Santiago de Cula 
Debrecen a halálraítélt Kelet-Magyarország fővárosa.
Még mielőtt elevenen koncolnának fel debreceni barátaim, szögezzük le azt a tényt, hogy vannak rendes, normális emberek Debrecenben.
Többségük teljesen tisztában van a leplezett vérfagyasztó tényekkel és valamikor az életben meg is próbált ez ellen tenni, de ez itt azonnal kudarccal végződött. Sokuk lelki nyomorék aki csak a szűk környezetének és magának él. Többen rég elköltöztek vagy menekülőre fogták és csak a pénz meg egyéb kapcsolatrendszer hiánya tartja vissza őket a sürgős távozástól.
Sokan Debrecen városát a vendégszeretetéről, a virágkarneválról és a botcsinálta sport és fesztivál eseményeiről ismerik. Néhány napot és esetleg hetet eltöltve senkinek nem tűnik fel az a hajdú pokol amely tökéletes és morbid makettje egy úrhatnám társadalomnak.
Tisztában vagyok azzal, hogy az itt felcseperedett lokálpatrióták minderről semmit sem tehetnek, kár lenne őket hibáztatni az anyatejjel magukba szívott mentalitásért. Kívülről nem is látják magukat és miután Bocskai jól letelepítette őket ide egy rakásra a kálváriájuk azóta is kézenfekvő. Gyakran exkuzálják magukat azzal megnyugtatásként, hogy máshol sem jobb a helyzet. Titkon azonban tudják, hogy hiába lettek az ország legnagyobb vidéki városa, ez akkor is egy belterjes falu a maga ki nem mondott öntörvényeivel.
Az igazi Debreceniesség maga a semmihez nem fogható pokol. 
Külső jegye mögött az a pusztába leledző buta semmi honol ami a kivagyisággal és az önzőséggel tökéletes keveréket alkot. Ideig óráig ezt jól felfogott érdekében el tudja temetni egynémelyik de még gátlástalanabbul és pitiáner módon tör ki belőle ha a kontroll és az önuralom megszűnik létezni. Az pedig egy igazi hajdúnál nem sokat várat magára az indulatait ismerve!
Az igazi hajdú harcos és nem szakadt el a természettől és a vagdalkozástól. Minden címerben a környéken megtalálható az állat motívum és a kard vagy a pajzs, mint harci eszköz.
Régi mondákban már a kardforgatás volt leírhatóan a kenyerük alapja. Mátyás király is őket alkalmazta palotaőrnek meg ennek-annak, de mint tudjuk azért jutalmul ki kellett nekik osztani 100 botütést a seggükre mert titokban igen sokat kértek a szegény gyütt-ment koldustól a kapuban.
Ezen kívül ma sem értenek semmihez, semmi máshoz, csak maguk sem firtatják ezt a tényt és nincs ki ember fia a 100 botot a seggükre verjen ha titokban lehúzzák a környéket és egymást. Ezek elé nem fogsz beállni a sorba a pályaudvari büfében akkor se ha te voltál ott legelébb. Kiállnak a vélt igazukért gladiátorként.
Kiskirályok lettek a maguk városában és olyan pallós jogokkal és első éjszakát meghazudtoló császári hozzáállással bírnak, mely gyütment' halandókat visszakényszeríti a menekülés és meghátrálás kilátástalan fertőjébe.
Történelmileg a városban a munkát senki nem nézi közülük semmibe. Ez nem valami hiba, mert nem lusta egyik sem, csak akkor ha pusztán munkáról van szó. Nem is tehetnek erről, hisz sosem volt a környéken a pénzért, árendáért cselekvésnek hagyománya. Mind gazdálkodott vagy verekedett. Terelt, vagy rónázott. Hétvégéjük nem létezett és hajnaltól estig talpon voltak.
A munkát nem nézte értéknek, hisz az övét sem fizették soha! Ha disznót, vagy marhát tartott eladta és ebből lett píz' nem a cselédsorból. Akinek semmije nem volt itt az nem volt senki! Ma is a kiskert és a fóliaház a lopott gázzal az igazi élet!
Másokat kihasználni és pénzért becsapni kisebb kegyvesztettség volt mint megszégyenülten bér- munkázni valaki idegennek a földjén árendába cselédként.
A piacon ma is mondják, hogy a tisztviselő naplopó és „lehet itt pénzt kérni darab sajtért meg dughagymáért, kardvirágért, de MUNKÁJÉRT???! Na azért nem!”
Az igazi hajdú mindenek felett áll. Nála okosabb és mindenhez értő polihisztor nem is létezhet. Ez a fajta önbecsülés azért szükségeltetik, mert Debrecen városát semmilyen fallal nem kellett körülvenni mégis dacolt az erre tévedt hordákkal. Nem volt ki ezt a nagyságot letiporja! Mindenhez érteni kellett a fennmaradáshoz amit a cívis életforma megkövetelt.
