Miért nem megy utcára tüntetni a devizahitel áldozata?

Erre a kérdésre nálam okosabb emberek teóriák tömkelegét állították fel, melyek vitathatatlanul részben igazak. A valódi ok azonban mindenképp vérfagyasztó és egyáltalán nem annyira intellektuálisan árnyalt, mint azt diplomás közgazdászok, jogászok, vagy egyetemi tanárok feltételezik.
A kérdés pontos és nyers leplezetlen megválaszolása azért a legfontosabb az egész deviza történetben, mert mindennek az alapja az ezt övező társadalompszichológia.
Ezért nincs társadalmi méretű összefogás és elégtétel kiharcolás egy nyilvánvalóan évtizedek óta lelepleződött átverésben és véres csalásban. Néhány száz fős alig pár emberes izolált csoportok néha egymásnak is átkiabálva küzdenek azért, hogy egy panellakásért ne kelljen kifizetni egy kastély árát. Néhány guruló vasért, amely berozsdált, luxusautó árát szedik. Bedőlt vállalkozások és összeomlott életek azok, melyek ezt dokumentálják.
A kialakult káoszban van magyarázó gépezet is.kulak
Másképp adja a választ ezekre a kérdésekre ügyvéd, politikus és bíró. Másképp, aki le van fizetve és másképp, ha egy másik politikai oldal harsány megmondója. Másképp, ha ebből él és kihasználja, és másképp, ha őszintén segíteni akar magán, vagy másokon. Másképp válaszol az átvert áldozat, aki még fizet, és másképp, akinek nyakán a végrehajtó.
A nagy kérdésre azonban rém egyszerű a válasz és csupán egyféle létezik belőle.
Kivétel nélkül mindenki, aki szereplője ennek a történetnek, azt gondolja, hogy :
"A bank a becsületes és te vagy a csaló!"

NYUGI! mindenki tudja közülünk, hogy valójában ez nem így van, de ezzel átitatták az egész közhangulatot a falutól a nagyvárosig és országokon átível ez a baromság. Átnyúlik immáron választási ciklusokon és minden magyar józan ítélőképességén.
Ez nem gazdasági, hanem történelmi állapot! Volt már ilyen hazánkban! Az ügy pontosan hasonlítható a beszolgáltatás megszervezéséhez, a kitelepítéshez és a padláslesöprés és földjéről elüldözés minden ismérvéhez, azaz a kulákság sorsához!
Igen bűnös devizakulákok vagyunk mindannyian, kik ezt a pénzt csalárd módon fel merészeltük venni a becsületes emberek pénzét összegyűjtő bankrendszertől. Szégyellni való adósságokat csináltunk belőle, külföldi pénznemben, amelyet csalárd módon vitatni merészelünk és képtelenek vagyunk állni becsülettel a szavunkat, miszerint: az utolsó fillérig visszaadjuk, ha bele döglünk is.
Statisztikák is alátámasztják, hogy rendkívül fogékony volt erre a hitelkonstrukcióra a "felelőtlen vidéki középosztály"! (A kifejezéseket az elmúlt évtizedek média agymosásából merítem.)
Könyörgöm! ...volt kulák tüntetés az ötvenes években?  ...és a történelmi utóélet? Hiába halt meg a rezsim vezetője a kulák az ma is kulák maradt! Már nem üldözték és az évtizedek is elteltek, de mégis kussol róla, akit megbélyegeztek. Senki nem indított azóta sem pert az ávósok unokáival szemben és a földjét se kapta vissza közülük senki. Egy- két bátor kárvallott gyermeke, valamiféle dokumentumfilmen kitálal, amin pár ezer rendes ember csóválja a fejét... Nem megoldódott, hanem igazságtétel nélkül elmúlt.
Ezen az elvarratlanságon felbuzdulva épültek hazug rendszerek és konstrukciók, melyek úgy a kétezres évekre végképp elérték a bankrendszert és a még józannak tűnő politikai osztályt is.
Kis történelmi kitérő, hogy az első devizahiteleket valójában "nagy arcú" ficsúrok vették fel az uniós csatlakozás után külföldi bankoknál és elhencegtek az alacsony kamatokkal az épp horrorisztikus forint kamatokat nyögő lúzer honfitársaiknak. Persze arról már nem beszéltek, hogy alig egy év után visszafizetgették a pénzeket a forduló napon és nem lakásra költöttek, hanem kétes és gyors üzletelésekre, aminek a hasznát realizálni tudták később ingatlanban.
A nincstelen, karrier nélküli vesztes középosztály pedig lépre ment. Ekkorra már az (k)anyabankok ontották a reklámokat ebben a devizás műfajban idehaza. Tetszett nekik, hogy le lehet igázni még egyszer a rendszerváltás utáni teljesen kifosztott és gazdaságilag leigázott társadalmakat, nekik semmibe sem kerülő, banki trükkökkel. Olyan pénzügyi konstrukciókkal kecsegtették az addig ilyet soha nem látott embereket, amelyek hasonlítottak valamiféle múlt rendszerbéli hitelre és viszonylag egyszerűen lehet felvenni és nyögni, mint ahogy kínosan erre hasonlító ártalmatlan hiteleket kaphattak a naiv szüleik. A devizahiteles zsíros kulák csőbehúzása és padláslesöprése ekkor kezdődött. És van itt egy érdekesség! Ez nem volt feltétlenül szándékos! Ellentétben a sérelmes közhangulattal és anyázásokkal voltak akkoriban tisztes banki tisztviselők, akik mindent megtettek az ügyfeleikért és maguk sem értették mekkora biznisz ez. Később ezek elhagyták a pályát, meghasonlottak, vagy tudomásul vették, hogy egzisztenciális kérdés, hogy a csaló főnökeiket tisztára mossák. (Erre megvannak az ún. belső banki utasítások.)kulak

