Magyarország Halszagú?
Akár, hogy is akarod te "szabad ország" a mai társadalmi berendezkedést 1956 megítélése és mindennapi megközelítése adja. Aki beszél róla nyíltan, ma is megüti a bokályát. Egzisztenciális katasztrófa 1956 hőseinek gondolatát a mindennapi életben a munkában, hivatásban, családban, felemlegetni és aszerint élni.
Így aztán, 1956.-ról senki "nem tud semmit", vagy ha tud akkor hallgat róla.
Már a kilencvenes években egyértelművé vált a valódi pesti srácok és gyerekeik előtt, hogy a műanyag srácok ki fogják sajátítani 56 emlékét. Ezt egy alig négy, csekély példányszámot megélt újságban az akkor még élő 56.-osok meg is írták, sérelmes könnyeik közepette. (Élünk 1991) Aztán a pofátlan ávósok és unokáik, szépen odaálltak a 301.-es parcella mellé beszédeket mondani a megbocsájtásról és a múlt jótékony gyümölcséről. Rettegett főparancsnokuk és pribékjeik, kiemelt nyugdíjjal mentek a vörös mennyországba, ágyban párnák között lehunyva bántatlan szemeiket. Senkit nem vontak felelősségre a tetteikért. Aki ütött, megbocsájtott. Aki kapta az meg ünnepeljen szabadon.
Már a 40.-ik évforduló sem volt épp a legteljesebb "katarzis"! Hát még az 50 ! Ha esetleg egy fiatal generáció nem tudta mi is 56 lényege a Bajcsy Zsilinszky úton megtudta könnygáz adalékkal, gumilövedékkel! Az kompromisszumoktól és öncenzúrától hemzsegő, elvont 56.-os művész filmekben és produkciókban nem található életérzés, hirtelen az utcán megelevenedett.
Aztán itt a 60 ! Dalolhatunk! Elmúltak a fekete felhők! Az utolsó sortüzes miniszter is simán meghalt, szenilisen, amnéziában, békében, jó orvosi ellátással és sztár ügyvéddel.
Sorba épültek a nem ritkán botrányos kinézetű emlékművek az 56.-os áldozatokon megspórolt pénzekből. Még azt a szégyent is megértük, hogy a mindenkori visszaszavazott hatalom azt a csúfságot is megoldja, hogy valódi mártírt ültettet országgyűlési képviselőnek a gyilkosok pártjába, hamisan üzenve a modern kor igazság érzetének!
Milyen példa volt ez?! Fiatal, "hülyegyereknek" néznek!
56.-ot nem diplomás úri fiúk "csinálták". Az áldozatok listáját megnézve nem találsz ott "nagyokos" seggfejeket. Az élet hiánya volt a lélek minisztere! Azóta sem fordult elő, hogy egy maroknyi munkás kölyök, NEKIMENT A VILÁG LEGNAGYOBB HADSEREGÉNEK AZ IGAZÁÉRT!
Van még mit tanulni kedves meghunyászkodott testvéreim! A ruszkikat nem győzte le se előtte és azóta se senki, soha! Az a pár forradalmi nap volt az igazságtalan világhatalmakon az egyetlen seb amit emlékeztetőül hagyott a világ népei számára, mind a mai napig! Csak kevés nyugatra szakadt (menekült) valódi 56.-os tudott távol a hazától őszintén ünnepelni és lelkében égető honvággyal nem értette meg, hogy kicsit korán tántorgott haza a vesztére itthon maradt egykori hazafiakkal összeborulni. Aztán mára ugye többen tántorogtak ki mint valamikor 56.-ban, a forradalmárok jövőkép nélküli alulfizetett unokái (szabad disszidensek).
És mindezt elfeledtetvén megjött a DAL!!!!!
Túl azon, hogy egykori 56-os harcos fiaként, valóban sérelmesnek érzem, hogy egy vállalhatatlan produkció került milliókért média ünnepi figyelmébe a hősök számára, egy vállalhatatlan "családi" identitású külföldre szakadt, utólag hazánkfiának kikiáltott művész, pályázat nélküli önkényes megbízásával, nem ezzel kapcsolatba rabolnám senki drága idejét. A pestisként terjedő gúnyzenék és a társadalmi közutálat ezt a kérdést meg is válaszolta a mindennapok szintjén. (Magyarország Halszagú)
Az ügy azonban lényegesen nagyobb horderejű mint látszik, és szeretném ha szakmailag nem kerülne háttérbe az elemzése. Ennek kapcsán, mindenképp elejét kéne venni annak, hogy a forradalom 60.-ik évfordulóján ez képviselje a közérték zenei mivoltát!
A dal ugyanis önmagában nézve sem alkalmas megszólaltatásra. (Nem, hogy nemzeti ünnepen!)
Ha szűk szakmai summáját összefoglalom a legutóbbi pár száz esztendő magyar zeneszerzői agóniájának, erre a zenei formára nem lehet semmi esetre sem magyar nyelven született történetet elénekelni. Kodálytól, Arany Jánosig mindenki komoly értekezést tartott arról, hogy az idegen dallamokon és "jambuszokon" ( ritmikai formákon), hogyan bukdácsol a magyar nyelv. Oda semmi esetre sem illik. (A Magyar népdal művészeti jelentősége 1929) Voltak a régebbi korokban is akik ezt mulatságosnak és sikkesnek találták. Valójában nevetséges és ártóan félreérthető.