A tragédia akkor kezdődött mikor megjelent a „rohadt bonyolult és felesleges technológia” és a „minden-tudásról” kiderült, hogy oda lett. A szakosodás elkerülhetetlen volt és kíméletlenül beköszöntött az amikor a műszaki és kézműves cserekereskedelemnek kellett a valóságban bekövetkezni. A fogyasztási és műszaki cikkek megjelenésével azok az emberek halottá váltak akik annyit tudtak a világról, hogy „elültetem azt kinő” meg, „etetem azt meghízik”.
Pénzt kellett áldozni arra, hogy más műszaki munkáját megfizesse mert nem tudta már maga megcsinálni. Be sem vallhatta azt, hogy nem is igen ért hozzá.
Az igazi hajdút szörnyű haragra gerjesztette ez a kiszolgáltatottság. Egész élete vált értelmetlenné és kilátástalanná bizonyos években. Megjelentek ez ellensúlyozó olyan stratégiák melyek más tájakon nem is léteznek. Itt semmi nem az aminek látszik. Elkezdtek az értékes a státuszok köré szerveződni és a harcos szellem baljósan keveredett a rosszul értelmezett piaci versennyel. A város még értelmes lakói meghasonlottak a mindenkori politikai rendszerek és a magukból kitermelt politikai és vezető elitek láttán kinknél maguk is különbnek érezték magukat.
Alig néhány generációval elébb a szürke-marhát a főutcán terelő nagygazda veretes gyereke a panellakásban találta magát egy mobiltelefonnal a kezében. Csikóját autóra cserélve a karikás ostora a skanzenbe távozott. Mentalitása és nagy észjárása azonban maradt önmaga számára is megfejthetetlen tényként és csapdaként egy bezárt világba, hol a büszkeség volt az első és a műveltség az utolsó. Egész életében le akarta vetkőzni apja elavult baromságait arra az életre cserélve amit a médiában, vagy a modern idegenben látott de még sem tudott szabadulni az örökségtől, hiába tanult.
A valamire való Debreceni három fő és öt kisebb státusszal mérhető. Csak ebben leli kétes örömét amit boldogságnak nevez. Ezeknek mindenképp meg kell lenni! Nem ismert sem Istent se embert ha ez nem telik ki! Bárki belét kitapossa, bár mit elárul, bármilyen értelmetlen uzsora hitel „szóbagyühet de möglesz”!
A kertes ház az erdős részen. 
Valamiféle kivonulási kényszer a természetbe. A kert végében a sütővel és a bográccsal ahol a slambuc rotyog és a csillagok virítják a nyári éjszakát. A világ addig tart ameddig a kertkapu. A közterület le van szarva! A kerítés akkor jó ha nem lehet belátni csak a vagyonig (ezt viszont látni kell). Elöl van a „tiszta szoba” feeling amit illik kivilágítva mutogatni. A valódi élet azonban hátul zajlik az automata öntözős díszkert mögött. Ide hordja össze hősünk az összes holmit melyet szerzi tud majd „okosba”. Az egész ház felépítése akkor jó, ha minden áfa mentesen, stikában, haveri alapon és ingyen történt. A hiteleket más fizeti és a munkát más csinálta amit nem fizetett ki. (kivéve amiben örömét leli és a ház különlegességének kiáltja ki mellyel büszkélkedik).
Minden egyéb lakás és sorház ingatlan csak nyűg és lecserélendő ideiglenes állapot, ahol közösségi szabályok és társasházi közgyűlés nem létezik. Itt is úgy él azonban mintha a pusztában számolná a naplementét. Lakókörnyezetében az öntörvényűség és kártyaosztás mindennapos dolog ahol nem költ semmire mert úgy is költözik innen a nagy házba az erdő mellé.
Az autó.
Az autó csak BMW lehet! Valami megmagyarázhatatlan ok miatt a városban az egyetlen kocsi típus ez a bajor nem túl elegáns nagydarab márka. Valószínű, hogy ez hasonlít valamiféle szilaj ménre vagy dagadt szürke-marhára.
Az igazi hajdú presztízs ennek a megvásárlása. Sokaknak még a lakásnál is többet jelent. Mivel erre nem telik igazán senkinek beledögölve nyögik utána a részleteket, mert a lehető legnagyobb kategóriát választják amit még ki tudnak köhögni iszonyatos kompromisszumok és csalárdságok mellett. Biztosításra és benzinre alig futja így egy kiadós totálkár véget vet az álomnak évekre.
Ennek a szilaj vasparipának a megszerzése nem normális vásárlás keretén belül történik. A lopott és átütött alvázszámú garázsban tuningolt és a német gyári dolgozók használt kocsija is szóba jöhet. 
Az igazi debreceni férfi a lelkét eladja, csak ilyenje legyen. Fenntartani képtelen és folyamatosan a haver bütykölgeti, vagy saját maga esik neki. Műszaki érzéke nem lévén, gyakorta megesik, hogy zacskóban viszi be kullogva a "kurva drága" szakszervizbe az alkatrészeket és ott hantákat ad elő az „én is megtudtam volna csinálni” kategóriában ha otthon a garázsban kudarcot vallott.
