben a rossz hírekkel, a művészetben és kultúrában rengeteg pénz van, rettenetesen szubjektív alapon kivételezetten szétosztva. Bár csodákat lehetne ebből itt építeni, de nem kérjük ezt sóváran számon. Ennek az elosztásnak a féltése és a jelenlegi "irigyelt" struktúrában tartása, azt eredményezi, hogy kizárólag azt avanzsálják "profi" művésznek, aki ebből sikeresen szakít magának. A valódi művészet és kultúra azonban nem ebből születik. Erre a mai drámai gazdasági helyzetben, ismervén éhező embereket, egy petákot is felesleges költeni.
Itt kell kényszerűségből és az érthetőség súlyának igénye miatt történelmi részletekbe bocsátkoznom, a teljesség minimális igénye nélkül. Biblia vastagságú könyvek garmadát lehetne megírni azokról a tragikus művészsorsokról, száz évekre visszamenőleg, amelyek ma az iskolákban (egyáltalán) tanított irodalmat, zenét, történelmet, és átfogó teo-matematikai természetlátást jellemzik.
Valamiféle legális elismert hazugság folytán azt sugallva ezen emberek múltbéli korból előkerült életpéldája által, hogy a Magyar kultúra csak a hányódtatott sorsból és az eladott kommersz lélekből alkotott egyvelegként tud fennmaradni.
Az is valóban elemzendő véres tragédia, hogy szinte minden nagy emberünk mely monumentális hatással volt a kultúránkra, tragikus történelmi sorsot és mellőzöttséget, emigrációt és számkivetet meg nem érettséget tudhat annak a kornak hozadékaként amelyben született és élt. "Szerencsére" ennek köze nincs a ki nem mondott, letagadott történelmi valósághoz, ha csak nem annyi, hogy sajnálatosan ma is így élnek tömegével, korunk legjobbjai.
A Magyar kultúra felszámolása azonban a Magyar nép fokozatos lezüllesztésével történelmi csúcsponton van. A nemzet felszámolásának lassú eszköze. A kultúra ugyan is az egyetlen amely napra készen létrehozza a válaszokat a mindennapi társadalmi és nemzeti problémákra. Ebből származik a hagyomány, a valódi kedv, és innen indul be minden jó tanács, mely végül is vezérlő dominanciaként, kihat a hitre, a gazdaságra, a népességre és az egymás iránti nemzeti szolidaritást is eredendően táplálja. Közösség teremtő ereje, reménye, mértéke és orvossága a ránk kényszerített "műanyag ál" sors végleges gyógyításának. A nevelést és a közkultúrát így éri el, és nem direkt módon beavatkozva, kötelező szintekkel és számon kért unalmas papírokkal, tudásról és a jövőről. Legtöbbször még a Magyar érzelmű kultúrák is "import" alapokon nyugszanak, ferde tükrei egykori Magyar hagyományok külsőségeinek, és részesei a "bevételt hozó" magyarság biznisznek. inkább sorolhatók a szórakoztató iparhoz, mint az önzetlenül igaz kultúrához. 
Azzal is tisztában vagyok, hogy nem mindenki tehetségtelen áruló aki a köz kulturális struktúrában dolgozik, de frusztrációjukat elképzelni sem tudom, milyen lehet, mikor bagóért a rendszert szolgálják. (Bár van tömegével ember aki ezzel is beérné.)
Az elmúlt években automatizált alapfeltétele volt az elismerésnek és az előrejutásnak a művészetben, a halálos méregként jelenlévő sablonizmus, lojalitás, jól viselkedés, és hunyászkodás csukott szájjal. Sikerült sokakat "képére" formálni a rendszernek, szakmai tehetsége ellenére.
Mitől lettünk akkor "demokratikusan alulról építkező" ország?
Ezt a szárnyaszegett életérzést a diktatúra legsötétebb éveiben magáénak tudta az
igazi művészet, csupán a büntetései voltak kegyetlenebbek.
Ma is egy jóllakott
jogász dönti el egy irodában, hogy ki a művész és ki nem. Mi minősül produkciónak, és mi nem. Ki iskola és ki nem. Felháborító, hogy kultúrával ma már csak az foglalkozik, akire ezt rásózták valami "fontosabb" helyett, vagy máshoz nem ért, vagy egyszerűen pénzt tud ezért szedni "piaci alapon". Pedig a jelentősége mindennél fontosabb és előbbre való!
Untathatnám azzal, hogy ebben a kulturális dekadenciában a "rendszerváltásnak" milyen szerepe volt. (TTT) Az viszont megdöbbentő, hogy ezeket a rendszereket senki nem számolta fel, mely az ócska "csasztuska" kultúr berendezkedéstől, és félművelt komcsi miniszterektől felállított struktúrákból állt, majd némi "reform" foltozgatás után "egyéni előnyökkel" együtt átvette az újkori szociális kultúr piac és nosztalgiával tekint az egykori állampárti egzisztenciális és "alkotói" létre.
Ahogy a gazdaságban, az államirányításban, a közszolgálatban és a társadalmi hatalom kérdéseiben elterjedt az a hazugság, hogy ezt "sokkszerűen" felszámolni nem lehet, valójában azonnal fel kellett volna számolni az állampárt elavult hagyatékaként. Ide szivárogtak be tömegével az egykori állampárt levitézlett művészei, minisztergyerekei, és gyűjtő-kifizető helyévé váltak egykori levitézlett "kulturális" egzisztenciáknak.
Ezen állami struktúra mellé szépen kiépült ("kétes" magántőkéből a kapcsolatrendszerében és összekuszáltságában és financiálisan áttáthatatlan) a "sztárcsináló média struktúra", mely egyetlen állami "ellenfelét" hagyta végül is pénzért átszivárogni, hogy a lakosság körében szalonképességet és nézetséget érjen el. Itt rendszeresen "felfedeznek" valakit aki "rokona" a hatvanas évek "ki mit tud -röpülj páva" nyertesének, és előadhat egy "jól kipróbált" tabu és politika mentes nosztalgia feldolgozást, vagy "piacképes külföldi hasonmást" ami "szívhez szól".
Ide sorolnám még a cimbalom veregetős, fényes csizmás "skanzenkultúrát" amely a vidéki bornapok kihagyhatatlan eleme a kézműves kirakodó vásárral, ahol matyó giccseket lehet venni kínai gyártásban. Van itt még fesztivál-fesztivál hátán, óriásplakáttal és tele sportcsarnokkal és agymosott közönséggel. A mecenatúra önzetlensége és piaci érdekei itt találkoznak valamiféle meghatározhatatlan ki nem mondható rokoni és származási fortélyban, melyről beszélni egzisztenciális öngyilkosság. 
A borzadály, hogy a külföldi és nemzetközi kulturális kapcsolatok is ezt látják "prezentációs imázs ként" és többnyire ezen a szinten is bonyolódnak. (Más nemzeteknél sem jobb a helyzet csak valamilyen módon mégis nagyobb a lakosság valódi kultúrával való közvetlen viszonya és "ellátása".) Hihetetlen furmányos mesterséges akadályok tornyosulnak a közönség és a valódi kultúra között. Ez nem pénzügyi eredetű. Nem nehéz kitalálni, hogy ennek egy nemzet hosszútávi sorsában mi a vége. Lehet itt befektető tőkeerő, meg gazdasági fellendülés, meg divatos zászlólengető politikai víziók. Egy nép megmentése és fennmaradása ezen kulturális és oktatáspolitikai eszközök által, kevesebb mint kétséges.
Miután nem nehéz kitalálni, hogy a mostani sikkes "sokszínű nyitott kulturális vircsafthoz" és oktatáspolitikához (ide értve a szociális támogatás lelki részét is) csupán az kell, hogy mindenképp hallgassanak a valódi magyar kultúra képviselőiről, azok tekintélyét és hitelességét kicsinyítsék aláássák. Régen legalább mártírok lehettünk. Kutatták zsebünkben halálunk után az eklogát, vagy keresték sírunkat hiába a levert forradalmak után. Gyalogolhattunk haza gulágokról, és titokban tudta mindenki, hogy lesz utókor ki gyógyít valamit a sebeinken. A mai valódi művészeti elit nyomtalanul pusztul. Generációk hiányoznak az igazi esszenciából. Emberek akik a saját, (kétkezi könyörtelen) munkával keresett, pénzükön és a családjuk elől megvont
falatok árán megvalósított eredeti képviselői a kultúrának, lassan nincsenek többé. Nincsenek belső emigrációk, elzárt falvak és nem "gyűjti" senki a kihalóban lévő művészetüket.
Félnek tőlük. A fiatal, sztárságra éhes generációnak, velük mutatkozni nem ildomos. Egy pozitív állami lista sincs róluk, hogy egyáltalán kik Ők, ha kitörne valami, amihez valódi tehetségüknél fogva, hirtelen a szükségben kellenének. 
A néha mégis ritkán fel-fel bukkanó kulturális értékeik, (mert az igazi letagadhatatlan) szánakozást keltő, nevetség tárgyai lesznek a sivár mobiltelefonos napokban gondolkodó társaik körében, miközben összesöprik alkotásuk darabjait az ebből élő állami preferált tanult kultúr képviselők.
Tőlük veszik el egy fillér nélkül a művészetüket, a " szerencsés művészek", hogy saját interpretációként tálalva a jogok megfizetése nélkül, jelen legyenek a kilúgozott szalonképes "alkotói piacon".
Nyilvántartják őket adószám alapján, mint benzinkutast, rakodómunkást, látszerészt, és szobafestőt. "Súgnak" nekik, hogy álljanak odébb külföldre egzisztenciát csinálni, a kilátástalan karrier harc és a kommersz megalkuvás helyett. Nem ritkán állítják őket olyan erkölcsi és anyagi, pályázati feltételek elé amelyek nyilvánvalóan teljesíthetetlenek.
Gyakran besorolják őket nem kevés szándékossággal, a valóban tehetségtelen önjelölt dilettánsok közé, vagy nézik őket levegőnek, lelkes amatőrként aposztrofálva mivoltukat.
Ennek nincs is valójában hátránya, vagy sértettség, irigység hozadéka.
Hihetetlen előnye is van. Szerencsére kizárják őket pénzes művészeti kurzusokról és iskolákból, koncerttermekből és médiafelületekről, így művészetük érintetlen és egyedüliként eredeti marad.
Valóban megedződnek a bajok ellenére és soha le nem cserélik művészetük célját, vagy emberfeletti felelősségét. Nem partnerek ócska, a mindenkori politikai hatalmat kiszolgáló tapsgerjesztésbe, igazolásba. A senki földjén legeltetik az aranyszőrű báránykát, és egyedüliként rákényszerítve arra, hogy a "kipróbált" utak helyett a járhatatlan, becsületes utakon próbálkozzanak.
Kallódnak, és már rég le kellet volna rájuk cserélni a "közismert" művészeinket és azokat a generációkon átívelt kultúrának titulált baromságokat, melyek már az elvárt szellemi színvonalat létfunkcióvá aljasították.
Ők maradtak azok a művészek akik nem a saját "önmegvalósító devianciájukat" tukmálják mindenkire, média és párt referenciák segítségével, hanem először befogadnak, megszívlelnek, más kultúrákat és véleményeket és valóban kíváncsiak mások művészetére és segítik azt.
Döbbenten és sajnálattal nézik azokat a hivatalos szerencsétleneket akiknek le van foglalva évekre előre a csicsás koncertterem és a média műsoridő, és ott az agónia a produkciójukban: "mit csináljunk eme nyilvános lehetősséggel?" kétségbeesett kérdése.
Eközben felmerül a másik látens kérdés is: Miért nem mutatnak be tőlük egyetlen alkotást sem? Meddig virágzik még a műanyag (kulturális) közélet?
Végezetül abban kérném segítségét enne a kiemelt tiszteletteljes funkciójában, hogy legalább ne feledkezzen el rólunk. Már ha annyit sikerülne el érni, hogy ha segíteni nem tudnak létünkben, legalább ne gátoljanak minket. 
Tudjuk, hogy soha nem lesz a kor igazságos velünk, ami a valódi esélyeinket illeti. Nincs szükségünk sem pénze, sem protekcióra, sem kinevezésre, sem az államra se kétes hatalomra, sem arra, hogy utólag utcát nevezzenek el rólunk. Ha már ebben az életben és ebben a struktúrában nem tudunk fellépni, kiállítani, publikálni, és
valóban független Magyar értelmiségiként tenni a mieinkért, legalább valaki ott legfelül ne gondoljon minket tehetségtelen senkiházinak.
Ne hagyjanak minket elveszni, mert velünk vesznek a többiek is.
A mindenkori Magyar kultúra valódi letéteményeseiként szeretnénk meghalni abban a biztos tudatban, hogy volt lehetőségünk átadni nemzetünknek mindazt az útravalót, mely a fennmaradáshoz és Magyarsága megőrzéséhez szükséges.
Őszinte Köszönettel! A Magyar Kultúra Napján.
2015-01-22
2015. Köszöntő
Valahogy nézem Magyarország anyánkat... ezt a búza szőke megtépázott szépasszonyt. Állítólag Szűz Máriára hasonlít, csak neki férjhez kellett menni fiatalkorában, kényszerből.
Hol egy diktátor volt a mostohaapánk, hol egy demokrata, aki fűt-fát ígért, mert Trianonban az Édesapát elvitte a háború a hegyek mögött, és jeltelen sírját már Mátyás unokabátyánk sem találta.
Anyánk az idén háromszor is kiválasztotta az öltönyös futballrajongó, nagydumás mostoha apánkat. Rá egy hónapra már megbánta, de nekünk mindegy. A család pénzéből ez legalább vett a mostoha testvéreimnek stoplis cipőt, meg egy- két stadiont.
Mi inkább ebédelni szerettünk volna kicsit többet, de megmondták nekünk, hogy vállság van és tőlünk is kell az áldozat. Idősebb bátyáink visszasírták a részeges diktátor mostohaapánkat, aki ugyan verte anyánkat, de elvitte őket a vurstliba hétvégén, ahol volt lángos.
Az öcséink ezt nem bírták. Szépen kitántorogtak külföldre és gyakran küldenek haza szitkokat pénz helyett. Néha hoznak anyánknak valami jelképest, leugranak az "esztéká"-ba, meg a welneszbe... aztán a fodrász után mennek vissza az emigrációba, amit most "nyugati nyitott munkaerőpiacnak" hívnak. Előtte lehülyéznek minket és búcsúzóul még egyszer elmondják, hogy: kint se fenékig tejfel...
Mi csak hallgatjuk, hogy három év múlva jobb lesz.
Ezt állítólag el kéne hinnünk...de ezt hatvan éve hallgatjuk. Hallgatjuk, hogy mi vagyunk a hülyék, hogy még itthon maradunk...
Állítólag elfásultunk. Megőszültünk. Valójában csupán arról van szó, hogy nincs kedvünk utcára menni valami zászlóval a kezünkben.
Az igazi düh még otthon lappang a kifizetetlenek lepapírozott házakban, melynek már többszörös árát kinyögtük, csak ne mondja ránk senki, hogy nem álltuk a csaláspapírokat aláírt naiv szavunk. Fényes termekben röhögnek rajtunk ezt látván kacsacsőrű bankárok és rossz arcú jogász ivadékok. Folyik le a klotyón az életünk, miközben a jaktokat és a luxus apartmant rakjuk élére a gyerekeink szája elől megvont falatokból.
Akinek van is, FÉL. Most is csak külföldön dugdossa, ott ahol végtére szólni kéne végre egy hangosat az éhes idegeneknek..., hogy nem lesz ennek jó vége! Nem mi vagyunk külügyminiszterek meg nagykövet mi fenék. Tőlünk csak az árát vonják és megyünk a békemenetbe hajtva mint a birka.
A mondvacsinált elit, "szaktudására" és "jogi végzetségére" alapozza kétségbeesett társadalmi izolációját, mely "felemeli" közülünk. Lefelé nem kell elszámolni semmivel, nincs ereje az ígéretnek és a becsület absztrakt fogalom, mely vásárolható és "kommunikálható".
A félelem réseit betömik a "rendvédelmi szervek" és nekik felállított hivatalok gátállító embereivel, akik megállítanak bármilyen őket érintő elszámoltatást, támadást, vagy ribilliót. Idáig tartanak az "életpálya modellek", a vérfagyasztó valódi hírek, és az elhallgatás jeges csendje. Munkahelyen végzett "dolog" lett a lakosság "biztonsági őrzése".
Az "elitben" már csupán az a kérdés: elodázható vagy elkerülhető a társadalmi robbanás?!
Ki lehet e húzni egy ideig, vagy lesz erre valódi megoldás. Egymás közt sem merik ezt felvetni a "nagy szerzés" közben mely a menekülési útvonalakat ékes "média dumával" kövezi ki. Kár, hogy az eszét el nem vesztett "pronyók" ezt már csupán mint: hazugságot érzik... mert jelentősége idelenn már régen nincsen.
Magyarország Anyánk, mostanában sokat sír... de nem előttünk. Titokban fiatal szertőt tart, hátha JOBB lesz, de felvállalni nem meri. Mostohaapánkat kirakta az ágyból. Néha főz... de napokra eltűnik és már nem akar megmagyarázni semmit.