Az igazi devizahiteles valójában olvasatlanul bármit aláírt a bankban ahhoz, hogy jusson végre valamire egy személyes boldogulásával évtizedek óta mit sem törődő politikai elittel a feje felett! Bízott a csillagokban megírt sorsában, ami a magyarság felemelő és végzetes jellemzője. Szakrális hiszékeny becsületes ősi nép vagyunk. Mint az átvert indiánok, kik nem ismerték a sápadt arcúak zsugoriságának ezt a sunyi mértékét, rohantak haza az új otthonokba a marék üveggyönggyel. Tataroztak, felújítottak, gyereket vállaltak. Hamisan úgy érezték, végre valami történt az életükben. Nem kevesebbről van itt szó, mint arról a rettenetes tényről, hogy modern kori társadalmunk legaktívabb, legértékesebb emberei voltak ők, kik hitelfelvételkor félretették kishitüket és bíztak a jövőjükben, mely ebben az országban jött volna el. Személyes sorsuk szimbólum és példa.
Ezért utólag bárkit elítélni, megbélyegezni visszamenőleg, nagyobb bűncselekmény, mint maga a devizahitel konstrukció engedélyezése!

Ezt követőleg már közgazdászok könyvekben és cikkekben magyarázták az elszállt árfolyam gazdasági hatásait. Miután mindenki minimum azzal lett behülyítve, hogy alig néhány év múlva a hitelfelvétel után euró lesz a fizető eszköz, és az árfolyam mint olyan megszűnik. Még diplomás professzorok és közgazdásztanárok sem gyanították előre a bajt.
Elkezdték a bankrendszerrel kényszerűségből összefeküdt politikai elitzárványaink a "banki közvetítő rendszert" félteni. Rádöbbentek ugyanis arra, hogy ha a devizahiteles kulák követeli a pénzét, és ők azt társadalmi nyomásnak engedve, kényszerűségből kifizetik, beledöglik az egész elit!
A magyar politikát parlamentestül, médiástul, kampányostul, megmondó emberestül, megalomániástul finanszírozó bankárhaverok  becsületének fényezése és a "felelőtlen lakosság" fogalmának lerakása ekkor kezdődött. A hitelkonstrukció démoni atyjai kajánul mutogattak a lakosság hitelcsapdában vergődő devizakulák tagjaira. Egy mocskos miniszter azt találta mondani a "közszolgálati" tv-ben főműsor időben, hogy :"mit gondoltak ezek, mi leszünk Svájc 27.-ik kantonja??!!" Miniszterelnökök riogattak: "csak nehogy azt gondolja az adós, hogy ezt majd nem kell az utolsó fillérig kifizetni!"
Fel lett hangolva az a tehermentes alsó néposztály is, amely nem komázta ezeket az öltönyös dumákat, és valamikor összetartoztunk. A teljes hírközlési gépezet mindent megtett, hogy a kezdetben szerencsétlenül pórul járt devizahiteles társadalmi sajnálatát és az iránta táplált közösségi együttérzését, porig rombolja. (Ma már csak egymást sajnálják.) Ki lett kiáltva okosnak a forinthiteles és Isten volt az, aki "hallgatott az eszére" és nem csinált a családjának ilyen esztelen adósságot! A devizahiteles kulák jobb, ha befogja a pofáját és gyáván az öngyilkosságba menekül. Nem járhat jobban senkinél a pénzpiacon! Jobb, ha nem szervezkedik! Hallgat a munkahelyén szörnyű tettéről és kussol az állásinterjún azt illetőleg, mire is verte el felelőtlenül a sok valutát, míg más tisztességes magyar nem élt ezzel a kétes métellyel. Ráadásul azt a gyarló dolgot akarja, hogy a tisztességes "adófizetők" pénzéből mentsék meg a tékozlását! Mért nem elégedett meg abban az élethelyzetben, ami volt! A nagyravágyás vitte a sírba! Pillanatok alatt intézményesült az állami hülyének nevelés és bankárpropaganda. Azok a televíziók, amelyek a hiteleket reklámozták minden csatornán, most azokat karikírozták, kik ezeket felvették.kulak

Külföldre is menekült közülük, aki csak bírt... tovább növelve a hazai nyomort. A kereset ugyan hajtotta, de már nem akart sértetten átverve egy ilyen országban tovább élni fillérekért. Sírva, ökölbeszorult kézzel, dühösen lépte át a határt a visszatérés szándéka nélkül. Azt nem tudta szegény, hogy így sem tudja sokáig törleszteni majd ezt a szart.
A híradók tele lettek házukat gázpalackkal felrobbantó emberekkel és öngyilkosokkal. A közösségi oldalakon amatőr filmeken végrehajtók csaptak össze nagyjából ugyanazzal a negyven bátor emberrel lakásajtókban és lepukkant kertkapuk előtt. A mocskos devizakulák a becsületes bankkártya használó szemében azonban inkább félelmet keltett, mint együttértést, miután kevéske megtakarítása bankban volt és az aktuális bére is. Mást se hallott naphosszat, mint azt, hogy a bank tönkre ne menjen... Ráadásul a többi beszari devizakulák ezen képek láttán a lelkét eladta és bármi áron fizetett, csak ide ne jusson a sorsa... ki ne derüljön, hogy ő is a társadalom fekete néposztályának bűnös tagja. Csak szép csendben túllenni az egészen... és irreális összeg is mehet a banknak. Egyszer lejár és vége lesz mindennek. Megdöbbentő életstratégiák alakultak ki egy magára hagyott társadalmi problémára, hozományként.
Volt családanya, aki beállt titokban külföldön prostinak, csak fizetni tudjon. Megjelent a mindent elvállaló diplomás krumplipucoló és technikusból lett sitt lehordó, aki fogcsikorgatva titkolta, hogy több esze van, mint a főnökének valaha lesz. A devizakulák magánproblémaként kezelte a nyilvánvaló megoldatlan társadalmi problémát.