Lényeg a megszerzésénél a „jól járás” ami feledteti vele, hogy a végén az egész többe fáj mintha simán az egészet megvette volna tisztességesen garanciákkal egy szalonban. Erre a hőstettére azonban büszke marad és a wc.-re is ezzel menne ha tehetné. Halál a tömegközlekedésre!
Minden egyéb autó megvásárlása csak ideiglenes lépés a BMW megszerzésének az útján. Bármilyen kocsija is legyen előtte azt igyekszik ezekben a bajor színekben megvenni és tuningolni. Szánalmas lelki teher, ha más autóban éri az az élmény, hogy megelőzték egy BMW-vel (vagy mással), neki ugyan is az út nem közlekedésre van, hanem bemutató versenypálya. Ilyenkor szánalmas gázadással akadályozza amíg tudja az őt előző autót míg csendben dédelgeti szertefoszlott álmait.
Az üdülés.
A nagy külföldi luxusüdülés elengedhetetlen része a nyárnak. Nem az a lényege, hogy jól érezze magát, hanem az, hogy elmesélhesse, hogy hol volt.
Szóba jöhet bármi ami grátisz és potya. Nem az utat keresi hanem az akciós ellátást. Előbb megy el erre mint, hogy kihúzna bárkit a szarból a családjában. Ha egy évben többször megteheti ezt és repülővel, vagy saját kocsival (BMW) a saját tengerparti nyaralóba az is megjárja. Lehet síelés és egyéb. Lehetőleg "kurva drága" felszerelés keljen hozzá ami csak neki van. (kéz alól) Legszívesebben számolatlanul szórná a pénzt de ettől nem érzi jól magát mert az nem egyeztethető a jól-járás általa ismert fogalmával. Valójában tötyörög és csak a kötelező dolgokat nézi meg külföldi nyaralás közben, aminek van a környezetében presztízs mese értéke. Ott is csak úgy él mint otthon a kert végében. A végső probléma, hogy azért a végén mégis elfogy az erre szánt pénzének többszöröse a nagy jól-járásban.
Aztán jön még a Balaton és a belföld, meg a horgászás és kiskert de az egész nem ér már annyit és a nagy üdülés helyett van. Ennek akkor van értéke ha felvágós haverját azzal csúfolja, hogy ő itthon jobban érzete magát. Itt kezdődik a vidéki falvak és tanyák agyonriasztózott nyaralóvá alakítása és a keleti passzió meg a nagy erdélyi és határon túli motorozás világa.
Mikor megérkezik a nyaralásba mindenki tudja, hogy ő jött! Ez az igazi bunkó életérzés és a pincérek összesúgnak a háta mögött.
A műszaki cikk.
Legyen az komputer vagy led Tv, „hájtek” lejátszó, vagy ketyere mobil. Neki a legjobb dukál. Nem zárja ki az ellentétét, ha nem telik neki rá, hogy ős vacakkal büszkélkedik mint „lázadó”. Van itt navigáció (gps) meg konyhai robot, cd író és kenyérsütő. Itt is lényeg a kézalatti olcsó fülesre és okosba. Külföldről becsempészett és netes. Minden programja hackelt torrentezett és razor vagy free. Az internet az Istene! Minden ígyen van és akciós kuponos! Csak az a pénzes cucc ami látszik a kezébe vagy meg tudja mutatni.
Ami nem közszemle tárgya vagy nem lehet vele dicsekedni értelmetlen humbuk. Nem ritkán rohad le a falról a család harminc éves villanybojlerre, mert azt senki nem látja.
A termékekben rendszeren megnyilvánul a szegényes ízlése és tompa mindent-tudása. A gagyi a legjobb színben tündököl ha másnak nincsen.
Személyes tárgyak.
Karóra, ékszer és napszemüveg. A menőzés persze itt is az okos beszerzéssel kezdődik.
Hamis Ray-Ban és egyéb után gyártott török márkák még a tehetősebbeknél is tetten érhetők. Koppintott Rolex és üveggyémánt gagyi arany.
Persze az igazi is dívik és néha a zaciban köt ki de ezek növelik a hatást.
A ruhák érdekesen nem tartoznak ebbe a körbe. Az lényegtelen azt leszámítva, hogy hol vették ha ez egyáltalán szóba jön (külföld a legjobb). Hódit a sötét sztereotip évekkel ezelőtt lefutott egyen kollekció ami külföldön visszamaradt. A lényeg a kifejeződése valamiféle torz személyiségzavarnak.
Nőknél dukál még drága parfüm vagy extrém táska vagy cipő. Valahogy itt sem az ízlés, mint inkább a tárgyi világba betöltött hierarchikus társadalmi szerep dívik látszatként. Mindig megpróbálja megszerezni a legújabbat, vagy ha egy kis pénzhez jut azonnal lecseréli egy újabbra a mije van, iszonyatos bukással és értelmetlen ráfizetéssel és költekezéssel.
Kinézet.