Semmi esetre sem hiszem azt, hogy a dal, állítólag milliókra rúgó "heroikus" hangfelvételénél az ott (ingyenesen) lefizetett művészek és tanult jelenlévők ezzel ne lettek volna, száz százalékban tisztába.
Sovány kifogás az is a megrendelők részéről, hogy a felkért zeneszerző életútja és Liszt Ferenc élete között párhuzamot kívánnak vonni azon magyarázattal, hogy Ő sem beszélt magyarul.
Liszt két "Világi" kórusművét leszámítva, (melyhez magyar szöveghez mért ritmikai léptéket szabott!) sohasem írt magyarul vokális műveket! Pont emiatt! Sokkal inkább formázta a magyar dallamok hatására a "Versailles idiómákat". Ezért tartották Magyar zeneszerzőnek! Nem exportált ide életidegen lopott melódiákat.
Többen felhívták a történelem során a figyelmet, hogy a magyar zene hihetetlen csapássorozatot szenvedett el a politikai és úri osztály "brandenburgi" sikkje miatt, mint akár a Rock and Roll mértéktelen magyarítása kapcsán a maga idejében, vagy a végtelen majmolás folytatásaként a technósítás sztároltárán . A folyamat ezek szerint, máig sem csitult és eme dal esete kapcsán is tetten érhető a dilettantizmuson túl zenei elitünk árulása.
Fel kel vetni azt a kérdést is, hogy Rákosi véres diktatúrája alatt is voltak "csasztuska" író magyar "zeneszerzők". Senkit nem hoztak ide a Szovjetunióból kommunista dalokat írni. Volt aki önként, egzisztenciális félelemtől vezérelve, írta a Tsz nótákat. Még díjakat is osztottal rá!
Ma ugyanígy létezik a milliárdokért fenntartott zeneapparátus az állam hangzásvilágának szimbólumaként. A katonazenekaroktól, a zeneakadémiáig bárkit leakaszthattak volna a szögről, hogy dicsőítse a mindenkori hatalmat egy állami ünnepen. Akár pályázatott is lehetett volna kiírni mint Nemzeti himnuszunk idején. Az "Erkelek" már rég úgy is szállodahajón hakniznak a Karib szigeteken, nagy baj egy bennfentes zsűrivel, soha sem érte volna a meráni pályázatkiírókat.
AZONBAN AZ EMLÉKDAL sorsának alakítása hatalmi létkérdés! (Voltak császárságok ezer éves kultúrákban, hol ilyen témákhoz nyúlás, állami engedély nélkül, azonnali lefejezéshez vezetett).
Nem kockáztatta meg a megfontolt hatalmi elit, hogy előkerüljön a "semmiből" egy olyan 56.-os dal amelyet az ország minden élcelődés nélkül hirtelen magáénak érez!
Az amúgy is társadalmi robbanás előtt álló nehéz időkben, a felszín alatt tektonikai szintű dühökkel küszködő, csendben de ökölbe szorult kézzel élő tömeg, ha eme dal mellett felfogja a forradalom szellemiségét az beláthatatlan következményekkel jár! A zene a legnagyobb hatalom.
A történelem során számos esetben, volt olyan pillanat, mikor egy dal egy nemzetet vitt a barikádokra, vagy ösztönzött olyan kitartásra, mely elképzelhetetlen lett volna józan racionális ésszel! (Lásd: London második világháborús bombázása, egy "ócska foxtrott dalocska" miatt hatástalanná vált a több ezer halálos áldozat ellenére is, hisz az Angolok nem törtek meg! Táncoltak sírva, nevetve a romokon).
Ezt a természetét ismerve a zenei kultúrának, világossá vált, hogy miért egy kétes életvitelű, kizárólag a sikkszerű "nemzetközileg bizonyított" ember jöhetett itt szóba (alvállalkozó "ingyenes" lefizetett művészkékkel, kik később média és koncertjutalomban részesülnek ingyenes önzetlen tettükért).
Ráadásul politikai mentségként azt is lehet mondani, hogy a hazai zeneszerzőknek azért nem tetszik a nóta mert irigyek. És ne hallgassuk el azt sem, hogy több párt elit és egzisztencia bábú embernek a sikerben osztozni ildomos "lélekben" ezzel az 50 milliós veretes dalocskával, saját jól felfogott érdekében. Üzenet ez továbbá az államtól eddig látszólag független szórakoztató iparnak és popmaffiáknak is, hogy jó lesz számolni a sorsukkal, ha nem azt a nótát fújják akinek a szekerén ülnek. Nem kisebb dologról van szó mint egy új korszakról, ahol a zene ipar felett is teret vásárol az állam.
1956 NEM ÉRT VÉGET! Senki nem mondta a forradalmárok közül, hogy haza lehet menni nyugodtan és most már csak ünnepelni kell amit elértünk. Ahogy szerelmet nem lehet mesterségesen életre hívni, így slágert sem lehet kreálni amely mindenki szívében valóban él! A házasságkötő teremben a lefizetett menyasszonyról hamar kiderült, hogy csinos gazdag kurva, még ha aznap ingyen is lesz a nászéjszaka. Muszáj kedves bárgyú násznép kimondani az igent? ...vagy már minden ennyire mindegy?!
Fel kéne fogni, hogy ebben az országban amíg 1956 következményét nem teszi helyre a valódi történelem gyökerén felnőtt generáció, addig semminek nem lesz következménye. Lehet, lopni, csalni, hazudozni, féligazságokat hantázni és a dolgok hiába derülnek ki.
Dalolhatsz ünnepelhetsz Magyar!
2016-08-29