Egy ország ahol intézményes az átbaszás... az államigazgatási klánok üzleti orgiája és minden legális amit nem lehet bűnként bizonyítani... nem véletlenül a külföldi töke megkent segglyuka. Rá is vetette magát az összes nagyhatalom erre a maradék csonka albérletre, hol nem nehéz korrupt főbérlőt találni.
Szavazhat anyánk bárkire... majd legfeljebb megerőszakolja aki akarja, ha mi nem látjuk.
Elfásultunk. Eladtak minket. Dühünk csak pártok zászlaját dagasztják, hogy kihunyjanak és valódi erőként ne keljen tőlük rettegni. Pedig a kifizetetlennek hazudott hitelek és az alulfizetett bérek árnyékában ott van már a valódi véres indulat, mely még soha nem volt az utcákon. Néhány elkeseredett idősebb testvér a kisebbik szobában, már beszegetni kezdett titokban arról, hogy megvédjük bármi áron Anyánkat.
A következmények meg legyenek azoké akik erre kényszerítettek minket. Évtizedekig vártuk a megoldást a fene tudja milyen "harmad" birtokában azoktól, akik végül is ma már menekülnek és bújnak elölünk...
2015-01-01
2014. Köszöntő
De érdekes évet tudunk magunk mögött. Aki rendszeresen kínozza magát azzal, hogy olvasgatja ezeket a karriercsökkentő írásokat és több esze van mint egy pohár karfiolból készült limonádénak, az idén végleg rájött, hogy minden eddigi strófa igaz volt. (sajnos)
A többiek, még ma is azt veszik be, hogy nyilvánvaló társadalmi méretű problémákat egyénileg akarnak kezelni és hamis felelősségérzetük van mások rájuk kényszerített hibáin rágódva. A megoldások drámaiak és morbidabbá váltak. A rendes emberek önkéntelenül magukon önbíráskodtak, miközben mások agyafúrt, rajtuk szétterített problémái ölték, mérgezték a valódi életüket.
Ha valakinek még illúziója lett volna valamely hatalmi ágat illetően a saját "pitiáner, semmit sem érő" életével kapcsolatos bánásmódra, akkor az idei év méltó befejezése volt, hogy az "igazságszolgáltatás"-ba vetett illúzió is szertefoszlott. Mindenki számára világos lett idelenn, hogy az övéi támasz és minden nélkül maradtak egy egész világ szervezett kíméletlen acsariságával szemben.
A politika arca már régen megbukott. Sokat ígért és csak tapinthatatlan látszatot adott.
A média és a külcsín hazugsága és viccelődő hepiskedése csupán a visszatetszés cukros undorát váltotta ki. Utoljára a közigazgatás után, (mely pusztán az adóalanyok megfékezésére és nyilvántartására korlátozta absztrakt erejét) az igazság és a bíráskodás koránt sem független szerve is lekonyult örökre. Egy hivatalos ügyről sem tudok amikor közülünk valakinek, akit valódi állami sérelem ért, a végén "jogerősen" igaza lett volna bármiben is és kárpótolta volna valaki egyenes úton.
Megszoktuk, hogy magunk maradtunk. Megszoktuk, hogy pont annyival húznak le minket mint amivel számoltuk. Veszélyes "megoldásaink" és hibás jónak csillámló döntéseink morbid melegágya ez! Mindenki saját környezetében molekuláris szinten sodródik, ismerőst keres, kapaszkodva, felélve, elcserélve azt a közösséget, mely világra jöttekor érintette az életét. Kaszt ez a javából és önámító néposztály fedelek melyek lebetonozva sosem nyíltak ki. Sem munka, sem tanulás, sem tehetség nem játszik a protekció és összeköttetés lélekviharában. A hanyatló Európa csak azt a harácsolt vagyont védi fehérgalléros "fedhetetlen" bűnözőivel együtt, akik ebben a vagyonban másokat kínoznak fillérekért.
Végleg kialakult az a réteg is az idén, akinek nem csak az elnyomókat éri meg kiszolgálni, hanem maga is szívvel lélekkel érdekelt az újkori vagyonában kínozni, elnyomni másokat.
Az idén a sikerek már látszottak állítólag. Kikerültünk a deficiteljárásból, nőtt a foglalkoztatás, és a GDP. Visszafizettünk egy IMF adósságot amelyet sose költöttek ránk. Volt rengeteg befektető innen- onnan és csökkent a rezsi. Beléphettünk az árfolyamgátba és az áradó Duna gátra. Az is kitántoroghatott külföldre aki nem akart, ha ez kevés volt. Megmondták nekünk, mi kaptuk a legtöbbet, más népeknek még ennyi sem jutott.
Valami azonban még is hibádzik. Mi itt tudjuk, hogy amit számolgatunk az baljós. Értjük mi józanul, hogy majd egyszer minden jó lesz és nem megy ez gyorsan... de azt is tudjuk, hogy nekünk és a gyerekeinknek így sosem lesz jó, csupán azoknak akiket nekünk kell majd generációról generációra kiszolgálni fillérekért, miközben szavazhatunk rájuk. Ez az új társadalom.
Ha oda fent minden jól halad akkor mi miért nem érzünk itt ebből semmit. A jogászgyerekek íróasztalánál létrehozott virtuális médiatársadalma alatt valójában forrong a kráter, "mulat a magyar" iszik és a keze ökölbe van. Pár hónap és választani megy soványan külföldön egy borítékkal, arra mi is lesz itt a megcsonkított, kirabolt anyaországban. Húsz év múlva hazajön és megnézi szenvedünk e még az ugaron, vagy már mindenki csak szolgáltató lett egy egykori hazában ahol sose lehetett Magyarként annyit szerezni, hogy egyszer minket is kiszolgáljon valaki végre. Eszik egy szürke marha burgert és kiadós kórház és fogászat után húz haza a gazdag sehova.
Még néhány éve azt kaptuk, van egységes valós politikai akarat, és alkotmányos többség a valódi hazai változáshoz ha összefogunk.
Az intézmények azonban maradtak, csupán szimpatikusak lettek a kegyeltek attól, hogy a "nagy külföldi elnyomókra" kentek mindent mi fájt nekünk és húsba vágott véresen. Sétálhattunk mellettük" békében" menetelve még azért a halvány semmiért is amelyet elintézni voltak kénytelenek konfrontálódva titkos idegen kitartóikkal a hatalomban maradásért és a népszerűségért.
Az a kevés amelyet kaptunk ezért nagyon drága volt. Az idén mindenképp vissza kell adni az árát!
2014-01-01
Felbomlott a társadalmi szolidaritás.
Miután ez már végleges tény, így ezt az írást sem olvassa el senki. A mérlegelésig meg aztán szinte senki nem jut el. Tipikus bizonyítéka az atomjaira hullott emberi közösség végleges elkallódásának és lemorzsolódó zárványba szorításának. Itt zajlik ugyanis a mások véleményének, világnézetének, művészetének, lekicsinylésese figyelmen kívül hagyása, és a valóságos emberi lét mibenlétéből természetesen fakadó gondolatok végleges kiirtása.
Akik viszont ezeket felszámolták (mert ez tudatos folyamat), és vele az alsó néposztályok hallgatólagos egymásközti "cinkosságát", soha keményebben össze nem zártak "odafent" és soha keményebben nem tömörültek íratlan szervezetbe egymás jól felfogott maffiális érdekeit szem előtt tartva.
A vérfagyasztó folyamat irányítói, ösztönösen ismerik a "fennmaradási szabályokat" ha valaki firtatná azt, hogy tulajdonképpen pont rájuk nincs semmi szükség egy valós emberi közösség békéjének és virágzásának érdekében.
Nyíltan ki lett mondva valahol (ahol mi nem vagyunk ebédre meghívva), hogy nekünk egymást kell felfalnunk ha "élni akarunk" és lám, a "buta barma" siváragyú fogyasztó, neki is ment azonnal az övéinek. Az egy külön történetet is megérdemelne, hogy hogyan alakult ki ennyi "agymosott" szerencsétlen. Ezek évtizedek óta azt látták "felülről" példaképp, hogyan kell "jól csinálni". Pénz menekíteni külföldi bankba, fal vállalkozósdival takarni a szennyes korrupt jövedelmet, beköltözni egy biztonságos "környékre" és sumákba fekete vagyont dugdosva kussolni együtt azokkal akik ugyan ezt csinálják de papíron kötelességük lenne ez ellen hivatalból intézkedni.
Alig száz éve még ha a dölyfös uraság aludni akart a szegény legények csak azért is hangosan mulattak, de ha valaki az övéik közül halkan kérte őket beteg édesanyjára hivatkozva, azonnal abbahagyták... (Petőfi Sándor: Falu végén kurta kocsma...) Valószínű, hogy ma beteg édesanyád ablaka mellett is döngene a disco autó HIFI és hiába szólnál rá a "kivagyi gyökérre".
Amúgy is ma az a döbbenet, hogy a kilátástalanságba hajszolt emberek, személyes egykori jó kapcsolataikat adják el fillérekért és szolgálnak megvetendő ügyeket pusztán pénzért, nem ritkán az éhenhalással küszködve. Divat lett kölcsön kérni egykori baráttól, osztálytárstól, úgy, hogy mindenki sejti, nincs is miből megadni.... Divat lett üzleti érdekből "haverkodni", helyezkedni és hazudozni. Divat lett tehetségtelen főnököt magasztalni és benyalni. Divat lett ipari méretben azt gondolni, hogy a rendes ember "nem jut semmire"... és olyan bűnözésformák, csalástípusok, átverések, protekciók is kialakultak amelyekről sose halottunk ennél keményebb időkben sem. Ha ma felhív valakit egy régi barátja... lassan rettegni kell, mit akarhat vajon? ... mi van a háttérben... mit akar eladni, milyen szívesség kell, mibe rángat bele? Vagy egyszerűen csak nincs hol vacsoráznia és átjön "boldogítani".
Ezzel az erkölcsi fertőn túl, csak az a súlyos baj, hogy többé ezek a kapcsolatok újra nem életképesek, és ráadásul ezek lennének hivatottak fenntartani egy társadalmi közösség erejét komoly bajok esetén.
Persze ha nem ezzel a pártoskodásos, felekezetes, zászlólengetős show műsorral töltené az időt emberünk a képernyő előtt, felsejlene neki is amit titkon érez... Nincs itt minden rendben, és a két "szavazás" közti időszakban nem testvére torkát kéne nyiszálni a konyhakéssel. Nem is azt kéne kajtatni mi "hol olcsóbb" és nem kéne azt korrektségnek hívni ha pont annyival verik át amivel számolt és amivel ő is átver másokat. Legfőképp nem kéne bevenni azt a dumát, hogy : "kicsi vagy, úgy sem tehetsz semmit, rajtad kívül senki nem törődik veled, ...csak a saját érdekeid az elsők, a saját sorsodat egyedül te irányítod, farkas törvények vannak..." (végeláthatatlan lózung hegyek)!
A hazug rendszer valójában pillanatok alatt ledönthető!
Tudja ezt mindenki (nyugi), aki milliárdokért üzemeltet hamis eszméket termelő médiákat, aki érdekelt a torz és átjárhatatlan néposztályok fenntartásában, a külföldre kényszerítésedben és az élőhelyed végleges felszámolásában és a gondolataid sablon propagandára való lecserélésében és gyermekeid iskolájának "oktatáspolitikai" hajlításában. Nem nevezhető semmiképp sem "társadalomnak" a jelenlegi közösségi berendezkedés. A probléma nagyobb mint, hogy ezt a mostani nevetséges felülről tákolt jogviszonyok és kapcsolatrendszereken belül orvosolni lehetne. Az úgynevezett "elit" oly módon izolálta magát a természet adta létfenntartási és morális kérdésektől, hogy az már vérlázító és tényleges akasztófát érdemel. Nem is mernek ("rossz környéken") testőrök nélkül utcára merészkedni. 
Magunkra maradtunk azon "behülyített" sorstársaink miatt, akik egy "jó vacsora áráért" vagy egy luxuscikk megszerzésének vak reményével kecsegtetve, képesek feltételek nélkül kiszolgálni és vigyázni ezt a rendszert és hamis eszméjét hirdetni. Eddig egy sem volt "odafent" a modern korban aki kiállt volna és nyíltan valódi kiutat mutatott volna a kisemmizett övéinek! PR. és képmutatás ez ügyben persze lapátolható! de sose feledjétek, hogy ezek csak maximum pénzt adakoznak, hatalmat soha. (így aztán jóllakik a hajléktalan az utcán és a falu is felépül a katasztrófa után). Ez is csak egy megkent "beszállítás a közjóba"...
Azt senki ne gondolja már komolyan, hogy ez az egész "lezsírozott" közösség és jogrendszer hosszútávon fenntartható és (állítólag te ezt is "akartad"), melyben az "urak" olyan törvényszerűségek és passziók világában pazarul és büntetlenül élnek, melyek az álltaluk lesajnált testvéreikre nem vonatkoznak. Magyarországon a rendszer megbukott. Tarthatatlan, hogy ma az a bűn ha sikerül bizonyítani vége, és nem az amikor nyilvánvalóan elkövetik. Elképesztő az is , hogy uralkodói osztályunk miközben újratermeli önmagát az általa jogi formulákkal kiagyalt íróasztalok mellett, az alattvalókat veszni hagyja miközben konkrétan kiszámolta hány csicskára van szükség ahhoz, hogy nekik csak élni keljen.
Miután az agyon hangoztatott "összefogás" már le van mesterkélten járatva... nincs látszólagos finesz és konkrétum. Mondhatnánk, hogy holnaptól nem fizetünk, kivesszük a pénzünket, nem adunk be adóbevallást, senki nem megy be dolgozni, mindenki ki megy Svájcba...frankot kéregetni vagy fizetés nélkül kijön a boltból... a fene tudja. Akár ezt is tehetnénk annyian vagyunk, de a csak szerencsétlen néposztályokra jellemző, testált "veleszületett esztelen becsület"az ami, úgy sem engedi. A soha ki nem derülő ökölbeszorult igazságok itt már csak a vesztesek anyatejjel magába szívott habzsolható ajándékai.
Fel kéne fogni, hogy egyetlen út maradt az életben maradáshoz. VISSZAVENNI legalább annyi valós hatalmat, hogy meg tudja mindenki szervezni a sorsát anélkül, hogy egy újabb affektáló hiéna elitet vennénk a nyakunkba. Ezt nem lehet megúszni! Persze kirándulgathatsz helyette, meg barkácsolhatsz a kiskertben és behunyhatod a szemed... Komputeres játékokon is vidulhatsz egy harmadik világban, az se a valóság.
Hiába "védekezel" a másik ellen. Pont tőle kéne kérned a segítséget ha veled történne valami. Akire szavazgatsz azok már nem mi vagyunk, onnan csak a kötelességeket kapod meg a lekötelezett adósságot.
Az azonban borítékolt, hogy egy társadalmi időzített bombán ül mindenki, és hiába kapaszkodik a "bizonytalan vesztenivalóba" és a pitiáner semmit sem érő "kétes felhalmozásba". Összetört a ranglétra. Külföldi egér út sincs... a "világ elit" bukott meg és nincs hova menekülni. Ezeknek a társadalmaknak a létjogosultsága végérvényesen megszűnt. Kár, hogy pestises hazug rohadásként terült szét az egész világon.
2013-08-09
Menni vagy maradni?
Ülök a net előtt éhesen, munkát keresve. Bámulom azt a videót amelyen egy "londoni magyar" nyalka körszakállal egy csicsás akvárium előtt magyarázza nekem, hogy kell jó angolnak lennem ahhoz, hogy munkát kapjak külföldön... és valóban értelmes az arc... félreértés ne essék. Maga testesíti meg a kitántorgás József Attila által oly szépen leírt összes formáját és mikéntjét. Na meg a hazaárulás ma már "kozmopolitánnak" avanzsált fogalmát.
Mást se hallgatok a munkaügyi központokban a folyosón elfojtott szitkok közben, az ökölbe szorult kezek világában a korrupt pitiáner főnökök háta mögött mint azt, hogy: menni kell. Menni innen míg nem késő, hogy ez egy (idézem:) "szemét ország". Itt nincs jövő főleg nem Kelet-magyarországon és főleg nem lehetsz az soha ami akarsz. Unásig hallgatjuk azt, hogy akik évek óta kint vannak bár szemét munkával és iszonyú körülmények között kezdték, de vastagon jobb nekik mint idehaza. Liheg a média...súgnak a sértett haverok... vigyorogva érkeznek haza a szerencsések mutogatni a "jurót" és a többi csicsás pénzt (ha egyáltalán még haza jönnek). Itt ugye mindennek annyi! Nem lesz itt már soha az életbe rend és jólét.
Idehaza "kuncog a krajcár, és ennyiért dolgoztál...NEM semmiért"!
Na meg aztán arról se feledkezzünk meg, hogy a megélhetési menekülés mindig "politikai" menekülés fedőtörténetével, és annak sértett erőltetésével szervezhető le igazán. Valójában nem a politikai üldöztetés, hanem a politikai protekció hiánya váltja ki. Protekció és maffiakapcsolatok nélkül létezni nem lehet ebben az összefonódott korrupt torz állásinterjúval fűszerezett megélhetési játszmában.
DE! van itt egy kis elhallgatott probléma...