Egy szép napon a bankÁVH egy sötét szobában leült és egyeztetet a kialakult helyzetről. Egy-két okos mitugrász devizakulák nem átallott bíróságon jogállamiságot játszani. Volt közöttük jogvégzett és egykori pénzügyi tanácsadó és elvétve "nagy ember rokona", ami tetézte a bankok bedőlt baját. A helyzet azonban a "tisztességes banknak" sem volt jó és elkezdődött a mismásolás. Kiderült, hogy akkorra nem volt Magyarországon család, aki ne lett volna ebben valahogy érintve. Mind a mai napig fennáll egy kontrollálhatatlan társadalmi robbanás veszélye ebben a végzetes pénzügyi kódolásban.
Csak a Jó Isten tudja, miféle végtörlesztős, eszközkezelős, árfolyamgátas mifene vette kezdetét, hogy a bankárgyerek finanszírozhassa tovább az ország "becsületes példamutató tagjait" és az államháztartást, meg az államadóssággal megspékelt úrfiúk kormányzati vízióit.
Valójában ezzel a sokféle dilettáns segédkonstrukcióval elvették egy esetleges jövőbeni, valóban igazságos politikai rendszer esélyét arra, hogy egy egyszerű törvénnyel felszabadítsa ezeket az embereket, egycsapásra a rabszolgaságból.
Mindennek hozadékaként még egymásra is mutogatnak összefogás helyett: "bezzeg te tudtál végtörleszteni"..."neked meg volt pénzed jó ügyvédre"... stb. Az adós kitelepítés is szóba jött és elkészült korunk "devizahortobágya" Ócsán és a "Recski adósbánya".

A kezeletlen bekötött seb azonban rohad ma is az ország testében a letakart géz alatt.
A valós megoldás ebben a sok kívánságban már csak az, mint a népmesében: "essen le a kolbász az orrodról". A valós gazdasági hatásai pedig felülmúlták a világválság minden negatív begyűrűzését.
Ha volt a mindenkori parlamenti politikában egyáltalán olyan ember, aki valóban rendezni kívánta ezeket a sorsokat, az örökölt hatalmas időzített pénzügyi bomba láttán azonnal a lovak közé hajította a gyeplőt és rájött, hogy nincs kormányzati megoldás, csak a ciklus "baj nélküli" átvészelése és a másra mutogatás és a személyes felelősség előli menekülés.
Ez a sok rögtönzött és a pillanatnyi pénzügyi pánik hevében hozott, hatástanulmány nélküli "mentő konstrukció" dömping csak arra volt jó a baj elodázásán túl, hogy ma már nem lehet egy egységes és egyszerű, valódi gazdasági és jogi szabályt alkalmazni az útszélen hagyott, átvert százezrekre.