Nem tudom itt igazából összefoglalni az életérzést. Lehet, ez extrém sport, testépítés, vagy konditerem. Műkörmös és fodrász, vagy valamiféle lovagló és íjász tábor, pincsi dísz kutya, vagy harci kutya tartás.
Valami ami a mindennapi problémák többszörösét helyettesíti újgazdagénál és lecsúszott példaként ide a roncsosztályba. Lényege, hogy valóban költséges és értelmetlen és tökéletes alátámasztja a funkcionalitást. Legjobb ha minden időt elvisz és nem kell kultúrára költeni és eljárni emiatt „puccos” helyekre.
Kocsmától a meccsig minden ami belefér. Kártyaparti, cigizés, főzőverseny és ócska Tv műsor sorozatokkal. Darts és biliárd.
Bár mi ami feledteti azt, ami a hétköznap poklában ezen passziók árát megtermelte a zavarosban.
Szenvedélyek.
Ami már- már krónikus és szinte gyerekkorban sújtja őket az a dohányzás. Annak is a legolcsóbb és krónikus formái. A debreceni dohányzik a leggusztustalanabb környezetterhelési módon ha már rászokott.
Italfogyasztásban azonban "mérsékeltnek" mondható a zsíros nehéz ételekre elfogyasztott tetemes mennyiségű alkohol ami ugye „meg se kottyan”. Ez nem zavarja a gépjármű közlekedésben sem. Mind a csikkek, mind az üvegek eldobálása a város frekventált helyein természetes lét funkció. A kukáig nem megy el soha.
Illik még kapatosan tivornyázni társasággal és közterületen vagy lakásban ahol nem ritka az orgiába és drogfogyasztásba torkollása a partinak.
A kocsmák látogatása már részegen megkezdődik, hogy ne keljen ott felvizezett röviditalt fizetni (lealapozás). Okosan jól- járva próbálnak lerészegedni. Presztízst jelent a „bánatra töltés” és a kocsma vagy bár előtti okádás.
A szerencsétleneket temperamentumuknál fogva hatványozottan sújtja a szerencsejáték függőség. Ettől várnak legjobban egy reális meggazdagodást. Hitelből is képesek kaszinózni, játékgépezni, gyakori a nagy összegű rendszeres kilátástalan sportfogadás, lottózás, totózás, és kupacszám felvásárolt sorsjegyezés. Magas funkcióban is hódit az internetes fogadás! Kis összegű nyereményeknél bizonyítva érzik szerencséjük alakulását és az esztelenségig fojtatják a játékot. Nem egy városi öngyilkosság bölcsőjét itt ringatják.
Mindezen tárgyi világ miután helyettesíti az Istent, nem csoda, hogy a városban tömegével dolgoznak háborítatlanul a közigazgatásban is a biznisz 
szekták és minden lóvés egyháznak beleszólása van mindenbe. Van aki még ingyen telket is kapott csak ott építsen a hívek pénzén. Szokatlanul nagy arány ez más városokhoz képest!
Ennyi cuccra és annak előteremtésére találták itt ki a „tuti nyerő vállalkozás” fogalmát és a ide került jöttmentek végletes kihasználását.
Az igazi főnök mindig debreceni a többi neki oszt és neki tejel. Kell a steksz a fent említett dolgokra. Még több steksz! Annál is több! Mindig több mint másnak. Ez a „jól csinálás” lényege.
Az igazi debreceni hihetetlen elánnal tudja megpumpolni mások fogyasztási kényszerét vagy kiszolgáltatott kilátástalan helyzetét. Nem tűri a konkurenciát a piacon és boltocskázik okosba és szétüzleteli magát (ezt hívja munkának).
Drágán ad és olcsón vesz kizárólagos disztribútorként szolgáltatást vagy terméket és vagyonában másokat véresre kínoz amit „korrektül” kifizet ha ezt a bérköltséget tovább tudja számlázni valakinek.
Rendkívül ritka az üzlettársi viszony és ha van kényszeredett. Mindenki mindent magának akar. Itt olyan üzlet ahol mindenki nyer, nem létezik. Az átverés és a lehúzás, túlárazás és zsaroló diktátum napi gazdasági realitás.
Két debreceni sosem üzletel egymással, ha ki kell egymást a végén fizetni. Inkább nem idevalósikkal dolgoztat, vagy gyütt-ment cégekkel végezteti el a húzásait akiket sosem annyiért fizet meg mint amit ígért és nem határidőre.
Az igazi nagyravágyó vastag pofabőrös debreceni másik városokba is „lerak egy két leányvállalatot, boltocskát”, mert hamar kinövi anyagi éhsége az övéit. 
Ha egy debreceni vásárol valamit és ő a végfelhasználó sosem akar fizetni érte csak ha már nagyon muszáj! Mindent addig árul amíg azon az áron el nem sózza ami neki megéri. Csak a mesterségesen engedménnyel megnövelt árból ad kedvezményt egy nemkívánatos alkudozás során. Ő viszont mivel csalárd módon él és tudja mi a „dörgés” mindenből alkudni akar és a "beszer" árat firtatja azonnal. Ha beszállítóval tárgyal sosem akar rendes áron vásárolni. Ez egyébként elmondható a környékbeli keresletről is. Itt a legritkább esetben vásárolnak úgy, hogy bemennek és megveszik. Mindig kell, hogy legyen benne valami "akciós csavar" amitől nem a terméket szerzik be hanem a "jól-járás" érzése önti el őket!