Akik hosszú évek óta, használható nyelvtudással, diplomával, világútlevéllel rendelkeztek, (mikor mi "pronyók" még az "átkos rendszerben" a vasfüggöny mögött kucorogni voltunk kénytelenek) MIÉRT IS NEM MENTEK AKKOR INNEN SEHOVA???!!!
Hát ha itt olyan rossz és elviselhetetlen a szemét kormány meg a borzalmas társadalom, miért nem sürgős nekik évtizedeken és rendszereken átívelően pereputtyostól húzni innen a sunyi jólétbe külföldre?
Ráadásul ha végignézek az ismerőseimen, volt osztálytársaimon és környezetem között, akik elhúztak évek óta innen, mint "ajánlották nekik", a nagy lelépés gyümölcsének megkapargatásán igen elcsodálkoztam. Életük egy átlagos alsó középosztálybeli kallódás, magyarul alig beszélő kölykökkel és idegen családtagokkal. Igazából semmivel sem esznek többet ott ahol csicskák. A külföldi környezetükben még azt az átlagot sem ütötték meg (dacára a vélt jólétnek és csicsás autónak, bankszámlának) amelyet egy itthoni protekciós kibélelt harácsnok ne tudna felmutatni a néposztályukban. Egyiket se hívták oda, nem is mondhatnak kiemelkedő karriert, vagy kivételes bánásmódot, legfeljebb már nem "sájsz auszlander" a közmegszólításuk. Egyetlen illúziójuk a "segítség" amit kaptak kint az elinduláshoz és az illúzió a "működő tőkéről" és a szebben hazudó társadalomról. Azonban mind itthon szeretne titkon letelepedni és furcsa keserédes kidekkolás után torz politikai véleménnyel és egészségtelen sértett kivagyisággal az "anyaországban", majd sírt ásatni magának.
Az "élelmesebbje" keservesen szerzett többletjövedelméből hazaruccangatva vállalkozósdit is játszik, vagy önhibáján kívül felvásárolja azokat a javakat, anyagilag esélytelen honfitársai elől, akik nem mentek sehova, csak ócska cipőjük lábnyomával őrizték a hazát fillérekért... miközben habzó szájjal magyaráznak nekik arról, hogy ők milyen "hülyék", hogy még nem mentek ki...
Divat itt továbbá hazatérni gyógyszert kiváltani és olcsón ebédelni, fogsort csináltatni meg vakbelet operáltatni. Aztán megint megy a repülő. A vérfagyasztó az azonban, hogy van köztük becsületes balek is, aki soha többé nem tud visszailleszkedni a hazájába, mert kimaradt a könyöklésből, a protekciós kapcsolatrendszerből, a politikából és a pofavizitből.
És valóban ma már többszázezres az a tömeg aki fejvesztve bolyog Európában és a világban mint a kutya aki azon hurkasütő elé ül ahol a legtöbb maradékot dobják elé. Az áttételes gondok pedig csőstül jönnek. Aki kint van és nem telik hazarohangálni az ott is költ... Áll a gazdaság mert akinek vásárlóereje van itt napi fogyasztásával Max a fapados légitársaságot nyomja. Kint a net előtt kesergő, itthoni áll hírektől meghasonlott honfitársaink a mobil roaming díjaktól nyögve "jól buliznak" és megy az "áruk és munkaerő szabad vándorlása". Lányaink gyerekei vajon magyarok e még? vagy a "nyíregyháza" utcában Amsterdamban ez már mindegy.
És mi van azokkal akik pórul jártak a zsíros kecsegtetés hívószavával de nem mernek nyilatkozni a nagy "külföldi" kalandról. És legfőképp mi van Európa összes országával ahol mindenki akit kirúgtak át akar menni egy másik országba ha meg akar élni?
Nem lehetne, hogy mindenki a saját országában marad és elgondolkodik...
Az NEM lehet normális és evidens, hogy ma már minden európai szegény országban azt szajkózzák, hogy csak idegen nyelvel és külföldi munkával tudsz egzisztenciát teremteni ha nem születtél bele kétes rokoni vagyonos kapcsolatrendszerbe!
Régebben, és nem is olyan régen, minden országnak volt egy önálló világa és egy saját egyedi probléma és öröm halmaza. Ez megpróbálta kisebb, nagyobb sikerrel egyensúlyba tartani és élni. Most nem érdekes, hogy mindenhol ugyan az a gond, és ez elől a kiút, az egyetlen orvosság a "mobilizálható" munkaerő? Vagyis az ember aki menekül a nyakába mesterségesen rakott nyomor elől, hátrahagyva őseit, identitását, népszokását, földjét, szakralitását... és mindent ami végül is összetartotta a világot. 
Talán mi "röghöz kötött" eladósodott tuskók értettük meg egyedül, hogy AZT IS AKARJA VALAMI IDEGEN ERŐ, hogy mi menjünk innen. Mi aki itt születtünk egy ezer éves országban. Akik hiszünk a hazaszeretet kigúnyolt ösztönös fogalmában. Abban, hogy koporsónkat Attila koporsójára temetik és gyerekeink fényes kardal vágják le azok fejét akik ide merik tolni a pofájukat és olyan helyzetet fabrikálnak a piros fehér zölddel bekent hátunkon, hogy nekünk innen menni keljen. Meddig kell még néznünk, hogy tüzes vízért és üveggyöngyért érdekes arcú jólöltözött sápadt arcúak döntenek tőlünk függetlenül a "szavazatainkkal" a világunk sorsáról?
Magyarország kedveskéim nem egyenlő azzal a szar társadalmi berendezkedéssel, külföldi "windisgrécek' és "hajnauk" által üzemeltettet cégekkel és emberfeldolgozó iparral amit ma államnak csúfolnak! Magyarország az Isten kertje hol mindig is lesz minden amikor már a világban halott lesz a valódi megélhetés (ne félj ez tudja minden nyakunkra jött).
Akkor viszont ne gondolja majd senki, hogy fapofával fogjuk tűrni, agyontaposott és megalázott, bolondnak titulált itthoniak, az ország mozdulatlan vérei, hogy bár kit is előbb illet itt majd valami, csak mert kint többet kapott egy marék dollárral, azért mert eladott valamit a hazájából azzal, hogy nem volt itt a bajban a nagy névsorolvasáskor.
2013-06-02
Zenei érdekvédelem
Kedves megélhetési zenebohócok. Azt idelent a "semmi világában" értjük néhányan, hogy ki kéne már kövezni jó szándékkal a pokolba vezető utat. Azt is tudomásul vettük, hogy zsíros állami kitüntetések és díjak után, a lezsírozott zsűritagság és megkent klub és színpadtulajdonosok, média stúdiómaffiák, pénz infúziója sem volt elég nektek, ekkora sztár túlhalászás mellett.
Érdekes, mostanság lett divat "érdekvédelmi" szervezeteket "zenészképviseleti bizniszt" csinálni.
A tagdíjak kínosan ugyanannyik egy évre. A vezetőség leválthatatlan haveri gárda. Csak birka fiatal naiv tagok kellenek akik a privatizőr papa pénzén megvették már a digitális stúdió ketyeréket és örökölték a sikerre éhséget.
Az "érdekek" (amit védeni kell) bebetonozva. 25 évig senkinek sem jutott eszébe a vircsaftban az öregedő ORI kövületeket zenészként "érdek védeni". Mindenki háborítatlanul sütögette az állampárti kultúrpolitika maradványain a pecsenyéjét és két kézzel pitizett valamilyen pártnak, szervezetnek, közösségnek a jogdíjak átutalásáért és volt KISZ kultúros múlttal sunyiban elkezdte nyomni a hangzatos hazafi skanzen dumát.
Eretnek volt aki eközben "irigyen jajgatott" és számon kérte ennek a balul beütő biztos következményeit, mely már akkor előre látható volt. Csak az volt az igaz, amit egy "agyon menedzselt" belvárosi zenész klikk talált ki és mérgezett spray ként fújkálta a köztudatba a médiahatalmán keresztül.
Gondosan elolvasgattam, a belépési nyilatkozatokat, az alapszabályzatot, és a rafkós ügyvédgyerekek által kitalált cégbírósági szervezet-bejegyzéseket.
Azt hiszem, ha nem ebbe a rokonságba születtél, akkor nem nehéz kitalálni, hogy a Magyar zene megújulása pont ezen "kompromisszumos puhagerincű" struktúrák végleges lerombolásával venné kezdetét. 
Egy egész józan fiatal generáció várja már, hogy többszázezres, bőrjakóban megőszült, napszemüveges, fülbevalós alkesz Rokkisták, pofamutogató álszerény Jazzerek és a "nagy tehetséges 60-as kimittud arcok", külföldön dekkolgató stekszes protekció majmok, VÉGRE ne magyarázzanak már neki kultúráról, rockról és zenéről. Legfőképp azt várja, hogy ne akarják a színpadot foglalni előlük hiénák és az "érdekeiket" a botcsinálta előszoba titkárságokon ülő hiéna kölykeikkel képviselni. Pestiesen szólva: takarodjatok ti most már helyettünk benzinkutasnak, pincérnek, és építőmunkásnak, vagy külföldi csicskának.
Meddig várjanak ezek a szerencsétlenek a művészi pályájuk elkezdésére?
Ha lesz majd valódi zenész érdekképviselet, annak lesz néhány kristálytiszta jellemzője.
Nem felülről alapítják "tiszteletbeli" hírneves arcok. Csupa "nincstelen" és alulról jött tehetség fémjelzi majd, akik közül elszámoltatható és leváltható elnök kerül ki egy mindenki számára nyitott közgyűlésen! Bár ki beléphet akit a tehetsége és szorgalma emelt zenésszé az Isten lámpásával a kezében. Művészete közkincs és ingyenesen hozzáférhető (letölthető). Véletlenül sem fedezhető fel a mindenkori politikai csoport és rokonság meghúzódása a háttérben. Nem lesz tagdíj és a működési feltételek spontán alakulnak. A zenész tagság olyan emberekből fog állni akik kizárólag a kompromisszum mentes saját zenei (és nem anyagi) érdekeiket fogják védeni a teljesen le kommerszálódott, tönkrement, torz "piaccal" szemben. EBBEN NEM LEHET MEGALKUDNI!
Rock az amit sehol nem kellő külvárosi kitagadott szegényfiúk űznek ócska hangszereken minden diploma és hátszél nélkül, miközben megfogalmazzák a szalonképtelen valóságot. Minden más megélhetési kamu. Hol vannak az Ő képviseleteik?
Majdnem három évtizede a "pártállami" zenekultúra dívik még mindig. Ezt toldozzák, foltozzák, magyarázzák, legalizálják és van amiről tabuként hallgatnak. Megint van támogatott, tűrt, és tiltott. A pofám leszakad. A kétezres évek TTT-je amit egy kommunista kultúr politikus talált ki.
Fiatal jóhiszemű zenész gyerekek hiszik azt karriermodellnek amit nyálas műanyag zenészek mutatnak nekik. A hazudozást, öncenzúrát, a "kajálható zenei közönség ízlés kiszolgálást" , a milliomos háttérmédiával való összefekvést. Senki nem mondja el nekik, hogy eközben nem is tudják a valódi zenész életüket tisztán felépíteni még önmaguk számára sem. Azt sugallja minden nekik, hogy csak szűk keretek között érdemes elhagyniuk a "készen" felkínált zenei világot a karrier egyetlen útjaként. A csinált divat mozgólépcsője felfelé megy? Az ugye "nem jó" ha egy fiatal zenész suhanc mást akar játszani mint amit a tisztelt "érdekvédelembe" beleőszült fater már évek óta kintről koppint. A szörnyű az, hogy soha nem voltunk az internet megjelenésével ilyen közel egy ekkora álomhoz! Mert ugyan is a: ZENE MINDENKIÉ! (Legalább is ma már az lehetne nélkülük.)
A nagy "perifériára" lökött érdekvédő ennek akarja útját állni. Egy percig sem hisz abban, hogy közönsége eltartja saját jószántából és az iránta érzett megbecsülésből. Előbb a bankjegy, aztán a hangjegy! Félelme ösztönös és érzi, hogy valami hibázik a nagy "művészi karrierében" ami eddig zavartalanul működött. Lehet, hogy a köznép és a szponzor vállalati háttér haverok is unják már a régi bazsevát? Na nem. Itt már arról van szó, hogy a közönség széles rétegei is kezdik felismerni a hamis gyémántot, amelyet egyre cikibb támogatni... Vissza nyalt a nagy "tehetségkutatás".
Legtöbbjük lelki és anyagi adósságban vergődve maga sem látja tisztán a sorsát és akad köztük jóhiszemű balek is dögivel, aki életében nem tudott olyan zenét játszani amit szeretett volna.
Kétes jogdíjjak behajtásán kívül semmije nem maradt csak ez a rohadt struktúra amibe véres kézzel kapaszkodik utolsó szalmaszáléként. Ennek vég nélküli fenntartását és pofátlan örökölhetőségét a mindenkori hatalomtól, vagy annak zsíros ellenzékétől várja minden "érdekképviselet" ezért akár politikai rendezvényeken is szedi a fellépti díját.
Így hát kimondható, hogy mindenkinek, akinek a diktatúra éveiben, fekete "bakelit" lemeze jelent meg, az eladott, vagy belül lélekben öntudatlanul feladott valamit abból ami egy zenészt népe hangszeres kiválasztottjává tesz. Ekkor az elmúlás jeges valóságát kíméletlenül kiszabja a sors.
Most még "érdekképviselet helyett" jobb ha eltakarodik a francba és nem járul hozzá szerencsétlen hazája további muzikális lezülléséhez (amely egy exponenciális mélyrepülési folyamattá vált Kodály, Bartók és Szabados óta). Amit eddig szerzett ezzel a tingli-tanglival magának az sem kevés lopadék. Jobb ha csendesen kussol vele ha már nincs miből visszafizetni a meglopott újkori intézményeknek ahova "sztársága" folytán beült mint rendszereken átívelő hakniember. Azokat is ide sorolom aki külföldi bazsevátorrá váltak és azt nézik melyik "hajón" vagy skanzenben, "hoollban" fizetnek többet. Itt nincs rossz és selejt zene, meg őket érintő felelősség... legfeljebb nem tapsolnak. A "legendás Magyar zenei nagyhatalom" nincs többé. Kapható viszont a web shopban vásárolt zenész lelkiismeret.
Az elmúlt években, bárki megpróbált ezzel a "muzikális" kultúrpolitikai belvárosi "zenei elittel" szembe menni, mind életével és karrierjével fizettet. Itt mindenki megszokta, hogy amit kitalált az "szent és sérthetetlen". A szólásszabadság, művészi szabadság és a demokrácia addig tart amíg ezt meg nem kérdőjelezed. A bosszú a titokszobákban kész van, rajtad tartják a szemüket.
A közönség ezrei fordulnak el a szét protekcionált és "megvédett", valójában azonban ettől haldokló műfajoktól. Ma már vállaltok pénze nem elég az üres koncerttermek "orjásshowjainak" kiplakátozására. Ezt a nagy arcok "gazdasági és kultúra vállságának tudják be". Külön embert igényel a "szervezés" és a nézőtér feltöltése lóvés kultúr madarakkal. itt szabályozzák még azt is miről pletykáljon digitális Juli néni. A színjátékot nem "ízléses" leleplezni. ma az a zenész aki bevásárolja a karriert. Ez ellen ki védi meg a valódi szegény zenészeket?
A ma már csak külsőségeiben létező magyar könnyűzene, rock és jazz, valamint a kortárs fúziók világa, tele van könyöklő idiótákkal akiknek kulcsa van a hátsó ajtóhoz. Minden zenével foglalkozó közintézmény és érintett társkultúra fertőzött. Ez valami olyan mint a papi nőtlenség. Aki hivatalosan nem kefélt egész életében, az utána következő generációt is rejszolásra és bujkálásra kényszeríti, ha már neki is csak ez jutott. Mindig meg lesz indokolva, hogy az abnormalitás és a deviancia miért szükségeltetik. A valós érdekvédelem azonban a hátsó ajtót be akarja falaztatni!
Egynémelyik "emberközeli" generációkat könnyes szemekre kárhoztató "zenekar", biztonsági emberei a spotcsarnokok ismétlődő rendszerességű nevetséges búcsúkoncertjein, kajánul követelik a drága jegyeket a bejáratnál azoktól, akiket évtizedek alatt zenei analfabétává tettek. Senki nem bízna abban, hogy utólag kifele is fizetne bár ki is az alapján, amit hallott. "Legendás zenekarok" rombolnak le illúziókat a megőszült amnéziás közönségükben pénzért, miközben irigylik a lepukkant világsztárokat, hogy azok a harmadik világban égetik magukat hatszor ennyiért ha kell a nyugdíj kiegészítés.
A rock forradalma árucikk lett, melynek a polcát meg kell védeni a rock diszkontban. Ezt a fél emberöltőt, simán lehúzta a vécén a zenei portékacsináló gépezet. Feldolgozások és kishit. Minden új ami született a belső emigrációban, vagy titokban külföldön, le lett tagadva és sohasem lett bemutatva a méltóságos "magyar médiában". Közröhej, hogy még ilyen csatornára azonban még adófizetőktől kizsarolt pénzt is osztottak.