A mocskos devizakulák végleg egyedül maradt.
Egynémelyiket azonban romlott egészséggel és szégyenben is ki lehetett tenni további megpróbáltatásoknak.  Fogott magának ügyvédet, aki erre "szakosodott", és nekiment a bíróságon a bajával "az talpig becsületes államnak, aki mindent megtett érte". A lakosság további megtévesztett, tudásformattált körei ezt már méla undorral szemlélték, hisz hírlett, hogy tele van pénzzel, ha jogászra is futja, és zsírosra végtörlesztette magát az aktuális árfolyam alatt.
Ne hallgassuk el, hogy az önzetlen, nem ritkán személyesen érintett jogászokon felül, hirtelen lettek itt ügyvédek és zugírász bűnbarlangok, akik a jogszabályok résein megpróbálták százezrekért intézni ezeket a devizapereket. Megjelentek a karrieremberek is, akik ígértek fűt-fát utcára vonulás szégyene helyett a társadalmilag már nem is ember,  "zsíros devizakuláknak", aki megint trükközik a tisztes emberek hátán, hogy Jusztíciánál mossa tisztára gyanús becsületét.
Nem nyerni akar, mert azt tudja, hogy nem lehet. Egy kulák sem nyerhet a népbíróság előtt. Ő csak azt akarja, hogy ne mondja neki később senki, hogy meg se próbálta! Ez az egyetlen lehetősége hitványságba taszított életének.
Itt csak akkor lenne igaza, ha ügyét csak olyan bírók tárgyalnák, akik maguk is devizahitelt vettek fel és az állam békén hagyta volna őket dönteni. Helyette volt kedvezményes hitel bíróknak, és bank által szervezett tanfolyam a döntésekről és kúria diktátum műanyagtörvényekkel.
A devizahiteles kulák ha a lutrin nyerne, vagy örökölne ennyi pénzt, mint amivel átverték, jelentős részük gondolkodás nélkül adná oda a hamis tartozásra az összeset, csak, hogy szabaduljon ezektől a megalázó perektől! Olyanok ezek a perek azonban, mint az a válás, amit sose akarnak jogerősen kimondani, de ahol a férj bármikor megerőszakolhatja az összevert feleséget, akár a tárgyalóteremben is, és csak az ügyvéd keres. kulak
Minden karrierépítő könyvben le van írva a személyes népszerűség titka, hogy : "keress egy problémát és állj az élére". De sokan akartak ebből személyes karriert és valósággal vetekedtek, hogy ki tud erről nagyobb igazságot kiáltani a pusztába!  
Akadt még államtitkár és tárgyaló partnerek, meg Brüsszeli Fáklyásmenet a padláslesöprés ellen. Nem ritkán megfigyelhetjük, hogy a (bank)állam saját maga hoz létre titulusokat és érdekvédelmi szervezeteket, melyekkel aztán leül tárgyalni. Fantasztikusak az itt naponta felmerült álproblémák, melyet az aktuális "megmentés" és beszolgáltatási konstrukció fényében "civil" érdekvédőnk másképp értékel, mint egy hete, vagy hónapja.