Ezért aztán dugig van a város ügyvéddel és jogásszal. Itt csak nekik lehet igazuk senki másnak. Az egész harmadik hatalmi ág az összes írnok és bürokrata kilóra meg van véve fillérekért a borítékolható kereskedelmi viták és nyárs marakodás kiszolgálására. Nincs cég aki ne lenne éppen beperelve. Köszönés számba megy az a mondat, hogy ha "nem tetszik jelentsen föl"!
Vállalkozás csak úgy működik, hogy marketing és tudás nélkül a "leg-beruházás mentesebben" üzemelni tudjon.
A Tulajok vagy valamilyen intézmény élén kiszervezik maguknak a zsíros munkát és megrendelést, vagy alvállalkozói egy ilyen projektnek.
Bukni csak annak a külső cégnek kell majd aki végül is a munkát elvégzi vagy kivitelezi. A végén fülét farkát behúzhatja, vagy másképp nem fér hozzá a régióknak szánt pénzekhez és lehívható beruházásokhoz. A korrupció tökéletesen zárt és pofára szabott.
Aki nincs benne a bizniszbe sosem kerül bele. Szedheti innen a sátorfáját. Ami itt nyilvánosan meg van hirdetve, állás vagy tender már csak a kutya vacsorája amin csak bukni lehet. Még humán közintézményekben is a munkanélküli támogatást is a „legmunkanélkülibb” rokonok veszik fel. Protekció kell itt ingyenes állami tanfolyamokhoz és segélyekhez is.
Konkurencia megtűrése itt lehetetlen. Minden cégtulajdonos egyet ért abban, hogy el kell pusztítani a másik szereplőt és egyeduralomra kell törni az összes ágazatban. Harc ez a javából mely nem tartalmaz marketing elemeket és logikus vevőcsalogató reklámokat. Komoly kapcsolatokkal és pénzel "fűtenek be" a "dilettáns alsóbbrendű" konkurenciának.
A becsületes debreceni vállalkozók rég bezártak, máshol dolgoznak és elszörnyednek attól a stika és mutyi özöntől ami ma szűkebb városuk üzleti szféráját jellemzi. Aki itt nyitva tudott lenni annak ez nem a tehetségén vagy rátermettségén múlt (bár ő ezt hiszi és hirdeti).
Amennyiben egy korrupt "több éves tradícióra tekintő" debreceni vállalkozó más városokban kezd ezzel a bevett mentalitással üzletelni a "siker" ott is borítékolható. Nem csoda, hogy egyes szakmákban nem kérnek ezekből a befektetőkből idegenben.
A város három nagy biznisze.
A nagy közigazgatási biznisz. A nagy orvos biznisz. A nagy építőipari biznisz.
Az összes többi valahogy ezek lecsepegő vérén szipkázik és kilátástalan igyekszik magának szerezni valamit az itt lesíbolt pénzekből.
A legtökéletesebb buli vezető orvosként építőipari kft.-vel építtetni az önkormányzat pénzből egy kórházszárnyat külföldi egyetemistáknak. Ez a Kánaán!
A város valósággal hemzseg az orvosbáróktól, a jogászból lett megkenhető állami tisztviselőktől, és a tökéletesen dilettáns vasbeton kockákat vizionáló tehetségtelen építési vállalkozóktól.
A többi kisvállalkozás vagy szánalmas kapualj vergődés néhány rokon igényeinek gerinctelen kiszolgálásával némi nyalival, vagy az idetévedt turista megkopasztása,
a koszba kiültetése a főutcára egy tál mikróba újramelegített debrecenivel, kacsatojás porfagyival.
Ne hallgassuk el, hogy rengetegen fusiznak vállalkozóként bejelentés nélkül mert a debreceni adók megfizethetetlenek a terhek józan ismeretében és rengeteg az illegális nagykutyák és rendőrök hallgatólagos szeméthunyásával működő cikis bűnbarlang.
Van erdélyi kuprerály lakásokon selyemfiúkkal és illegális toborzó iroda meg soha be nem jelentett fekete külföldre munkaközvetítő és autó átíró szalon. Az illegális cigaretta árusok és ukrán benzincsempészek még a hivatalokba is pofátlanúl bejárnak árulni.
Az egyetem környékén a százával feketén kiadott ingatlanmaffia lakásokban külföldi tanuló hordákat adómentesen kínozni se kutya pénz! Dívik az uzsora és a kamatéhség.
A városban a még értelmesen dolgozni akarók mára már megváltásként néznek a „nyakunkra jött multikra” akik időben fizetnek bért (még ha keveset is) és nem kell kiállniuk a dilettáns főnökök artikulátlan zaklatását, vegzálását. Az ilyen állásokért nem ritkán hatszázszoros a túljelentkezés!