Itt nincs más és nem is lesz más zene! Minden rádióban ugyanaz, az aktuális öt sláger lesz, ne tekergesd a gombot. A raktár tele van a hangtárban "kipróbált és bizonyított" eladnivalóval. Nyomni kell. Még azt sem tudták megmondani nagyképű jogászok, és "szakmabéliek", mi is a Magyar zene!
Ez a sokszínűség előcenzúrázva?
Nem ezt a világot vártuk idelenn. Kilencvenben egy teljesen új "neve nincs művészetnek" kellett volna átvenni az irányítást az "ismeretlenből"! Nem ezért a művészvilágért mentünk utcára életveszélyben akkor amikor még sunyi sztárjaink párt könyvel a zsebükben, nyugatról becsempészett hangszeren a luxus pincében kussban prönyögtek és várták, hogy tényleg igaz e a "rendszerváltás". Mikor vége volt a harcnak akkor bújtak elő a "nagy forradalmárok" és tanúsították egymásnak az ellenzékiséget. Ez jogosította fel őket arra, hogy beüljenek az új kultúrpolitika székeibe és eközben elfelejtettek "érdekvédelmi " szervezetet alakítani. Most, hogy mindenki rájött, nyilvánvalóan lejárt az idejük, hirtelen sürgős lett.
Az, hogy a mi életünk tönkrement hidegháborús veteránként csendesen, az sincs rendben, de ezt már soha nem fogja senki "rehabilitálni". AZONBAN egy új generációt is tönkrevágni ezzel a rendszerrel az a Magyar kultúra végzetes bukása! Vele bukik az ország is.
Mindennek a szabad zene az alapja. Ha megmérgezed a patakot, a folyó és a tenger is odalesz. Zene nélkül nincs irodalom, festészet, fényképészet. Nincs színház és film. Nincs oktatáspolitika és kultúra. Heti egy zene (ének) óra? és az alap tudásnak nem része a kottaolvasás és a szolmizáció. Lassan elvesznek a mindennapokból a zenés balladák és a történetek melyek végül is összekovácsolnak egy lezüllött csürhét nemzetté. Minden kisstílű lóvévezérelt művészkedés csak a nyakunkra erőltettet "érdekeinket" szolgálja.
EZ ÍGY NEM MEHET TOVÁBB!
2013-04-03
...melyik pártba tarod a pofád? Kinek nyalsz?
Miután mindenki számára egyértelművé vált, hogy politikai kapcsolatok nélkül, sem munkához, sem megrendeléshez sem egyéb ellátásokhoz és protekciókhoz nem lehet jutni, mindenki a napi politika zsákmányállatává vált. Azt kell figyelni ki milyen klikkhez, párthoz, felekezethez húz és ott mit vár el és kap ezért. Vigyázni kell a pofádra, ha nem tudod ki micsoda... nehogy rosszat szóljál.
Akik jól csinálják, jutalmuk egy zsíros érdekcsoport határokon átívelő pénzes szirupjának önfeledt szopogatása. A lúzerok, megelégszenek ennek árnyékában néhány morzsával, (kiszolgálva a rendszert) és a leghülyébbek pedig menekülnek.
Ki az országból, ki az újra" virágzó" belső emigrációba és ki a nyomor és kilátástalanság igazsággal megkent senki földjére.
A velejéig romlott beteges társadalmat ezrek hagyják el naponta a határon belül is. Menekülnek, italba, szektás műanyag vallásba, kétes ajándékok közé melyet maguknak adnak hitelből a semmiért. Mindegy csak elviselhetőbb életet az egykori álmok helyett, melyről mindenki tudja, hogy Kelet-európában nem lesz már ezekből a mi életünkben semmi. Az apátia és a zászlólengetés, dohos fagylaltkelyhében kavarog ez a máz.
Hazug sajtó, lefizetett megmondó emberek, idióta művészek, nagyokos diplomások, seggfejek. Kommersz ország, bulik, prostituálódás. Minden ami nyugati és fogyasztói, csak éppen fogyasztók nincsenek. Nincs piac és vásárlóerő. Mindenki kurva okos és a másik tehet mindenről.
A fagyi nyal már fent is. Már a korrupció sem a régi. Idáig a gazdasági élet szereplői fizettek le politikusokat, hogy következmények nélkül tegyenek bármit. Még jó, hogy ha ezek hazai kiskirályok voltak és nem a külföldi piacokról kiszorult uniós haramiák.
Ma a politika oszt kártyát az őt istenítőknek. Lehet itt bár mit beszélni, előbb utóbb az egyetlen tendernyerési feltétel, hogy kinek a zsebében vagy és ki szekerén énekled majd a nótát.
MÉ? külföldön is így van! JA! Idióta.
Míg egyes "kultúr" államokban volt ideje kialakulni a politikai rendszereknek alulról, addig a komcsi indián, latin európai országokban, egy soha nem látott vasbeton politikai klikk alakult ki. Ezeket sem elszámoltatni, sem kirúgni, se leszavazni, sem megkerülni nem lehet. Mind az egykori állampárt édes gyermekei és tagadott jogutódai. Az összes pártot íróasztal mellett alapították nagyokos myop (mínuszos szemüveget hordó) öltönyös jogász gyerekek akik "kurvára tudják" a lakosságnak mi a jó. Meg is kérdezik őket négy évente. (Hogy miért épp ennyit kell várni azt senki nem tudta megmondani)
Miután kész van papíron eme remek, párt, egyházacska, szervezet, gyorsan elkezdenek bele embereket keresni. Mindegy, hogy ki jön csak sok legyen. Szövetség is lehet köcsögökkel, rablókkal, vegetáriánusokkal és felcserekkel. A vezetők örökre ők maradnak leválthatatlanul, csupán beosztott tagokra van szükség. Minél több van annál nagyobb hitel törlesztést és megélhetési költséget lehet a nyakukba sózni. Országos "választmány" esetén mindenki maximum alelnök lesz demokratikusan aki nem Ők. A tagok egyetlen feladata a "frakció fegyelem" és a legvégső lojalitás, beleértve az is, hogy elbarikádozzák magukat és közösen lesznek öngyilkosok. Ez az igazi "értékek mentén" politizálás. Akik megszavazták fényképüket, mit sem sejtenek arról, hogy az ő megbízásuk nem is szerepel sehol ezeken a kompromisszumos politikai orgiákon.
Az összes kis sunyi nyikhaj nagy álma, hogy végre az egész ország az alkalmazottja legyen fizetés nélkül, csak még magának se meri bevallani.
Ebből aztán egyenesen következik a szokásos siralmas választási részvételi arány, amelyet betudnak a "szemét lakosság és a csöndes többség" címmel, felelőtlen suttyóknak. Ők évtizedek óta a protekciókból kimaradt agyonadóztatott senki földjén vergődnek, menekülnek, visszahúzódnak, és szétesnek társadalmi atomokra. Ők szokták végső elkeseredésükben a végrehajtókra robbantani a százszor kifizetett családi házat, meg Dunába ugrani a szabadsághídról állás nélkül. Néha átkacsingatnak a politikus trükkökre, és bedőlnek kedves hazugságoknak, ilyenkor nevük "bizonytalan" szavazó. Még nyilvánvaló politikusi lebukások láttán is megvárják a "ciklus" végét. Sosem hiszik el, hogy ez velük történik és tudják, hogy vége lesz egyszer ennek is, nem kell ezt komolyan venni. Közben telik az életük és beveszik, hogy nem is lehet semmit tenni ez ellen. Ócska műsorokat néznek a tévében és andalognak a neten virtuális álmokban és foto shop igazságokban melyek soha nem jönnek el. Életükben nem történik semmi csak évről évre rosszabb.
Ezek a pártok azért nem hülyék ám! Van ott köztük fasza agitátor dögivel aki szívből meggyőződve elmondja, miért is van az, hogy a főnökök megélhetését a mocskos lakosságra kell továbbszámlázni. Hatalmas a duma és a média propaganda minden ilyen szervezetben. Van a főtéren hangosítás és csicsás emelvény. Milliós kamerák és nyalka újságíró csaj. Ez is a pénzedből megy. (Dobáltattak már a tömeggel százforintosokat is hordóba, soha nem számolt el vele senki). Itt mindig választás lesz, ha éhesen a kenyeredet kéred. Majd kapsz ha hatalmon lesz a másik. (Ez van megbeszélve a hátad mögött a parlamenti folyosón, de melyik másik?)
Mivel mindenki számára világos, hogy a jelen helyzetben képtelen bár ki is a valós lakosság sorsán érdemben javítani, tök mindegy Ő mit csinál csak a másik is bassza el. Még a saját hibát is el lehet adni a másik hibája ként, csak jó zsíros média kell hozzá. A lakosság objektivitását a hidegháború utáni lakáj Public izmus olyan szinten ölte ki, hogy fogalma sincs arról milyen párt erőszakolja meg a tudatát esténként seggbe. Évekig nyertek itt pozíciókat "szoláriumos sármos" balfaszok, mert a szavazóknak bejött a szimpatikus pofájuk.
Ha volt is valami kis halvány politikai vívmány, egy "hatalomváltás" a rendszerből fakadóan az csírájában számolja fel. Ezeknek nem megengedhető, hogy valaki is jobban csinálja. Következés képen az ország vezető komiszárjai nem érdekeltek senki tehetségében, sikerében és eredményeiben (ellentétben a dumákkal). Félelmetes de az ország vezető elitje a kudarcban és a rosszmájú kritizálásban van érdekelve! Ezt úgy hívják ellenzéki kontrol. Aki nem tud csórni annak más karrierjének tiprásából sose elég. A legjobb a hatalom. Azt meg Magyarországon csak a másik börtöntöltelék publikált kudarca biztosítja. Itt nem nyerik a választásokat, hanem valaki elveszti.
A leggusztustalanabb, duma, hogy a külföldi és nemzetközi érdekek nem teszik lehetővé a felemelkedést. Természetesen az is rém gusztustalan, hogy a "rendszerváltás" utáni nyugat (EU)azonnal befogadta és partnernek tekintette ezeket a kelet európai politikai ismerős arcú gengsztereket és részt vesz mind a mai napig abban a színjátékban, hogy ezek az adott ország lakosságának képviseletét látják el miközben bebetonozza annak piaci hátrányát. Élvezték és kiélvezik ma is a képmutató semmisséget, melyet nem kellett egy elmaradt elszámolás után veszteségként és elengedett adósságként elkönyvelniük. A teljes jogrendszert bekebelezték törvényestől, bíróstól, parlamentestől ahol még a pénzt is ők osztják a komcsi íróasztalok öltönyös unokáival. Az állam képviselőinek azon szervezetetekkel bankokkal kéne konfrontálódni a lakosság érdekében amellyel rég összebútoroztak. Bár ki bár mit csinált ezekből a körökből még mindig megúszta egy nyikk nélkül. Megtarthatta az is amit ezzel álnokul keresett és még neki áll "jogilag" feljebb ha bíróság elé vitték, vagy el akarták számoltatni. (feltűnően erőtlenül tessék-lássék)
Aki teheti "kitántorogva" menekül. Aki nem az csak azért marad, mert a nyugati vendégmunkás zsákmányállatok karámja már tele van és nincs már zsíros ajánlat. Feléért vállalja már Román, Bolgár, Lengyel csak legyen már valami. A nagy toleráns nyitott "Nyugat", a világ gyarmatvesztés utáni jólétét és szociális rendszerét, az egykori szovjet érdekszférából finanszírozza mind a mai napig. Nyíltan fojtogatja és lenézi európai testvéreit miközben inkább megtűri őket csicsáknak mint, hogy egy négert vagy egy arabot bámuljon a főutcán. Kilátástalan hitelek törlesztését, lányaink bordélyba hajtását ugyan úgy elégedetten szemléli, mint az ide telepített környezetromboló (uniós ISO)gyárait, és meg van győződve a velünk szembeni felsőbbrendűségéről. Az kint a sikk, hány külföldinek vagy a főnöke. Persze nyíltan nincs ez kimondva, de liftszerelő és hegesztő nép lettünk, csak azért mert a politikai elitünk képtelen felülemelkedni az államadósságból eredő szükségletein. Persze észbe kapott, hogy mindenki elmegy, ezt aztán nem a hazaszeretettel kívánja megállítani, hanem törvényekkel és rád kent múlttal amit külföldre is utánad dobnak. Fő jellemzője, hogy mind arról beszél, itthon jobb, gyere haza. De aki kint van az hova, mire?
Fogynak az adózó "ingyé" melósok urak! Értem én, hogy a felső osztály megtelt a gödör fedelét be kell lentről zárni. A vasfüggöny immáron ott van megint, csak könnyekből és árfolyamokból a szöges drót helyett. 
Persze és akkor mi van?! : Az 5%-os politikai küszöbhöz és a forradalomhoz akkora tömeg és média pénz kéne, hogy valódi ember soha sem fog ide feljutni. Jogász, íróasztal demokrácia marad az egész. Egy buszt nem tudnak azok megrendelni akik ez ellen mennének utcára. Nem is beszélve arról, hogy akkor már valóban lőnének is közéjük politikai oldaltól függetlenül. A grófi időkben sem szerették ha a jobbágyok mozgolódtak, de jobb volt ha éhesen loptak és fosztogattak, mint azt az eretnekséget felvetni, hogy el vagyunk mi gróf úr nélkül is, és az adót mi is el tudjuk költeni, egyenesen veszélyesebb volt, mint a kiegyenesített kaszával hadonászni részegen a csendőr (terrorelhárítás) előtt.
Márpedig ezekre a pártokra, ezekre a politikai rendszerekre és ezekre az arcokra értelmes egészséges társadalmi rendszerben nincs szükség.
Azt én sem tudom mi lesz ennek a vége, de már látszik, hogy Magyarországon megbukott ez a : négy évente szavazz másik diktatúrára és hazug disznóra aki majd odaadja a családod pénzét egy külföldinek saját kis jutalékáért. A legegyszerűbb melósgyerek látja, hogy a főnök hány család megélhetését bassza el sunyiban a luxus életére (mely neki alap) miközben egy társadalmi robbanás küszöbén körbecsókolgatja a valamilyen színű táborát. Amíg ez marad és a gyerekeid ebbe születnek bele, felesleges az hinni, hogy ha neked ettől megy a szekér az jó is így. Egy ország unja ez már ökölbeszorult kézzel a luxus lakóparkból kiszorulva. Na persze "csend" van....
Még kért a nép addig kellett volna adni. Volt is miből. Ami most jön az nem hiányzik egyik érdekszervezetnek sem, de már elkerülni nem lehet. Pusztán az időt lehet még odázgatni show műsorral egy kicsikét.
2013-03-08
2013. Köszöntő
Nos hát, nem végigéltük, méltósággal, hanem végigcsináltuk ezt az évet is.
2012 borzalmas tanúsága, hogy minden jó elbukik, ha az igazság alapköve, a valóság, már régen nem létezik, a vezetést bitorló emberek számára, feltételezvén róluk a legjobbat.
Ugyan azt érzem mint 1988 végén. Mindenki hitt a "testvéri szovjet unióba és a kommunizmus és a szocializmus világméretű győzelmébe" töretlenül, papíron és a közmédiában egyaránt...
Aztán egy év múlva minden bedőlt, mert minden hazugságra és ámításra (önámításra) épülő rendszer, összeomlik.
Nem szeretek "birka népezni", nem miattuk nem történik semmi. Manapság egész európai lakosság az utcán kiabál, rühelli a bankokat, a munkanélküliséget, és lengeti a zászlókat. Szavaz, "szakértői kormányokra" és hallgatja a neki kedves pártja mézédes hazudozását, miszerint : "három év múlva jobb lesz".
Hányszor eladták ez a fényes mesét, már ennek az "agymosott unintelligens csőcseléknek"... öltönyös gazemberek.
Ők még mindig az utcán szeretnének meleg ételt osztani azoknak akiket oda juttattak, még mindig adnának nekik szociális végtörlesztési lehetőséget hitelből, ami bezárja az ajtót végleg, még mindig nem az igazság csak az elodázás...amíg lehet ezen megválasztottként együtt érezni egy "kifizetett villa lakásban a medencés lakóparkban".
Egyszer már hatalmat is kéne osztani lenézett népednek, segély helyett te öltönyös jogász barom! Amíg nem késő. Mert a Magyar tiszteli a szaros kis morbid törvényeket, és hunyászkodik inkább a hivatalban, mert nem kell a baj... és visszamegy inkább okoskodni a "bizonytalan vesztenivalóhoz".
Csoda, hogy önként beadnak adóbevallást, és nem veszik ki az összes pénzüket...és fizetik az árfolyam hazugságot. Egy nap alatt be lehet dönteni ezt a rendszert, utcán kiabálás nélkül. Ez a nagy helyzet és a beszari ránk rakott "elit" morbid titka is egyúttal...
De recsegnek már a valós eresztékek ebben a pénzügyi, származási, protekcionista társadalom szerkezetben. Rettegnek már "fent a 200-ban"!
A magam véres vergődése, csak úgy kivetíti ezt, mint a mások egyszerű izolált élete, melyet a szórakoztató hazug médiában, önelégülten soha nem mutatnak. Idelenn fojtogató már a levegő, és társadalmi robbanás előtt állunk.