A devizakulák IQ memóriája pusztán néhány nap, és annyian védik érdekét manapság, hogy nem tudja megismerni az ellentmondásokat. Egyéni szimpátia alapján dönt és impresszió alapján hisz bizonyos botcsinálta szervezeteknek és arcoknak. Képtelen kiválasztani a sztárválasztékból, és fogalma nincs ma már arról, ki is képviselné érdemben titkolni való diszkrét ügyét.
Kedveli az anonim internetes csoportokat, ahol sok jó dolgot hall bátor sorstársaitól, de magáéval hasonló ügyet nem talál, ezért nem lép soha. (Így van ez kitalálva és kommunikálva.) Tanácsot ha kapott itt, azt csak olyan adta, aki már elbukott abban a helyzetben, ahova majd nemsokára kerül. Jobban retteg a moderátortól és az alapszabálytól, mint a végrehajtótól. Nem szól hozzá semmihez, nehogy a főnöke meglássa a neten. "Összefogni nem érdemes", mert minden volt már virtuálisan az ő szörnyű "egyedi" becstelen ügyében.

Egy valami még azonban nem volt. Tisztességes rendezés. A kolbász nem akart "magától" leesni az orról. És ez még ki is derült! Tényként hiszi, hogy vele végtére azt csinálnak úgy is, amit akarnak, bármit tesz is ez ellen.

Aztán eljött a nagy nap. Elitünk végleg rájött, hogy a devizakulák nem megy az utcára, és örül, ha a Svájci jegybank horror árfolyamelszállásának éjszakáján piaci áron legalizálják, amivel tartoznia kell, ha bele döglik is.
Forintosít a deviza kulák. Ha akarja, ha nem! (400 / franknál azonban azonnal kitántorgott volna a vaslapáttal a bank elé és ezt senki nem merte megkockáztatni!)
Vele immáron egy-két lokális kezelhető hőzöngést leszámítva, semmit sem fognak csinálni. A forradalom örökre elmarad és a statisztikák szerint a biztos választók rendületlenül hisznek a bankjogállamban. Sorsuk sikertörténet és jól meg vannak mentve! Mit akarhatnak szebbet, jobbat, ezek a devizabűnözők az adófizetők becsületes pénzén?! ..akik ezektől a devizakulákoktól nem mennek semmire!
Mivel idáig jószerével csak a kamatot fizette mindegyikük, létrejött a forint gigaadósság. A joghézagokat addig már a VIP bíró haverok betömték a mocskos devizakulákok előtt. Arról vitázhattak a jegybankkal, hogy miért ennyi?! ... de arról nem, hogy: hogy lett ennyi?! A nemritkán évtizedekig fizetett tetemes kamatok és árfolyamkockázatok összegét az ünnepelt nyertes perecskékben, nyomtalanul nyelte le bosszúból a felperes bankállam. Az ügyvédek tehetetlenül őrjöngtek a naponta megváltoztatott paragrafusokon és szubjektív bíróagóniákon.
A szégyen még tetézve lett azzal a sunyi törvénnyel, hogy az adósság csendben örökölhető lett. A mocskos devizakulák nem csak a saját életét tette tönkre felelőtlen mihaszna döntésével, hanem a gyerekeit is magával rántotta. Ugyanis az öngyilok nem vezethet megoldásra és a semmisség sem.