A hivatalok is imádják a pontos adó befizetéseiket és az időben lesíbolt, másképp hívorr korrupciós jattokat.
Az igazi debreceni férfi miután "mindent megszerzett" a nők áldozatának gondolja magát. Ezekre költenie kell ha meg akarja mutatni környezetének a puccos kis feleséget vagy a szerető bigét. Reakciója a mézes-mázas sovinizmus és a taktikus parancsolgatás. A nőket cserélhető terméknek tekinti amelyek miután anyagilag függnek tőle jól csalhatók és jól kioktathatók. A manipulációkat se veti meg a buta vidéki lányoknál.
Az igazi debreceni nő magát ennek fényében szex segítő terméknek és háztartási robotgépnek tekinti és megpróbál a szolgálataiért a lehető legjobban szerelmesnek lenni a „sok tömött bajszú kis idióta” közül találomra kiválasztott leggazdagabba.
Kialakult az adok-veszek, ki kivel jár a legjobban. „Te elviszel vacsizni én leszoplak”, te veszel nekem egy autót én szülök, házért hozzád megyek” fergeteges életközösségek.
Az asszonyt az sem zavarja ha apu másik nővel is kamatyol, megy ő oda harmadiknak is orgiába ha kell, csak a rezsi meglegyen meg a hitel a tartás és a plázapénz.
A harcos és kigyúrt hajdú fickó azonban „egymenetes”! (több nő állítja) Nem csoda ha az itteni nők import, nem ide valósi férjjel és szeretővel (nem is annyira titkon) múlatják az időt.
Ez itt a kefélés fővárosa. Mindenki bizonyítani akar! Nem ritka a nagyon prominens asszonyok könnyűvérű titkos kalandja és a kistökű főmuftik kényszerű bepróbálkozásai mindenkinél akinek muffja nőtt vagy melle van.
A macho debreceni csávók azonban alulteljesítenek és a horgászélmények jobban bejönnek, meg a terepjáróval az off-road, mi mint az „asszony unalmas leszolizott csöcse”. Egynémelyeik (nem ritkán) import feleséget tart majd nem fizet tartást és hallani sem akar a gyerekekről. Zajlik az élet... tovább tart egy rossz munkahely mint a lagzi utáni m(p)ézeshetek.
Az izés kissé másodlagos és torzan szakrális.
A helyi full vesztes focicsapat csapat, a pimpós étterem és az ósdi koszos rock zene az identitás és a debreceni néplélek része! Nem tűri kritika tárgyát. Nincs vita és nyitottság ezt illetőleg! Ez mindig is a „legjobb” marad!
Az igazi hajdú imádja a kommersz értelmileg lepusztult zenét, bulvár mételyt és a látványos botcsinálta színvonaltalan giccses külsőségeket. Ebben sem tűr változást. Ennek a cikis közkultúrának az ellentételezéseként közülük nőttek ki a legnagyobb népművészek, skanzen diktátorok. Kirakodnak, fafaragnak, és népi muzsikálnak a táncházban. Van suttyó rézfúvás és csicsás festészet. 
Valódi művészeiket azonban már csak akkor tartják nagyra ha külföldön meghaltak és már nem kell nekik érte gázsit fizetni. Utána már utcát is neveznek el róluk a külvárosban a dűlőúton. Ez azért is profán és ciki mert alig néhány évtizede még a legnagyobb jazz világsztárok játszottak itt a jazznapokon és ritka festmények aszalódnak a helyi múzeumok pincéjében elfeledve.
Elképesztő az elitjük reakciója a mindenkori kultúrára! A nagyerdei sznob csak azért is imádja a hivatalos élvezhetetlen állami elit kultúrát de nem érti. Ezt pofavizit szinten látogatja. Mikor ezzel végzett naprakészen hódol a helyi szubkultúrának a négy fal között titokban. Misére is jár délelőtt aztán délután a panzióban orgiázik a szertőivel.
Egyes körökben a nagy félműveltség azonban szuperül zajlik. Akkora a betanult intellektus egy-egy éttermi beszélgetés alatt, hogy leszakad a plafon az idézetektől meg a veretes irodalmi megállapításokról ami csúcsa a politikai mondanivaló ami rendre szélsőséges és "megalapozott". Ettől olvadnak a csajok és a növendékek.
A debreceni vendégszeretet szenzációs. Szereik ha gyerekkel és családdal jössz több napra. Kiveszed a legjobb szobát és költesz a városban. Taposod a mozaikcímert a főtéren és dobálod az aprót a szökőkutakba. 
Végiglátogatod a vasbeton uniós nagyerdei milliárdos tavat ahol kiáll a pozdorjacsavar a mászókából és megfullad a gyerek a fabékában. Ehetsz híres éttermekben szép-kártyára cápa szusit és ázhatsz a fürdőben részegen. Nagyjából még kimehetsz a Hortobágyra meg a csárdába és kifizeted a parkolást. Költsél minél többet és sosem fogod megtudni mi is itt az élet. Várnak a plázák és a bárok. Füstöljön a bakkártya a cívis atm-be! Jó és kedves ember leszel itt örökre.