Rengeteg sunyi ismerősöm, ebben az évben úgy kívánta megőrizni kétes "életszínvonalát", hogy anyagi problémáit a kifosztásomból fedezte. Mily érdekes modell, melyet a ország igazgatási modelljéből vett át, ragadós példaként, suttyó kis magánéletébe. Az emberek már a barátaikból a becsületből és az igazság meghajlításából élnek.
Fizettem, hát én is rászedve, értelmetlen költségeket, csalárd cég után. Fizettem perköltségeket és sápokat, idióta volt családtagjaim után, és mondtam le "önként" milliós tulajdonról késsel a torkomon. Fizettem marháknak kilátástalan munkával, amelyért nem jár semmi, és nap mint nap nézek szembe azzal a ténnyel, hogy a több millióra rugó anyagi megnyomorításom még nem minden.
Morálisan is idiótának vagyok titulálva immáron! Végleg megkérdőjelezve szaktudásom, művészi pályám, közpolitikával foglalkozó pártsemleges világlátásom. Idén aláztak meg legtöbben és néztek totális idiótának, hosszú évek óta.
Ennek ellenére, ha elakad valaki a "nagy szerzésében" és életszínvonalában, vagy nem működnek a "nagy ötletei", azonnal engem szólít!
Ha nem megyek ingyen, vagy hozomra, /mely sosem ád ma már semmit, éhező gyerekeken és fogyó időn kívül.../ még én vagyok a "szemét".
Buktam az idén végleg egy nagy házat, kocsit, és csicsás üzletet. (mert sajnos ez ám a gyökereknek a vagyon fogalma) Évek munkáját kérdőjelezték meg tahók, kik most is az enyémben laknak és enyémből élnek.
Lopták szét és gátolták, művészi pályámat és okoskodtak seggfej ügyvédek a jog nevében, győzedelmeskedve az egyszerű magyarázatra nem szoruló igazságon.
Azonban téren és időn felül, az idén megszabadultam.
Rengeteg olyan dolog vesz körül immáron a fűtetlen szobában éhezve, mely bár megadatna hasonszőrű honfitársaimnak ebben a latin európai kálváriában. Pénzen nem vehető dolgok ezek fogyatkozó Magyar testvéreim! Erősebb vagyok mint valaha mert itt kopogtat az ajtón az én időm.
Ezúton köszönöm, mindenkinek, aki nem "agymosott bulizós társadalmat" épít, hogy nem néz hülyének. Készüljetek hát ti is, mert közel az amire vártok. Bár az hazudja mindenki, hogy életetek kicsinyes és problémáitok csupán a tiétek, de valójában rém egyszerű és félelmetes megkönnyebbülés lesz kimondani egyszerre igaz közösségként:
NEM FIZETÜNK TOVÁBB!
Nem vagyunk hajlandóak eltartani a ránk kényszerített önjelölt diktátorainkat és nem engedelmeskedünk csupán csak az Isteni törvényeknek. Ha nem dolgozhatunk itthon magunk értékére és örömére, inkább felhagyunk ezzel míg nem a mieinket tartjuk el. Eleget hízott rajtunk, bank, politika és erőszakszervezet. Az állam immáron kómás és tán már titokban halott.
Ne féljetek tőle ha nem lesz "semmitek", az igaz Magyarokra több vár mint amit pincérnemzetként rátok akarnak sózni, sunyi vagyonokban alkalmazottként vergődve, miközben kilopják alólatok őseitek honfoglalt örökségét.
A hanyatló Európa rajtunk áll vagy bukik az idén.
2013-01-01
A számlanélküli költségtérítés
Tudod barátom most az egyszer képzeld el azt, hogy bekerülsz egy zsíros munkahelyre mely most legyen példának okáért a Magyar Parlament.
"Minimálbéren" bejelentenek (ami csak neked sok nyugi), amit fel kell ajánlanod jótékonyságra és jó pofát kell vágnod ha úgy kell csinálni mintha dolgoznál.
Miért éri meg ottmaradni mégis? Telefon, nagy kocsi és ruhapénz jár, és alkalmazotti Exclusive ellátás és kamu továbbképzések, komputer és nyalka titkárnő. Hat szobás bérlakás és vacsi, meg külföldi repülőjegyek és luxushotel. Sűrű a program lehet panaszkodni.
Persze rendes ember még így sem maradna itt mert a család akkor mit enne?
És most jön a csúcs mely idáig senkinek nem szúrt igazán szemet. Mert egy valamit lehet MÉG! Költségeket elszámolni a házipénztárban, méghozzá számla nélkül.
Még egyszer ide vésem mert ez hihetetlen: Számla nélküli költségtérítés!
...vagyis bemész a pénztárba és a hasadra ütsz, hogy te ennyit - meg annyit, költöttél, erre - meg arra, és egyetlen fintor nélkül azonnal ki lesz fizetve. Ne izgulj nem írják fel sehova! Ráadásul nem is annyit mint amit valójában felvettél. Csak arra kell vigyáznod, hogy ne túl látványosan költsed el. Marad is csendben a külföldi off-shore adóparadicsom, meg a svájci bank. Persze kamu külföldi fal vállalkozás is megteszi. Csak haza ne hozd egyben mert az innentől kínos lehet.
Az egész meg néhány év alatt amúgy is elévül. Ha kétszer is megszavaznak valami hazafias duma hatásaként, akkor az maga a mennyei paradicsom, mert mentelmi jogod is van hozzá. Merje csak valaki firtatni ezt. A jóllakott ügyvédeid hada esik a torkának és az utasított sajtó csicskáid fogják cáfolni, hogy te ebben rész vettél. Kikérheted magadnak azon jogszabályok alapján, amit te szavaztál és alkottál részegen, mert a piát is felírják a büfében. Mikor megjön a számla nélküli költségtérítés majd akkor kell elszámolni. Reméljük a gombot azért csicsentve is jól nyomod majd a "x-box game" szavazómasinában, frakciófegyelemmel.
A bank is örül amelyiknél te nyitsz számlát. Ez biztos VIP pénzforgalom havonta neki is. Ekkor fonódott össze a bankrendszerrel "pártunk és államunk" végleg, és ez köti meg a kezét ma is az igazi lakosságnyomorító banki svindlik visszamenőleges felszámolásában.
Hány éve megy ez ? 20- 30 - 40 - 50 ? Mindenki aki ebben részt vett! Alkalmatlan nemzete vezetésére és képviselésére.
NE csak takarodjon, hanem tegye is vissza! Amíg ez nem lesz egy fillérig felülvizsgálva (nem kamu módon) addig itt nem lesz semmi.
Marad mindenkinek a külföldre menekülés és a hülyébbnél hülyébb agyafúrt adók kitermelése és a tengődés a pusztuló országban, akár milyen tőke jön is ide.
Nem véletlen, hogy a Magyar Parlament mára már szinte egy osztályban végzett nyikhaj jogász klikk, mely eleve abból indul ki, hogy aki ezek után valahogy még megél az csak csaló lehet, mint saját maga. Innentől látszik civil laikusoknak is, hogy ócska show műsor lett az egész. Innentől lett pénz, megvenni egy egész "független" közigazgatást, piacot, és innentől nem működik a "működő tőke" sem. Innentől ered az iszonyatos adók előli menekülés és botrányos "közteher fizetési morál".
A józan lakossági védekezés váltja ki!
Meggyőződésem, hogy ez volt a legnagyobb rákburjánzás és mocskos fertőzés, amely az egész Magyar politikai elitet magával rántotta az elmúlt és elherdált évtizedekben. Gázosabb volt mint a spontán privatizációs kótyavetye, és a dilettáns kárpótlási jegy osztogatás a kamu állami tenderekkel.
Ha volt is Magyar politikus akiben még maradt valami jóra való tenni akarás, ez a pénz fogta be a száját és keverte korpa közé a "kiegyezés" kompromisszumos útjára tántorodva! Ebbe miután "pártállás független" és" ciklusokon átívelő szakmai" volt az egyetértés és mindenki vastagon benne volt, és zsarolhatóvá vált. A fedő duma az volt mindig, hogy a "verseny szférában többet keresett volna". Azonban nem sikerült leplezni, hogy a valódi versenyszférában mindegyikük alkalmatlan és piacképtelen. Még az egykori vállalkozásaikat is az "állam " pénzén stafírungoztatták ki.
Néhány éve sunyin csendben megszűnt papíron ez a kifizetési forma. Egyesek ekkora már horror összegeket vettek fel. Folyamatosan emelték a tétet egymáson felbuzdulva. Senki nem mert szólni rájuk mert "pár ezer forinttal" mindenki sáros volt. Volt aki éthordóval vitte a "büféből a kaját" a szeretőjének a bérelt lakásba, volt aki tengerparti luxusnyaralót vett a lányának. Akadt aki egész televízió csatornát vett közvetítő kocsikkal együtt. Ide lett az állami hitel felvéve, nem máshova. Nem kell közgazdász diploma ahhoz, hogy kiszámold, egyszerűen ennyit már nem tudott kiadózni magából a szerencsétlen bejelentett hazai dolgozó a külföldi kamatsarcok mellett. Ekkor jött az az állami duma, hogy túl kevesen adóznak!
Lehet ezt dumálni még egy kicsit, de még pártpénz és megmondó szervezet is csorgott innen mint a vörös iszap. Emiatt kellett csökkenteni a képviselők légyszámát és emelni az adókat, adóztatni lakosságot, a szalmaszál kényszervállalkozókat, végül már gyárat, bankot, telefontársaságot és közművet. Egész egyszerűen elfogyott a pénz ezekre a "kormányzásokra". Évről évre rosszabb és kilátástalanabb lett idelenn, miközben a választási ígéretek lefedték a költségtérítéseket.
Végül is mit irigykedünk? Szerintük mindenki csak ezt csinálta volna... ezért lett valaki képviselő meg miniszter. A hatalmat ki kell élvezni egyszer élünk nem de? ...te is csak ezt csináltad volna?! Úgy is a külföldi nagytőke tehet mindenről meg a másik párt... Ezt csinálta egész Európa összes zsarnok demokratikus, társadalomtól elszakadt kormánya. Mikor már nem volt zsír az alattvalókban, hitelt vett fel dőzsölni majd megmentette ("konszolidálta") a saját finanszírozóit miközben magának fizetett először. (Páran kimennek az utcára... birka pronyók! ...és akkor mi van?)
A pofám leszakad, hogy most ezek ugatnak öltönyben gazdasági vállságról, megszorításokról, meg az ország rendbetételéről. Őket kéne legelőször "rendbe" tenni. Ha valaki tényleges rendet akarna egyszer csinálni, itt kell kezdeni! Legtöbbjük egy lakótelepi lakásban kezdte és egy ciklus alatt szedte meg magát, és ugat a többiek jövőtlenségéről.
A napnál világososabb, hogy aki számlanélküli költségtérítésben érintett soha nem fog leszámolni bűntársaival. A villamoson sem a zsebesek fogják el a zsebeseket. Ezért van, hogy senki nincs itt sitten. Akár hány harmados a parlamenti többség, a mentelmi jogát nem függesztik fel senkinek aki ebbe benne volt, nem, hogy eljárás vagy vizsgálat indulna.
Ezért nincs valódi elszámoltatás és ezért nem történik érdemben semmi. Még az erre irányuló kérdéseket sem lehet feltenni.
Félni kell a demokráciában az igazi szavaktól mert ebből valódi baj lehet. Egyes költségtérített megélhetési képviselők nemhogy az internet korlátozását, de a AVH pofabefogó osztályát szeretnék újra látni.
Azonban az igazi félelem mégis látszik a szemükben, hogy a múló időt várják, hogy most, hogy megvolt a törvényi "romeltakarítás" felnőjön egy olyan generáció akinek fogalma sincs erről, hogy mennyi is volt a valódi lopás és nemzettönkretétel.
Ez ugyan is nem az ő pénzük és ezt belül sejtik is és tudják is. De hát ebből lehetett bebetonozni a hatalmat családostul "örökre".
Nem véletlenül hangzott el kedves miniszterelnökünk szájából az a műsoron kívüli mondat, egy ittas felszólalásra adott azonnali válaszként,
hogy : "fogja már be a száját képviselő társam, és örüljön, hogy a népharag nem söpörte el még az egész politikai elitet".
(na ezt se közvetítették)
2012-12-13
A zene
Az igazi Jazz miképpen a igazi zene is, mindig egy kiszolgáltatott és megalázott közösség kifejező valódi zengő művészete marad!
Az elnyomásból táplálkozik és nem piacképes. Egy letaszított közösséget és annak az érzéseit hivatott szimbólumaként megjeleníteni az ellenszolgáltatás hátsó szándéka nélkül. A valódi zene anyja, maga a megfoghatatlan semmibe foszló elkeseredés és sértett életérzés. Apja, a kilátástalan düh ereje és a feltételek nélküli szabadság és elismerés utáni elérhetetlen harcos vágy. Amelyik zenében ez egy kicsit is lankad, és hígul, kommerszé és letűnt nevetséges zeneakadémista partitúra mechanizmussá válik.
A zene valódi létezését, és vele a kialakult közösség (közönség) tudatra ébredését, minden sunyi hatalomnak jól felfogott érdeke titkolni. Lét érdeke lecserélni kommerszionális giccsre, és felmállasztani a lelki közösséget, hangjelenség fogyasztó táncos részeg csürhére. Aki ezt kiszolgálja hangszereivel, "tanult" zenészként majmolva álforradalmakat, üdvözülést, pénzt és díjakat nyer. Vár reá a kiszolgált trottyos hatalom kegye és az alkoholba és devianciákba fojtott megelégedés, hogy a giccsművészete elmúlása lassabb lesz mint a testi halála a biztos végben. Ezt megélhetési szponzorok is garantálják neki a tőkepiacon miközben fürödhet a szórakoztató show ipar piszkos média mámorában.
Én már annyira megszoktam a nyilvános sikertelenséget és lenézést, hogy biztosan magaménak tudom az igaz és jó utat. Azt nem érti meg egyik zenehatalmi pártideológus sem, hogy minél nagyobb a sötét elnyomás, és a kommerszionalizmusra késztetés ebben a műfajban, annál inkább gyümölcsöző magasságokba emeli a zene valódiságát. Ebből él, ebből táplálkozik ez a "hallgathatatlan" színes csodafényű tükör az összes "nyomtalanul" eloszló hangjával. Fel lehet nevelni egyre kisebb akváriumban egy cápát, ösztönei a szabad tengerek jéghideg varázslatos vizében íródnak. Minél kisebb a tér és a lehetőség, annál véresebb lesz a harapás ha valaki benyúl a vízbe.
Na szóval az van, hogy ki kell mondanom néhány tabut. Magyarországon a jelenlegi rendszerben, képtelenség tisztességesen művészetből megélni. Ennek a legalja lett a zene. Persze lehet ezen hörögni. Van olyan nemzetközi kiadó ahol a "sztár" zenészek a takarítótól az igazgatóig mindenkinek kötelezően "bemutatkoznak" (benyalnak) és kikérik a véleményüket a "jövőjükről". Aki itt fel tud lépni az áruló. A szűk "zenehatalmi elit" (a létüket is tagadják) oly erkölcsi árat szab a világot jelentő deszkákért hogy az már hányni való. A közösségek, lassan nincsenek tisztában a zenei fogalommal és a gagyi protekciós zenészeik ezt tovább torzítják bennük. Elvész minden az etnográf skanzen giccs és a "nyugati" dance oltárán. Minden lassan "feldolgozás" mert az új nem kell senkinek és baj lehet belőle. Itt mindenki ugyanazt az értékes képet akarja megfesteni még egyszer, számlára, vagy számla nélkül. A nagy fesztivál és a jegy eladás a menő. A tehetség "szoftverrel méretik egy racionális zsűri hanglaboratóriumában, hol már az érzelem is fizikai tudomány. A szerelem itt már végleg pornóra cserélődött. Minél többen ebben hangszeres orgiában, minél többet minél nagyobb haszonnal! Borzalmas disszonancia ha rés van a pajzson egy olyan zenével amiért nem lehet pénz kérni.
Persze lehet itt még pártgyűlés előtt egy kis lóvéért "funkys grúvos" rockot csörömpölni a sok övéitől elszakadt rákos lelkű magányos idiótának. Valójában egyenként kéne nemzetközi szinten is karóba húzni azt a maroknyi kisstílű pénzembert, aki elbirtokolta és "piacivá" tette a zenét. Érdekes módon mindent elintéztek rendszer függetlenül, hogy rajtuk kívül és nélkülük, senkinek sehova ne vezessen az útja. Itt folyik az "egzisztenciális casting", teljesen figyelmen kívül hagyva az Isteni tényt, hogy a zenészeket eleve elrendelik. Music Managerként ők testesítik meg a "közízlés" jogilag felkent szabályzását, felekezeti páholy alapon. Aki nem tartozik beleszületettnek, az nem is létezik számukra. Ha itt nem ismersz senkit, soha nem leszel "ismert sztár zenész". Tanulhatsz hangszeren amíg élsz, lehet tehetséged, kitartásod, közönséged.