És akkor mi a megoldás?
Semmi.
Akinek van pénze, annak rámegy erre az élete. A legszebb évei, az egészsége, és ahogy a kulákoknál, a személyes jó híre és családja becsülete! Megszólják és megbélyegzik, szánakoznak rajta. Csak saját sorstársai között érzi jól magát. Esztelenül azt gondolja, hogy ha keményen törleszt időre, az életben tartja hibásan bevállalt becsületét, akkor megmarad az emberi mivolta!  Van vak hite és bízik, ügyvédben, Strassbourgban, meg a szószólókban. Az gondolja, azok majd harcolnak helyette. Örül minden olyan kamu "jogerőtlen" részítéletnek, amely az igazát alátámasztja.
A társadalom számára Ő azonban csak a devizás kulák marad... Elmúlik ez is a reménnyel. Új történelem jön. Háború vagy tán még rosszabb. Csak ez vet ennek véget.
A ma kiadott ugyanilyen hitelek törlesztő részlete ugyan fele ennyi! ...de már nem firtatja. Egyszer-kétszer volt a bankban, de onnan már elhajtották...nincs sok kedve megint bemenni. Túl hosszú volt ez a kilátástalan évtized! Nem radikalizálódott, hanem elfásult. Kiégett. Nézte az egyenlegét, mint kulák a földjén a Tsz traktort.
Valójában vele nem akar senki megegyezni, mert fizet, ahogy tud. A többiekkel talán megegyeznek, mennyit tudnak még a "bedőlt semmire" csendben elkérni, ami össztársadalmi szinten is ciki és csak tovább rontja a sorstársai előtt is a megítélését.
Vár a "nagy mutatványra", mely tevőlegessége és láthatósága nélkül, anonim módon megoldja szégyenét. Biztos szavazatszállítója annak a politikai erőnek, ki ez ügyben neki valódi igazságot ígér.kulak

Valójában ezeket a hiteleket soha nem lehet ebben a formában törleszteni.
Hivatással, munkával még külföldön sem, nem hogy itthon, nem lehet ennyit beszolgáltatni. Nem kell ahhoz közgazdász diploma, hogy rájöjjön valaki, svájci frankban kellene megkapni a magyar minimálbér összegét úgy, hogy semmire ne kelljen költeni évekig. Ez pedig hülyeség a javából.

A devizahiteles kulák, deviza kulák marad és az egyetlen reménye a forradalmi méretű társadalmi változás.
Ő maga már túl van lélekben azon, hogy egy centit is tudjon tenni sorsáért ebben a sziruposan rákent mesterséges apátiában. Igazi magyarként megmaradt a világon egyedülálló esztelen becsületével. Titkon már valóban felelősnek érzi magát, hogy egykoron miért nem volt körültekintőbb. Legbelül már elhiszi, hogy bűnös, ki rendes ember lévén, ma már nem tenne ilyet családjával és magával. Megváltás lett volna neki, ha egyszerűen ezen évek helyett azonnal agyonlövik a bank hátsó udvarán és miután mindenét elvették, névtelenül elássák.
Ez már nem is emberi önmaga, csak egy államilag előállított deviza kulák befizető gép, amely üres szemekkel néz összeverve, megalázva a semmibe...
Pedig van erre megoldás! Egyszerűbb mint bárki hinné. Csak úgy nagyon nehéz kimondani és megtenni, hogy a halott remény véres levágott feje ki van akasztva a civilizált állambank aranykoporsójára.

 

2016-08-08