Itt augusztus 20- tól, augusztus 20-ig tart egy év. A nagy virágkarneváli kasza után savanyú napok elé néz szeptemberben a kihalt város. Csak a fesztiválok és szabadtéri alkoholgőzös agóniák emelnek a turisták kétes hangulatán.
Ha azonban „gyötment dilettáns fóóó'szerként” munkát kapsz véletlenül (mert azt itt mindenki jobban csinálja) és itt akarsz boldogulni, az nem fog menni, dacára, hogy az elején minden szép. Ha megismersz egy debrecenit az összeeset megismerted. Nincs kinek panaszkodni. Ha Debrecenbe bajba kerülsz, hiába fordulsz bármilyen hivatalhoz vagy közigazgatási szervhez. Azon az alapon, hogy nem vagy debreceni nem lesz igazad sehol. Ezen lefizetett debreceni ügyvéd sem fog segíteni aki azért a pénzedet vastagon elkéri.
A debreceni a legnagyobb MAGYAR!
Nála senki nem szeret jobban ezt az országot. Azonban ha ez véletlenül a zászlólengetésen és a szoborcsináláson felül pénzébe kerülne (ami ugye sosincs) az egész háttérbe szorul azonnal, és elsőként megy külföldre dolgozni ahonnan folyamatosan hazavágyik ebbe a „kurva városba” ahonnan elszármazott.
Meggyőződése, hogy a földijei segítenek neki és ezért folyamatosan ismerősöket keres a kórháztól a hivatalokig. Valójában azonban nem tudom milyen segítségre vágyik ilyenkor, hisz ő sem segítene senkinek ha ez neki megerőltető és az idejébe vagy pénzébe kerül. Ezt évszázadok óta szolgalelkűségnek tartja. A vízszerelőtől a boltosig mindenki tévedhetetlen Isten és a másik a hülye! Még saját rokonainak sem hoz áldozatot! Sunnyog hazudozik de szegény rokonnak kölcsön nem ad. „Nem az a világ van”! Meggyőződése, hogy itt mindenre csak „rábaszni lehet”! Amit nem ért mert nem fogja fel az maga a csalás. Világmárkák és technológiák véreztek el a városban. A működő tőke sem működik. A valódi befektetők szabadulnak innen egy idő után és minden értelmes jóindulatú kezdeményezés ami nem zsigerből született leáldozott a városban.
Valójában a debreceni nyíltan rasszista. Ez sohasem az azonban ahogy azt ma a köz szlengben értjük! Egyszerűen nem szereti ha más is van a városban rajta kívül.Azt kizárólag Ő dönti el ki a Magyar és ki nem. Imád ítélkezni mások felett. Neki találták fel a jogi és bírói pályát.
Műszaki érzéke nincs senkinek. Ez nem azt jelenti, hogy nem tud a vízszerelő meghúzni egy hollandert, vagy megszögelni egy sámlit. Folyamatában nem érdekli az egész. Csak a végcél a szent az nem érdekes, hogy jut el oda. 
Ez a számítógép programozástól a hajómodellezésig eleve kizárja a folyamat százszázalékos fejlődését. Az egész ipari munkája elakad egy színvonalon ami tovább nem fejleszthető és nem innovatív. Ehhez képest mindent elvállal és előleg felvétele után végsőkig halogatja a befejezést. Szakmailag ha találsz vakit a városba aki ért műszakilag valamihez az sosem debreceni származású.
A természet és a föld szakrális része a hajdú. Élete a csillagokban szívverése a patakokban és életvonala valahol a mennyországban létezik. Halálra kaszálja a városban magát az ezotéria és a bio baromság. Csalás az orvos mert mindenből meg lehet gyógyulni! Csak a halál közeli állapot sarkalja mentőre és hálapénzre amikor már késő.
Prevenció nem létezik! Ciki a szemüveg és nem kell ortopéd cipő, meg szívgyógyszer. Azonban semmire se jó „alternatív gyógymódokért” többszörösét áldozza.
Tele a jósnő bolond ügyfelekkel és valamiféle Isteni tudat vagy a gondviselésbe vetett torz hit az ami az életének felelősségvállalását helyette elvégzi. Dolgai megoldására és vélt igazának beteljesülésére valahonnan máshonnan várja a választ. Magára csukja a kertkaput és a panelajtót. Sorsa csak önmagának létezik. Minden kritikát mely nem egyezik ezzel, halálos sértésnek vesz. Hisz abban, hogy eljön az ő ideje miközben az gyorsabban múlik mint hiszi.
Az igazi debreceni sosem profi. Legyen alkalmazott vagy vállalkozó, dolgozzon vagy irányítson, legyen politikus vagy orvos, hivatalnok vagy fodrász.
Előbb, de inkább utóbb kibukik, hogy felülbírálja a kívülről, jött neki szubjektív alapon nem tetsző idegesítő tanácsokat.