Egy megalázó rohadék másodállásba fogsz kulizni ahol folyamatosan tehetségtelen hülyének néz majd mindenki, mert nem téged mutogatnak a tévében. Röhögnek majd ezen az amatőr "értelmetlen gerilla" harcon azok, akiket pont az tett zenei analfabétává ami ellen egy életen át harcolsz. Itt kéne a feladást latolgatnod a nagy "műfaj" darálóban! A államilag finanszírozott maffia gépezet pedig működik nélküled a te pénzeden , azokból az adókból amit te fizettél be. A "művészeti" kifizetések is kizárólag itt történnek, haveroknak. Itt ringatják a neves öltönyös tanári pályák és a konzervatóriumi luxushangszerek bölcsőjét. Itt virítanak az utcazenész, melós pofádba vigyorogva az álszerény újgazdag "tehetségek" akiknek szent meggyőződésük, hogy egy külv
árosi iskolázatlan zenész csak tanulatlan szar lehet. Itt fizetik a stúdió bérleteket és a fellépési kvótát itt lövik be. Itt állapítja meg egy közgazdász, hány zenészt is tart el a piac. Ide vágyik minden divat karrier idióta aki ezt érti zenei siker alatt, miközben fogalma sincs arról, hogy ő a tudatlan barom. Józan ésszel nem nehéz belátni, hogy ebből a haknidiploma gyárból eleve nem születhet meghatározó zenei műfaj és szakrális felülemelő élmény. Letűnik ez a korral, profi külsőségekkel együtt mely halálra ítélte valódi nagyjait.
Mégis ez ad erőt," illegális" lekicsinyelt művész mindnyájunknak a semmiben bujdokolva. Ingyen vihető volt az egész "felesleges" életünk, de biztosan megmaradunk már egy jobb kor valóban értő valóságának. Optimista halálunk túléli a "zenei" acsarkodást. Miért?! mi a titka? Miért nincs itt "önmegvalósításos alkotói válság"?
Csupán csak mindig érzem az igazságot a hangokban... de nem tudom biztosan, és ez a legnagyobb zenei hatalom amit a világon zenésznek adott a jó Isten!
2012-08-03
A munkanélküliség és az állástalanság...
Hely! már megint mehetünk a ligetbe május elsején ugatni! Lesz ott minden, meleg sör, hideg virsli, és beszédek a munkásosztályról, amit jó alaposan felszámoltak, az agrármunkásokkal (parasztság) együtt. Csak ezt a kibaszott belvárosi, önelégült, lakóparki nagyokos értelmiséget nem számolták fel, de egyik vérszívó sem szívja a saját ereit.
Ma már a boldogulást nem a munka jelenti (bár ezt hallgatjuk 60 éve!) hanem a zsíros állás és az összeköttetés. Felnőtt egy- két (de)generáció is aki el sem tudja kezdeni az életét, mert állást keres anélkül, hogy meg tudná mondani milyen munkához is volna kedve. Minden mindegy csak felvegyék valahova! MEGÉLNI viszont csak az tud munkából aki fanatikusan élvezi amit csinál. Csak azt tudod szível lélekkel csinálni amire születtél, nem amire kiképeztek, vagy protekcióval oda rakott a fater. A beleszületés is lehet néha kizáró ok ha nem követte tradíció.
Itt mindenki meg tudja mondani mit akar kapni a munkájáért, csak azt nem tudja hol kéne csinálni azt! Amerre mész, bezárt gyárak, szétlopott, lebontott betört ablakú üzemek. Fejlesztés csak a kétes "szolgáltatásokban" és multi recefice csarnokokban. Azt sem tudod miből veszed meg talán amit gyártatnak veled.(neked majd hoznak Kínából olcsó hasonlót) Béred "befektető vonzó" és ha nem tetszik mehetsz közmunkára. A főnökök vagy kisstílű 80-as évekbeli maszek kiskirályok politikai kapcsolatokkal, 90-es privatizációs szerencselovagok, vagy külföldi, miniszterekkel parolázó jófiúk, a kizsákmányoló gyarmatosítás minden mosolygó felvértezésével.
Minden "ki lesz fizetve", csak fel se gyere a bányából. Ha szalmaszál vállalkozó vagy akkor is melós vagy kis barom, csak az állam a főnököd és be sem moshatsz neki egyet a sikátorban ha nem kapod meg a picike lekésett lóvédat. Jön az "Apeh- NAV botthersz", aki már lőhet is rád.
Az utcán söprögető közmunkások nem azok akiknek ott kéne sepregetni. Az évtizedek óta otthon(gettó) segélyből rohadók továbbra is szarnak a munkába. (nem ebből élnek) A teljes foglalkoztatás és a kapun belüli munkanélküliség egyszer már szép kort megért. Ismerjük a végét! Kibaszottúl elege van mindenkinek, hogy jogász nyikhajok íróasztal mellől döntenek sorsokról, mert egy ember élete ma a munkája! Mit végzel az időd alatt az univerzumban és mihez teszel hozzá életeddel. Ez NEM PÉNZ KERESÉSI KÉRDÉS!!! Mindenkire szükség van de nem így! Lassan a nyerőgépek szociális kártyával is működnek. Három szilva egy szilva után. Néhány szociográfiai tanulmány után rájöhetne az illetékes elvtárs, hogy a szavazói kultúr környezetében a munka szó, nem létezik. Helyette az a szégyenteljes dolog van amikor valaki annyira nem tud mit kezdeni magával, hogy pénzért megcsinálja a másik dolgát. Az abszolút ciki neve a: "burcsázás".
Az aki lóvéért dolgozni akart, nyelveket beszél, és "értelmes" az már külföldön van. Szépen ott dekkolgat és örül, hogy időbe kiment csicskázni. Három mérnöki diplomával lift szerelő. Még "szerencséje" volt mert ha most menne a szegényebb kelet európai országok kényszer csicskái negyedén levállalnak előle mindent. Az a zsíros nyugat nincs többé! Azért hoznak ide gyárat amúgy nyugatról, mert unják azért a kelet európai pofáját bámulni, meg az ottani nemzeti melósoknak magyarázni, miért nincs piaci fizu. Ma már itthon is lehetsz vendégmunkás. Amit termelsz azt ki is viszik. (a tőke szabad áramlása) Örülj, hogy tb- t fizetnek utánad.
1989-ben azt hazudták a magyar melós úgy fog élni mint az osztrákok csak 3 évig bírjuk ki és húzzunk haza segélyre a gyárból. Azt is hazudták, hogy ez 2000-re meglesz ha mindenki befogja a pofáját és dolgozik mint egy kapitalista rendszerben illik a kizsákmányoltnak. Nem is lett forradalom, bár egyes szereplők ma is megérdemelnék, hogy az Andrássy úton lógjanak. Minden szemét ár és adó be is lett vezetve csak a nyugati bérek nem!
Csak a nagyon hülyék és az ebben a rendszerben anyagilag érdekeltek nem akarják tudomásul venni, hogy ez a rendszer eleve kizár minden jólétet amely a dolgozó osztályt helyzetbe hozná. A kétkezi munka adói és járulékai irreálisak és elképesztőek egy "spekulációs" töke jövedelemhez képest!!! 
Felháborító, hogy Európában csak abból lehet megélni, hogy lezsírozott kizárólagos disztribútora vagy valamilyen terméknek, vagy (gazdaság)politikai haszonnak, vagyonodban másokat minimálbéren kínzol, vagy megveszel magadnak munkahelyet, hogy onnan ne tudjanak kitenni, és vergődsz (Vállalkozás). Ez volna az ember arcú szociális piacgazdaság? Ezért mentünk valamikor utcára?!
Ha mindenkinek adnának holnap egy milka fizut akkor egyszerűen 200ezer lenne 20 deka penészes párizsi és menne ez tovább! Egy országban ahol senki nem tud képességei szerint dolgozni és nem azt amit szívből szeretne, semmiféle gazdasági kilátás és felemelkedés nem lesz, akár milyen meráni luxus állásba is kerül. Szarik ránk a "világpiac". A szerencsétlen melós középosztály az elmúlt 25 évben abba a hibás gondolatba ringatta magát, hogy "nyugatinak" hazudott életszínvonalát kilátástalan fogyasztási hitelekkel és háztáji stikákkal fenn tudja tartani. Minden tartaléka elfogyott a rendes embernek "végtörlesztve". Morálisan felőrőlt mindenkit a kilátástalan nap-napi nélkülözés és a "sokadika". Ezzel végleg eltarthatja a meráni "elitjét", és a külföldi vérszívókat minden cseppnyi kilátás nélkül, felélve gyerekei jövőjét, és a valódi megoldás is várat magára a majálison, titokzatos és félelmetes ki nem mondható eszköz hiányában.
2012-05-01
Sajtószabadság: 100 éves az állami cenzúra alku!
Bővebb történelmi magyarázat nélkül bizton állíthatom, hogy azt mondasz, amit akarsz. Még csak "bajod" sem lesz (látszólag) belőle. Ugyanis: 1988-ig ha befogtad a pofád és részese voltál a kimondhatatlan alkunak, a gatyaszíj teleknek, meg a vasárnapi rántott húsnak, és az öt év Trabantra várásnak, nem voltak politikai gondjaid. (A szart nem, csak legalább nem kellett róla tudnod!)
Befogtad a pofád és kúrogathattad a szomszéd nejét titokban, vagy kimehettél pecázni és ott a parton a nagyokos taxis haverral szidhattad a rendszert ökölbeszorult kézzel, mert a ponty nem jelentett. Nem az volt a gond, hogy nincs fix fizetés, hanem az, hogy kurva kevés a nyugathoz képest, és a munkahelyen meg kell jelenni akkor is, ha nincs kedved lopni és lógni. Szépen múltak a napok, az évek és az élet. Maszekolhattál, volt GMK, meg csinálhattad a kis stikákat, ha nem firtattad a nagy stikákat. Három évente disszidálhattál is, hogy kint vendégmunkás legyél és tömjed a munkád értékével egy életen át hátrahagyott hazád rivális ellenségeit.
Ezt a kényelmes nyugis kocsmai életet persze hitelbe kaptad, aminek az uzsorakamatos árát most kell visszafizetned (vagy a dédunokádnak, ha nem felejtettél el gyereket csinálni).
Aztán eljött az idő, mikor "rendszerváltás" lett: azaz kimentél az utcára ugatni és mindent elvettek tőled. A panellakást, a trabit, a bulgár tengerpartot, a fokhagymás lángost és az egész szart. Kaptál netet, mobilt, meg két havi minimálbért kínai cipőre. Nem kell lógnod, a kapun belüli munkanélküliséget kapun kívülire cserélhetted. Kimehetsz büntetlenül vendégmunkásnak, de már ide hozzák neked a gyárat, hogy ne legyél kint láb alatt a szomorú kelet-európai pofáddal. Gyártatnak veled mindent amit soha nem tudsz megvenni a "befektető csalogató" béredből.
Mást nem kapsz cserébe, OKOSKODHATSZ! Ugathatsz! Szervezkedhetsz! Mehetsz utcára! Lengethetsz zászlót! És höröghetsz kedvedre, hogy mit kéne csinálni, meg hogyan! Alapíthatsz pártot, alapítványt, meg civil kurázsit. Ha egykori lóvés disszidens voltál vehetsz magadnak "szabad" médiát!
Az üzlet az üzlet. A modern MAGYAR DEMOKRATIKUS berendezkedés!: Ha nem kapsz lóvét és egzisztenciát, szabadon ugathatsz. Igen, DE HOL?
A közösségi oldalakon, amit azok az "interjú patkányok" néznek, akik nem adnak munkát, ha nem a velük egy politikai lózungokat fújod? A televízióban? amit valamilyen párt üzemeltet az egykori állampárt média elit kiöregedett csicskáival és kölykeivel? Külföldi érdekeltségű laptulajok nyálas bulvár hasábjain ahol kitalált történetek és állközélet folyik? 150 unott beszari havernak a lesajnált privát free web portálon?
Azt mondasz amit akarsz, azt írsz amit akarsz, "úgy sem érdekel senkit", mert meg sem jelenik sehol, más felöl, a közvélemény ma már nem a köz véleménye, hanem egy lakáj média maszlag, amely száz csáppal védekezik azon felvetések ellen melyet nem ő ültet az agymosott köztudatba. Kész véleményeket csak lájkold és oszd meg! Ne gondolkodj csak szavazz!
Megdöbbentő tény, hogy a magyar média, lassan 30 évvel a kommunizmus bukása után, a kommunista kultúr politikusok nyílt megrendelésére dolgozik, vagy zsíros elnyomó cégek félelmetes árnyékában rinyál, szordínóval a pofáján, melyet hivatalosan" illedelemnek", sajtóetikának, és jogi korrektségnek hív. Azok a "kívülről" oda delegált (bevásárolt) média igazgatók, akik akartak ez ellen tenni, semmit sem tudtak lépni a "komcsi keménymag " lezsírozott egykori háttéralkuitól és a többségi pökhendi folyamatos regnálásuktól. A magyar közkultúra kifüstölhetetlenen lóvés önelégült
barmokkal van dugig akik következmények nélkül bár mit megengedhetnek maguknak. Ha nem veszélyben a sajtó szabadság! (Az övéké.) Ha más véleményed van mond el bátran de előbb vegyél a semmiből milliárdokért médiát is! vagy váltsál hangnemet, és nyaljál be azoknak akik teljes közmédiát loptak el egy néptől kilencvenben ingyen. (befogva minden valamire való Magyar száját!)
Nekünk maradnak a foto shopos manipulált viccek és az álviták, mondvacsinált konfliktusokkal. Ott is vigyáznunk kell, puhatolva, ki milyen nézeteket vall... főleg a főnök. Mindenki "villalakó" lett. Mit is kéne ez ellen itt lent csinálni, hogy ki ne szavazzanak, ha minden "értelmiségit" lefizettek ennek az ön cenzurális folklórnak a benyálazására. A való élet azonban a máz alatt nincstelenül forrong a sok kibeszéletlen elnyomott tabu téma alatt. Be nem mutatott, könyvek, filmek, zenék, festmények, letagadott tehetségek, akikre "nem fizet elő " senki. Aki tehette már elmenekült, (megint van belső emigráció is!!! és második nyilvánosság! mint a diktatúrában) aki maradt a "politikai sláger és történet gyárakat" fogja tökön rúgni ha ez tovább megy, annak dacára, hogy az összes azt harsogja ez ellen nincs mit tenni. Egy egész intoleráns "össznépi agresszió" forrong azért, hogy vége legyen immáron! Nem mindenki fog egy bögre pálinka mellett beleszarni ebbe az egészbe!
Itt hívnám fel a szerkesztő urak és sztár oknyomozó riporterek figyelmét, hogy még könnyen meg fogják élni azt a kellemetlen sajtó pert amelyben megkérdezik tőlük, hogy milliárdos lakossági adókból (kamu tulajokkal) fenntartott média gépezetüket miért nem használták legalább egy csekély mértékben arra, hogy valóban megszólaltassák az emberek aktuális sorsfordító gondolatait és a protekciós celeb baromságok, és sztár "megmondó emberek" helyett, miért nem készítettek interjút azokkal akik valóban megfordíthatnák az övéik sorsát a puszta gondolataik nyilvánosságra hozása által. Undorító ahogy megjelennek a jelenlegi levitézlett elitet dicsőítő aktuális "dokumentum" filmek riportok és interjúk. A hazug szórakoztató ipartól tovább görbül a történelem, ami egyenes. Itt vannak az igazi cenzorok, már pártbizottsági telefon sem kell a megbízható önfeláldozás nélküli nagy "szabad" média arcoknak. (tudják ők maguktól is miért is kapják a sok-sok lóvét) Ők a szabad sajtó igazi politikai és gazdasági elnyomói akik megrendelésre és öncenzúrális politikai illedelemből építik a süllyedő hajón a "nagy belefulladás show" véres díszleteit.
2012-04-29
Diplomamunka
Ej! Ej! marha jó ez mikor csak azt gondoljuk a fejétől bűzlik a hal! Hány nyomoronc ismerősöm írogat lóvéért diplomamunkákat seggfejeknek. Tudod jogászkám! Ctrl-C / Ctrl-V cuccok a számítógépen. Büfé könyvtár szak, doktori. A bizottságokban hányan dipóztak? Aztán meg a hantázás a lefizetett tanár bácsik előtt, na meg az iparággá vált kamu nyelvvizsga biznisz! Hány targonca kezelő és tgk. jogsi valódi? A biztonsági őr visszadátumozott fegyverengedélye a rendőr haverral? A kamu tanfolyamok után felvett uniós támogatások amiken senki nem vett rész! Itt még mindenkinek elintézték a zöldkártyát és a műszakit. Érettségit lehet úgy venni, hogy a kamaszkori képed kiteszik visszamenőleg a tablóra, hogy le ne bukjál. Hány embertől kéne elvenni itt mi mindent?
Ez egy kamu passport papír állam. Semmi sem az ami a papírokon látszik. Kettős könyvelés a kockás papír országa. Már nem az a bűn ha elkövetik, hanem az ha szarul papírozták le. Minden zsíros álláshoz olyan papírok kellenek ami csak a rokonoknak van. Tanulhatsz te tehetségedhez mérten bár mit. Jön a rokon a papírokkal. Próbálj meg egy balatoni kürtőskalács bódéhoz beszerezni utcáról ismeretség nélkül papírokat. Amúgy ma már űrhajós is lehetsz úgy, hogy a lóvés gennyszert papa fizeti a luxuslakást az "egyi" mellett. Néha bemész a buli után és zh-zol azt majd lesz valami. Ha meghal a paciens vessen magára, neked papírod van, hogy műthetsz...
Persze vannak valódi tehetségek akik nem diplomáznak ezt látva, nincs ismerősük elhelyezkedni sem. Maradék kreativitásuk ember feletti erői kellenek ahhoz, hogy pont azt az agymosást elkerüljék, ami ebben a velejéig rohadó operett társadalomban az értelmet öli ki.
Azok még kutyábbul jártak akiknek ugyan olyan diplomát kellet "szumakum laude" összetanulni és csak a végén jöttek rá, hogy hiába döglött bele az egész család, kitörölhetik vele a seggüket.
Néposztályuk büdös fedele örök lakattal zárva!
Nem érdekes, hogy az egész "elitünk" szinte kivétel nélkül protekciós törtető nyikhaj falusi jogász gyerekből verődött össze, akik kínosan ugyan oda jártak és ugyan azt a könyökölést tudják komapolitikai időben indult alapon. Valahonnan az együgyű tömegeket megigéző lázító dumával és szolárium sármos PR arccal állnak és kurjongatnak tántorgó híveiknek! Itt mindenki jó ember csak semmit se tud csinálni a fránya külső jogi és nemzetközi okok miatt, jól megtanították nekünk, miközben felvették a számla nélküli költségtérítést. Fizetésük ha firtatja valaki, felajánlják jótékonyan a nép kezdő fiának (aki rokon), mert egyik sem a papíron létező pénzéből él.
A tettek senkinek nem jók ugyan de a duma szívhez szól és leng a zászló a könnyes szépben. Jönnek a nagy állami autók és hurcolják a diplomás szarjankókat, akik továbbszámlázzák költségeiket a "népre". Szerintük úgy kell viselkedni mindenkinek ahogy a CD jogtárban van. Az élet Istenképzettől részeg mocskos közjegyzői. Politikai sült oldalastól függetlenül, mindegyik egy lepapírozott kamu világban él egy cupákos kis irodában. Ezek a társadalomtól elszakadva egymásnak referálnak és itt karrierizálnak. Egy népnek kell valóságos szabadságharcot vívni a köz adminisztrációs papír idiótákkal szemben. Mind Dr. akárki! Mindig kiszabják a legnagyobb jattot maguknak és neked a legnagyobb bírságot, jogi alapon. Van nekik médiájuk, meg űrlapjaik. Csak a feltett kérdéseikre lehet X jellel válaszolni! Csak az ő véleményüket és magyarázatukat ismered az egész rendszerről amelyben neked mint, nem diplomásnak, nincs is létjogosultságod! Az egész életüket egy diplomás állami apparátuson keresztül rajtad hajtják végre! Lekötelezett agymosott állami diplomás csicskásokkal, akik dolga a jogszabály szó szerinti betartása a legcsekélyebb emberség nélkül. Még a "saját" véleményedet is ezektől kapod ajándékba!
Lekommerszáldott Kossuth díjas kurafiaknak, akik ezt a jogi disznóólat vonják be mázzal és hamis hangokkal, szép summát utalnak a maradék lóvéból, amit rajtad kerestek meg. Itt is van diploma arról a fél tehetségről és talpnyaló életművekről amik szart nem érnek ahhoz képest akiket élve ástak el a diplomás genny alá, és kik elől foglalják ezek elmozdíthatatlanul a helyet! Az ál példaképek jól dukálnak az ál közélethez. Ők mikor fizetik vissza azt a pénzt amit az el nem végzett munkáért a diplomás haveroktól kaptak? itt nem lehet nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelésért ülni és csalásáért kapni egy kis halmozatit? Hány ilyen diplomás, hány ilyen diplomással fog kezet? aranyozott állami termekben kamerák előtt?
Így jár az ország, akit nem a népének természetes úton történt becsületes kiválasztottjai, hanem a diplomás megválasztottjai irányítanak. Ülünk a nézőtéren éhesen és pisilni kell a hidegben. A darab unalmas és most lopják el a ruhatárból a szakadt kabátunkat azok, akik a jegyet sózták ránk pénzért.
Ha volt is ezek között valamikor csillogó szemű ember, aki komolyan gondolta az övéi boldogulását, a két havi parlamenti fizetés, és a kamerák, mikrofonok hada, megszédítette már rég. Államtitkár, doktor, ügyvezető, direktor, tudós, dékán úr, megmondja mi lesz itt, mindenki erre vár... ugye? bedarált már erősebbeket is ez a gépezet fiam? Jövője csak az árulóknak és a kompromisszum idiótáknak van.
Megmagyarázná ezek közül valaki, hogy egy csonka magyarországi takarító álláshoz miért kell angol középfokú nyelvvizsga egy közintézményben este nyolc után? A partvis "szpík"?
Minden hazugságra épülő rendszer azonban összeomlik. De sok agymosott diplomás nyúl gondolja, jogbiztonságban, hogy rókakolbászt ehet kedvére, és ez mindig így lesz! A valóságban a panelek mélyén az utcai lámpák ködös fényénél, egy ország ökölbeszorított kézzel, éhesen forrong, és nem is sejtitek diplomás idióták, hogy közel az összeomlás. Közelebb mint gondolnátok.
Sok "sikert" és tisztelettapsot. Amilyen az elnököd, olyan vérfagyasztó vagy hallgatag Magyarország.
2012-03-30
Az állam és a bank egy egykutya!
Mostanában divat csontig bevenni azt a latin európai nyálregényt, miszerint: a kedves államunk és kormányunk véres verejtékkel harcol értünk a csúnya nemzetközi bankrendszer ellen az érdekünkben. Félreértés ne essen ez nagyon helyes! Több "millióan" ezért is szavaztak rá. Itt azonban az illúzió józan ember számára összeomlik. Mára teljesesen nyilvánvaló, hogy a bankok és az államigazgatás egy szorosan egyberohadt vállalkozás konglomerátum, ami az első pillanatban átlátható, annyi szög van kibújva a zsákból. Ide sorolandó a jelenleg háttérben harmadik erőként röhögő multi vállalat maszlag is, akik ma már a "bejáratott" márkáik árusításán és csicsákkal való "letermeltetésén" kívül semmiféle munkával nem foglalkozik, a "hazai beszállítói" illúziókkal ellentétben.
Nos! kedves agymosott fehér testvérem! Ha bekövetkezik az "államcsőd", akkor a nagy államtól "független" bankrendszer nem ad a saját számládról egy vasat sem! De miért nem?!
Vagy meg lehet mondani egy "független" kereskedelmi banknak, hogy 270 helyett szedjen csak 180-at? és próbáljon kibújni, vagy kussoljon! De érdekes. Már az is megérne egy okfejtést, hogy mi a magunkfajták mit tehetünk arról, hogy nekünk "kitalálták" ezt a világválságot meg a "piacilag szabályozott" politikusrizsára érzékeny árfolyamot.
Kevesebbet dolgozunk? Vagy a munkást mi küldjük haza az autógyárból, hogy ne tudja etetni a családját és mi meg ne tudjunk autóroncsok helyett tisztességes kocsit venni? Vagy mi fizetünk a parasztnak azért, hogy ne termeljen miközben a világ kétharmada éhezik? (Velünk együtt egy mezőgazdasági országban)
Ha holnap egy péknek bejelentik az államcsődöt, vagy egy vízvezeték szerelőnek, akkor nem lesz kenyér?! vagy elönti a lakótelepi panelt a víz?! Egy frászt! A valóban független Géza bácsi kimegy a villáskulccsal azt elzárja öltönyös nyikhaj jogász okoskodás (apró betű) nélkül is, azt este meg bemegy a kenyérért ha végzett. A "nagy független pénzintézet" azonban simán utasítható bármilyen állami gazságra? Ez egy cég az állammal, csak más az osztályvezető! Végeredményben kifele mutatják az ellenséges műsort a saját híradóikban, de az asztal ugyanazon oldalán tárgyalnak egymással. Mennyi fér bele a "pronyónak" alapon. Vég törleszt? a k...anyját, nyomjuk meg a benzinét! Árulja a kérót, nyomjuk már le az árát! nehogy már kijöjjön belőle a hitel! majd végrehajtáskor elég lesz ugyan a tatozás 10%-a de addig is dögöljön. Milyen tétlen az állam? Nem túl feltűnő? A "kurva civil virtus miatt" azért van moratórium, ja! Egy két miniszternek még végrehajtó cége is van (persze nem a nevén). A kedves tisztességes "munkás paraszt kisvállalkozó" állampolgárnak az államon egy fillér haszna sem lehet, politikai és banki kapcsolatok nélkül! Sőt mi több null szaldós sem lehet az álammal szemben! Ez amúgy "banktitok"! (mert a banknak is van titka, nem csak a titkosszolgálatnak)
Ez az állam sosem szolgálta az övéit (akinek leszámlázta a működési költségeit). A bankrendszer haszna azonban, mint a multik haszna, ugyan úgy az államé, akiket, ezek a világ luxus szállodáiban dőzsölő, általunk eltartott barmok szimbolizálnak. Nehéz tagadni az undort, hisz ma is csak az a karrier a nép egyszerű átvert fiának, hogy ezek között tudja magát egy bankkártyával és egy zsíros diplomával, vagy piti rendszerfenntartó legyen ezek szolgálatában "biztos" kis pénzért. Itt figyelmeztetek minden csöppnyit is józanul gondolkodót aki "ember maradt az embertelenségben", hogy mindenképp felelnie kell azoknak akik ebben az államhatalmi struktúrában a legcsekélyebb módon is kivették részüket akár a hallgatásukkal is! (Még meg fogják élni, hisz 1988-ban sem hitt senki az Oroszok kivonulásában.) Itt csóválják a fejüket akik érdekeltek ebben a nagy MLM konzum marketing banktársadalomban. Bizonyára nagy imázs erőt ad nekik, hogy zökkenőmentesen és elszámoltatás nélkül, mindenki megúszott itt mindent. Egy két kis lúzert ugyan leültettek luxusfegyházba kedvezménnyel, (a lopadékot nem firtatva), de a politikai bank elit, valójában semmiért sem számolt el, és az okozott károkat áfásan továbbszámlázta a "mocskos kis lakosságra".
Pokoli gusztustalan ez az "elhúzódó" világvállság árfolyam procedúra, külföldi haverokkal és az összes valódi társadalmi rendszertől elszakadt "virtuális média közéleti" baromarcokkal. A bank-man és a beszavazott politikus-man, jól láthatóan ugyan ott veszi a csicsás öltönyt, és a teljes költségeit a többiekre hárítja az utolsó fillérig. Kölkeit külföldön elnyomónak képzi ki, miközben kidekkoltatja vele a nehéz éveket, hogy aztán hazajöjjön és a te gyerekednek okoskodja ugyan azt mint amit te hallgatsz. A haszna mindenkor ugyan annyi és busásan biztos, és munkától, környezeti katasztrófa helyzettől, függetlenül növekedik. Örökre bebiztosította ez a népség magát. Nincs hatással rá sem szakmai vállság, sem egészségügy, sem az élelmiszerhiány, még a halál sem. Neki minden jogilag bizonyítottan alanyilag jár! Még azokat a törvényeket is Ő hozza ami alól kibújik, és pénzért betartat másokkal, a lefizetett állami erőszak szervezetei által. Itt válik szét undorító módon az igazság és a jog! Döbbenetes az a bank-állami uzsorás kinyilatkoztatás ezek szájából miszerint: "túl kevesen adóznak és sok a segélyezett" ezért elfogyott a pénzük. Miközben költségvetési államtitkárok, miniszterkék sarokszámokban egyezkednek, valójában keresik azokat a szemét kis lakosokat akik nem adják vissza az álltaluk nyomtatott bankjegyeket valamiien hasznot termelő titkos ágazatból. Az állam sápja az ő kizárólagos bérük és a lenézett nép csupán a beosztottjuk. Néhány éve volt olyan bankpolitikai erő aki nyíltan kérkedett azzal, hogy úgy irányítja majd az országot mint egy céget és a bank szakmából jött. Egy uzsora "offshore" közgazdász kormány sosem kérdezi az "alkalmazottait" az ebédjegyekről amit fizu helyett ad. Az igazgató se kérdezi meg a segédmunkást a villástargoncáról. Lefele nem kell elszámolni itt semmivel! Egyetlen problémája a bankár "elitünknek" a rivális mutyizókkal való hatalmi harc és leszámolás, és a belső tőzsdei információk kihagyhatatlan tárháza. Fel sem fogod mit csinálnak ezek. Nagy autók, befolyásos haverok, repülőút, átláthatatlan semmitmondó tisztségek és nagy jogász arc! Könnyű egy kifizetett villából, utcára rakott családoknak észt osztani, ha elég magas a lakóparkba a kerítés és a "biztonsági őr". Neked már csak a népi illúzió marad: "kaparj kurta neked is jut"!
Van elég lefizettet újságíró és média lakáj bértollnok, hogy te ne ezt, vagy másképp tudjad. A reklámok vért pisálnak a hazudozás csillogásában, hogy megteremtsék egy szimpatikus bank és egy jó fej állam illúzióját. A saját véleményed is impresszió! Már régen nem valós emberekre szavazol a tieid közül, pusztán "piar" ikonokra és színekre és benyomásokra, szolárium logókra ikszelsz. Melyik hazudik a legszebben?! Tetszik? "Úgy sem lehet semmit csinálni" ez ellen?! (Ez a legnagyobb hazugság)
Lehet itt még nagyjából 90-naponta törlesztgetni, sakkozni a csekkekkel, közüzemi elmaradozásokkal, zsonglőrködni feltöltő kártyás mobiltelefonnal, ebéd pénzel, tandíjjal uzsoráskomával, baráti kölcsönnel. Lehet segélyből zsömlézgetni, minimálbérből zacskóból fornettizni. Minden stratégia hiába való kilátástalan baromság. Csak addig kínzod vele magad míg a többi idiótáról azt gondolod, hogy gond nélkül törleszt, csak te nem, és közben valójában feléled emberi kapcsolataid a bank- állam örömére. (így legalább öngyilkos leszel és nem szervezkedsz kilátástalanságodban. Amúgy legtöbb mozgalom vezetője azonnal eladta magát!) Lelkiismereti zsarolás áldozata vagy azt illetőleg, hogy ezt mindenképp ki kell fizetni. Valójában üresek a bankfiókok, mert mindenki "otthon" lapít akinek ott kéne verni az asztalt. A legszemeltebbek mégis azok akik még ebben a néposztályban vannak de "volt annyi eszük" meg "megmondták előre", hogy ez lesz és nem segítenek, de nagy okosan kritizálnak két pofára mert média-hülyék. Azt az állami kamut vallják, hogy rászolgáltál a sorsodra és eltapsoltad a "közpénzt". Na, hogy van ez?! Ezt mondta nekik bank-állam bácsi. Tulajdonképpen ezen elmélet szerint össze lehetne az állami ügyfélszolgálatokat vonni a bankfiókokkal.(Milyen igaz) Még az is a leggennyesebb kompromisszum lett volna a "korrekt" uzsora államtól, hogy az első havi részlet a futamidő végéig, és amennyivel többel lehúztak rólad, azt ebből azonnal levonva! Még a saját közigazgatási sameszaikat is beszopatták azonban a hülyébbnél, hülyébb értelmezhetetlen konstrukciókkal. És ennek se szeri se száma!
Lehet ezt még csűrni- csavarni de ahogyan az életedet, mint akár a valóságos gazdaságot, már csupán egyetlen dolog indítja be újra! Ha ezt a mondvacsinált, milliószor visszafizetett adósságot végre nem kell tovább fizetni. Hozott ide Svájcból valaki házat? vagy dolgoztak itt a berni vendégmunkások? Ez a pénz amivel "tartozol" nem kell senkinek és csupán a gazdagok és kiváltságosok virtuális képzeletében él. Leszakadt már a pénz megalkotásának mítoszáról és elvesztette azt a szerepét, hogy valós értékmérő legyen. Kiszámlázza azonban a sorsát az élet azoknak is akik rágubbasztva a kétes vagyonukra lesik a kamatot azoktól akik belegebednek. Így fordulhat elő (tudatos nemzetközi béklyózás mellett), hogy csóró államok finanszíroznak vastag államokat. Itt hibádzik a csókos EU, ez nem tarthat örökké. Én nem ismerek olyan "nyugati vezetőt" aki ne nézne minket kapásból hülyének és alsóbbrendűnek (persze ezt mindig cáfolják miközben odaképzelik még mindig a vasfüggönyt). Politikai bankár-man erről hallani sem akar! Illúzió lenne azt hinni, hogy ezt azok, akik sorszám szerint tudják milyen címletű pénz van nálad és mennyi, ("hála a fejlett számítás technikának a bankrendszerben") vidáman tudomásul veszik és majd beszélnek róla egyszer. Sohasem fogsz találkozni a "befektetővel"! Valójában az összes adatoddal visszaélnek egy műanyag bank kártyába préselve a jövődet és "bevallatják veled" hogyan dolgoztál! (Ez "APEH" hivatalt is igényel a te pénzedből. Mily érdekes, ha nyitsz egy bankszámlát azonnal értesítik is!) Itt amíg félelemből adózol, hogy békén hagyjanak és nem a köznek meggyőződésből, addig mint minden, hazugságra épülő társadalomnak, ennek is vesznie kell! Ha megnézed, hogy akármibe fogsz, pont a puszta minimális létfenntartásod jön ki belőle, ha mindent kifizetsz és mindent tényleg befizetsz. (Néha még az sem, de érdekes, ott a bankhitel). Továbbra is tüneti kezelés a téren való össznépi óbégatás és zászlólengetés és külföldre menekülés! A "békés demokratikus átmenet" nem sikerült azokkal szemben akik egy generációval ezelőtt még saját politikai tettestársaikat is felakasztották! Az elmúlt években még a közéjük keveredett valóban jó szándékú emberek is korrumpálódtak egy kis brüsszeli fizuért. Nemzetközi téren is megtalálta a zsák a foltját. Külföldön is "szalonképes partner" a kormányülésről kitelefonáló bankminiszter a mi "egységünkön" a leértékelő irodista kurafi konszernek. Ezek akár hány pártra oszlanak, a műsor mindig ugyan az marad: "Három év múlva jobb lesz csak várj egy kicsit és szoríts össze a fogad meg a nadrágszíjat". Ennek mind addig nem lesz vége, bár mit is hazudnak neked, amíg ezek a virtuális vagyonukban kínoznak, amíg semmi nem a tiéd csak egy banktól kapod kölcsön az egész életed. Minden bűzlik itt a kompromisszumoktól és a pitiáner alkuktól.
Ebben az országban aki itt születet, annak volt egy kicsi alanyi tulajdonrésze! HOVÁ TETTÉK URAK?
Ismerjük a híres mondást: "tetszetünk volna forradalmat csinálni"! Lehet, hogy valóban fel kell vetni, hogy ezek tényleg a mi testvéreink? Kik ezek akik megmondják nekünk, ezer éve itt élőknek, mi a jó? Minek kell szavazni menni ha csak ezek közül lehet válogatni? Hova kéne nekünk innen vendégmunkára menni, hogy más jöjjön a helyünkbe? Most már akkor tényleg forradalom lesz és lőni fogunk mert semmi nem utal a változásra öntelt úri nyilatkozatokon kívül. Mikor lesz már idelent is valami urak?! meg tudná már valaki végre mondani, vagy tényleg kezdjük most már állami tolvajokra lövöldözni? Ha nem lehetünk gyáva élők, legyünk hősi halottak?
Okoskodsz és bármekkora arc vagy, ha így folytatod, a bankállamot lecselező "svindlikkel" együtt is csak, zsákmányállat vagy és így is, úgy is meghalsz magad is! A becsületünket és a valódi igazságot azonban még tán nem ezektől kaptuk hitelbe!
2012-02-02
Az internet lett a nép ópiuma
A valamikori luxus netezés és kuriózum számba menő email úri huncutsága után, a "szent mindenható net" a csórok és balekok ingyenes mentsvárává züllött. Itt minden "igyngyé" van, de legalább is a hit szerint "occsó". A lényeg, hogy egy nagy "nyócterrás" gép majd "megmongya" hol a legolcsóbb! (A plazma-mobil-gamekonzol). Legjobb a lopott ingyenes wi-fi és a free download!(ingyenes letöltés) Minden oké ami torrent és dől itt film, zene és pornókép rogyásig. Az internet galócájából legjobb a gomba paprikás. Gyanúsan INGYEN VAN MINDEN!!! Lehet álneveken regisztrálni kamu éltekbe amit soha senki nem fog megtudni. Lehet lomozni, ócskázni, turizni. A világ legnagyobb ócska piacán kapirgálhatsz. Jön a mogorva futár postás a drapp hullámdobozzal és vissza is lehet küldeni a net jogász szerint a melegebb éghajlatú internet shopp-ba, aki szintén a zsebkendőnyi monitor felületről osztja ingyen az okosságot.
És a java!(JAVA) Ki sem kell menni a lakásból, hogy megosszad ami a fejedbe van. NA nem a tiédbe, hanem amit már mások kiokoskodtak, ha történetesen nem jutna jobb poén az eszedbe mint a net-jófej tahó ismerősödnek aki a ("fotosopban" kékült szemű)net szerelemedre lájkol. (Like)
Lehet "Photo-tabbal" maga-mutogatni, flörtölni, politikai baromságokat összehordani és pénzt kicsalni gyanútlan net áldozatoktól. Egy kis csalásért és hazudozásért sem kell felkelni a székből. Lehet feltörni email fiókot, és megtudni ,ki kivel és hol, és titkos pin kódot lesni. Lehet nagyokat okoskodni a "számíttógépes áltudással" lopott oprendszer kódokkal. Kamu cégnél rendszer gazdálkodni, állami szoftvert gagyizni hivatalokban. Virítani a csajoknak, hogy Ö kell a géphez mert Ő vágja! Oránként hatezerért összeszerel áfa mentesen lopott notebookot és weblapot is tákol a "legócsóbban" miközben modemet beállít a szomszéd étterem ingyenes wi-fi-ére, miközben okosban XP 7 Viszta linux cuccokat telepít újraírt bluray dvd cd mp3 szarokról. Azt a LAN mindenit! Még frissít is a "májkoszoftnál", igazi élményt fokozva! Életveszélyes, hogy még a faluban sem terjedt gyorsabban a kitalált rémhír és a "tízemberes küldözgetős" kamu babona! Adobe "flash péjer", ingyenesen még a tiéd ma éjjel! DONE Szépen elkopik itt a magyar nyelv is.
Még a seggluk is USB! Mobil nettel azt se tudod, hogy találtál haza. A GPS nyálas ugatása közben, hány embert nem ismertél meg az utcán miközben a közösségi oldalon ismerkedtél. A naplementét majd megnézed érintőképernyőn 1024X768 -ban vagy HD -ben miközben 3D-be sRGB arrébb tolod a piros szint a hüvelykujjaddal. Egy "pendrájvon" elfér az életed, még a temetésed is. Ha a gyereket, büntiből eltiltod, lemegy a "netkafébe" és digitálisan ott öl embert a gémmel és konzollal hálózatban, pedofil idegenekkel, óránként 350 ért. A másik 15-ös asztalnál papa húsz évet fiatalodik szájberhazugsági alapon, miközben prostituáltat googlezik (kerső) estére, egyik kezével a taszton, a másik keze a gatyóban, yahóban. A lakópanel és a kertes burzsuj kégli között, ugyan az a digitális kánaán kábel kígyózik. Sms jön a klozetra, hogy fejezd be a szarást. Google és Magoggle fia leszel.
Hát szép ez. Közben se munka. Se pénz, se álmok, se valóság, se tér, se idő, se papírképek, se szerelem, se lélegzet. Csak el kéne adni ezt a spekulációt neki is valakinek, hogy menjen valamire. Egy egész generáció tévedt a sivár agymosott senki földjére. 16:9-ben itt minden lehet 22"-on. (col) Miközben újrainstallálták az egyéninek már régen nem nevezhető vélt gondolatait, szép csendben műanyaggá és lapossá tették az életét. Magára hagyták egy szögletes palacsintasütő előtt 64 színű használt felbontású vaklármával, kék fehér csíkok között. Hogy milyen szerepe volt az Internet rablógazdálkodásos piacformálásának a világméretű éhezésben és a munkanélküliség járványos terjedésében arról nem beszél senki, és statisztika sincs róla. A leg szembetűnőbb azonban az, hogy például az a zenész aki el tudta idáig adni a lemezeit, most kutyaszorítóba került és kénytelen szponzoroknak benyalni, zenei véleményét a "közízlésre" húrozni, hogy a legtöbbször internet média tulajdonos eltartója fizesse a kiesett bevételét. Ez lenne, hát a szólásszabadság? Vagy ez már csak beszólásszabadság? A tahó öngyilkos lenne ha ezt a syber élményt elvennék tőle. Rosszul van ha nem látta a Sypet vagy Messengert 10 percig. Az email fiókja az élete a szerveren. Ez a nemi szervere!
A valóság mégis az, hogy sürgősen meg kéne találni IP cím alapján azt, aki kitalálta, hogy : Veszel valamit hitelből. Kifizeted az önrészt és a felét már nyögve törleszteted. Ezután még mindig a hatszorosával tartozol a komputer szerint, és amit vettél az a felét sem éri annak amennyiért egykor neked kínálták. Ezt valahogy sokan nem fogjuk lájkolni. Esetleg nem kell majd "eart maps", hogy megtaláljuk, bár milyen BANK logo HTML PHP mögé bújik, és egy nem virtuális tár újratöltés után, megkezdjük a valódi végtörlesztést. Mint a game konzolon tanultuk!
2012-01-19
Szabados György valódi öröksége
2011. tragikus fordulópont volt a modern kori Magyar zenében. Elment a legnagyobb zenész. Bartók óta nem volt akkora világrengető géniusza mint Ő. Halálával örökre lezárult egy korszak a Magyar zenetörténelemben. Alakja túlzás nélkül állítom, akkora volt, mint a költészetben Ady Endréjéé, vagy mint a drámairodalomban Madáché. Aki "megastar" és "Y fuck-tor" rajongó az agymosás helyett utánanézhetne, ha eddig nem tette volna.( Szabados György koncert. Szabados György riport. )
Aztán ki vagyok én, a senkiházi, aki jogosult itt megemlékezni egy ekkora emberről? A pályatársak és a zeneakadémiai sztárok vastagon megtették őszintén helyettünk, proli külvárosi zenészek helyett. Nem volt portál és publikálás, hol ne mutatták volna a minisztereknek kijáró állami temetést és a több száz fős gyászoló tömeget. Ott voltak kisírt szemű családtagok és a zenei iránymutatásának akadémista örökösei. Volt megemlékezési est és emlékkoncert, ahogy nagy emberhez illik. Még a halálában is ragyogott a nyári nap, mint egy Istenség menybe jutásakor. Igen, mégis szentség törésre kényszerülök. Családjától előre bocsánatért esedezem. Szabados Györgynek ugyan is volt egy elfeledett valódi öröksége. Volt egy kimondatlan valami amelyet csak zenész tud zenészről. Egy megszakíthatatlan láncszem, melyet titokban még életében önhibáján kívül ránk hagyott. Ő nem egyszerűen zseniális zenész volt. Volt egy küldetése, melyért megüdvözülése után sorba álltak a rendszerváltás utáni karrierbarátok, ugyan úgy mint a pályatársak.
Volt azonban egy időszak az életében mikor, valljuk meg, nem volt ildomos felemlegetni renitens felforgató munkáságát, és pokoli állami tortúrának volt kitéve. Én akkor fiatal kis mitugrász zenészként illetlenül egy kultúr folyóiratban írogattam vele egy hasábon és traktáltam amatőr zenémmel. Diszkréten azzal kergetett el mindig, hogy semmire sem tartotta az elektromos hangszereket. Soha sem fogom elfelejteni azt, hogy a Kassák klubban micsoda "földalatti" koncertek zajlottak és ott meríthettünk magunkba valamit, amit a diktatúra éveiben soha sem tehettünk volna. Tragédia volt az a harc ahogy az egész suttyó kultúrpolitikával küzdött. 
Akkor még a JAZZ nem megélhetési kultúr giccs volt. Mindannyian tőle tanultunk meg becsülettel kiállni a művészetünkért. Első és második lemeze között az állami elnyomás végeredményeként 10 év telt el. Ha nem jön ez a rendszerváltásnak nevezett maszlag, szerintem még az életére is törtek volna. Egészségét és teherbírását szerintem ez emésztette fel. Bár tudomásom szerint soha sem panaszkodott, de még ma is élne ha akkor békén hagyták volna alkotni.
Később mikor nem volt autópálya, Szeged felé menet valahogy mindig összefutottam vele dél felé az Aranyhegyi csárdában. Ő ment, én jöttem. Irigyeltem a vele együtt utazó zenészeket. Ha le tudnék szokni az elektromos hangszeremről, talán még én is beférnék egy mínusz 24-es szólamra néhány másodpercig. Traktáltam kazettával és levéllel. Biztos jót mulatott rajtam. Mindig azt mondta, ne felejtsenek el az anyáitok a gyerekeiknek énekelni. A villanygitár nem jó ezen az úton.
Az Adyton lemezt, a puhuló végnapjait agonizáló rezsim kultúr boltjaiban már meg lehetett venni. Akkor már az egész világ róla beszélt. Anthony Braxton-al készített lemeze is elképesztő volt, mint akár a Debreceni Jazz napok nagyzenekari éjszakái.
Kegyetlen kitolás volt a sorstól halála. Kicsit dühös is vagyok, mert azt a valamit ami kifejezhetetlen most egyedül vihetjük tovább. Nélküle nehéz lesz, de az élet furcsa játéka és Szabados György huncut zsenialitása az lett, hogy nincs már kérdésem mit is, és , hogyan kell csinálni. Megüzente egy életre a titkon kiválasztottainak. Ezúton is köszönöm. Örökké adós maradok. Ideje hát a nagy "szalonképtelen" koncertnek melyet az én nemzedékem hagyományoz majd egy újabb generációra.
2012-01-02
2012.
Sok szeretettel üdvözlöm oldalam olvasóit. Üdvözlöm a véleménynyilvánítás valódi szabadságában. 2011. jó szar év volt. Miután decemberben 17000 azaz tizenhétezer forintot kerestem, és meghalt Osama BinLaden, úgy, hogy azt hiszem senki sem fog idejönni és felszabadítani minket.
Töketlen hivatalok és társadalomtól elszakadt seggfejek ettek mindenkit, úgy , hogy engem is! Végre hosszú évek után az illegalitásban megindítom újra az oldalam eme részét. Kurvára nem érdekelnek a helyesírási hibák és az sem, ki mit gondol erről. Minden percét élvezem annak, hogy semmilyen politikai pártnak nem vagyok tagja, nincs protekcióm, nincs mit elvesztenem és leszarok mindenkit aki még valamit ki akar csalni belőlem. A végrehajtók elvittek mindent, és a sok seggfej azt hiszi kő gazdag vagyok. Immáron nincs autóm, házam, üzletem. Mostanában már azon gondolkodom, ideje valagba rúgni azokat akik azt hiszik, ezt szép csendben valamiféle "lúzer" beletörődéssel végig kéne néznem, benyalós türelemmel.
Kerek két éve keresek állást 31 szakmával. (nem tévedés). Szerintem itt az ideje, hogy mindenkinek aki elvett a művészi pályámból és anyagi javakat kovácsolt belőle leckét adjak abból mit élek át lassan fél évtizede. Megkezdem kinyuvasztani azokat akik egzisztenciálisan "önhibájukon kívül" tönkretettek. Kibaszottul leszarom a totálisan széteset társadalom csicskásait, kisstílű jogászait és a hazaáruló tahók pofa húzogatásait. Elegem van abból, hogy arra vár az egész környezetem, hogy szarér húgyért dolgozzak és adjam oda mindenem. Ha egy embertől elvesznek mindent az miért is dolgozna? Ezt nem értem. Ha gödörben vagy te e áss tovább! 2011-ben mindenki elvetett minden sulykot. Az is árulóvá vált aki befogta a pofáját és pitiáner koncért tétlenül nézte ezt a szart.
Mire kéne még várni? Milyen tingli-tangli baromságot kéne még bevenni? Milyen TV és net duma vakit te barom? Te még elhiszed kedves barátom, hogy egy velejéig rohadt rendszer pár év múlva felhagy a nyilvánvaló hazugságaival és akkor majd neked jobb lesz? Persze addig is te "tehetsz mindenről" ami a sorsodat illeti.
Eljött a valós forradalom és az igazság ideje! Nem neked kell már változni. Itt az ideje, hogy a világot megváltoztasd, különben buksz a szaros kis életeddel te magad is, miközben bekajálod ez a cukorhabos áll-közéletet, mely azt súgja: kicsi vagy és egyedül úgy sem tudsz semmit csinálni. Adózz hát és fizess irreális kamatokat, küld külföldre a gyerekeid és fogd be a pofád. Lavírozzál az illegálisan összeszedett csekély vagyonodon. Ne keresd a bajt. Gyűjtsél szarokra miközben feladod a hited és morálod. Üveggyöngy és tüzes víz jut osztályrészedül. Nemzeted kiválasztottjai helyett pedig szavazz 4 évente a botcsinálta önjelölt megválasztottakra, hogy legyen kivel acsarkodni, ha mások más önjelölt seggfejekre szavaztak. Fel ne tedd a kérdést MIÉRT IS KELL NEKEM EZT ÍGY CSINÁLNI? Szépen el is fog telni az élet ezzel, miközben apáid ősi földjén felüti a fejét idegenek metálfényes "kultúrája".
2012-ben minden épp eszű ember tudja, hogy az emberiség négyötöde éhen hal amúgy is. 7 milliárdan itt már nem jutunk semmire ezzel a fogyasztói baromsággal! Ha feltöltő-kártyás mobiltelefonod van, és másoknak pénzért megteszed amit amúgy sose tennél, a halál fia vagy. Most még nem késő a valóság útjára térni, ehelyett a számítógépes játék képlet helyett. Attól, hogy sok sorszámos papírt gyűjtesz a bankba és külföldön kidekkolod valahogy, sose felejtsd el: izolált élet nem létezik. Beveszed még, hogy eltart majd aki leghangosabban és legszimpatikusabban kukorékol a szemétdombon?
Boldog új életet, tavalyi új év helyett!
2012-01-01