Titokban okosodna de nem szereti ha valaki kétségbe vonja azt, hogy Ő mindent tud. Számítógép mérnökként neki ne ugasson senki, hogy a programon változtatni kell. Vállaltvezetőként nem érdeklik az alkalmazottak visszajelzései, hivatalvezetőként csak a felettese érdelét nézi nem érdeklik az ügyfelek marhaságai. Neki saját boldogulása az egyetlen prioritás. Minden szituációból ami konfliktussal jár neki kell jól kijönnie és neki van igaza.
Hibája sosem létezett semminek amit Ő csinál. Külső tanácsadó cég neki nem kell, és ha tanul azt is titokban csinálja eldugott könyvekből. A marketingnek és egyéb parasztvakításnak számára addig van értelme míg azt hazudhatja környezetének, hogy Ő találta ki. Komplett rendszerekből és franchise-ból csak azt veszi át ami még az egóját nem sérti a többit hagyja elvérezni vagy az aktuális korrupcióhoz szabja.
Ha sikeres akkor ez megerősíti pitiáner vélt igazában. Valójában ha megkapargatjuk ilyenkor a felszínt, látható azonnal az összes béna erőlködés, és a be nem tartott technológia és a felrúgott szabályok. Kiderül a beleszületés a sikerbe mert a mami papi nagybácsi lezsírozta neki, vagy egyszerűen "kurva szerencséje volt" a vállalkozásával mert ahhoz a buta gyerekhez hasonlít aki átrohant az autópályán és véletlenül nem ütötte el semmi. Ha ma kellene kezdenie nem tudná megismételni mert azonnal halálra gázolnák. De magyarázza mindenkinek, hogy kell ezt csinálni!
És a város minden díszburkolat és uniós beruházás ellenére haláltusáját vívja.
Tele a reptér messzi földre induló kilátástalan ingázókkal és dugig az egyetem külföldi lóvés ficsúrokkal. Kiadó idegeneknek minden lakás, és a kebab meg a girosz lett a nemzeti étel, nem a töltött káposzta.
A főtér kukái már délutánra megtelnek és kilátástalan csikk hegyeket rugdosnak a hajléktalanok. A megalomániás ingatlanmaffia építkezések komputeren megrémállmodott förtelmes épületei kettévágják az alföldi lefalazott ablakú üres ósdi házakat az árnyas mellékutcákban.
Döng a motoros fűrész és dől a 100 éves hárs. Helyette hoz a sógor cége cserjét.
Az értelmetlen sehova nem vezető autópálya és girbegurba városi utcák az Ukrajnába és Erdélybe igyekvő tranzit kamionforgalommal az eltévedés melegágyai. Kifog az értelmetlenség még a Garmin GPS-en is.
A csicsás vadiúj villamoson nyugdíjasok és diákok osztoznak generációs vita közepette a hajléktalanok által bepiszkított széken, miközben az iskolák előtti dohányzó diákok köpdösik a megállóban a magot.
Naponta költöznek el családok a visszatérés szándéka nélkül és nincs család akinek hozzátartozója ne valami idegen országban kulizna, hogy megkeresse ennek az üres kandeláberes tornyos mifenének az árát.
A még meg sem állt autókra vidáman ragasztják a piros zacskós bírságokat és a virágpalánták árát pipogya kigyúrt behajtók szedik be, turbózva ezzel a kiégett megfásult közigazgatást.
Délelőttönként a hátrahagyott családtagok és nyugdíjasok tántorognak a nagypiacon a beváltott devizával és felidézik skypen milyen volt az unokájuk. Őrzik a várost de már tudják, hogy itt nincsen holnap
.
Maga az elit is Pesten, Dunántúlon építkezik titokban és a kölykeit már rég elvitte innen. Ez alól nem kivétel a város csúcsvezetése sem. Gyerekeik pár év után tagadják, hogy valaha itt éltek.
A kilátástalan percekig piros lámpáknál bömbölő zeneszerű ízléstelen majomhangot hallgató suhancok, vidáman bőgetik a motort a szétrozsdállt és újra-leasingelt buszok között. A zebrákra lelépő gyalogosok láttán még bele is lépnek a gázba.
Részeg nagyokos biciklisek kerekeznek a járdákon fittyet sem hányva a túloldalon meghúzódó bicikliútnak kikiáltott kamu felfestésre, mellyel választást lehet nyerni.
Debrecennek vannak meghatározó hétköznapi figurái. Talán még ők azok akik valamiféle állandó megtartóerőt képviselnek. Egy részük hajléktalan, utcazenész, vagy kisboltos.
Mit mondhatnék. Nem lesz változás.
Megszokod vagy menekülsz. Megszokod, hogy a mákos kifliben nincs mák.
Megszokod, hogy a gesztenyepürében bab is van. Megszokod, hogy a bolt előtt cigiző alkalmazott bemegy utánad és kioktat. Megszokod, hogy turistaként leülsz a koszba olcsó hashajtót zabálni. Megszokod, hogy péntek este kihal minden ami nem tivornya vagy meccs. Megszokod, hogy nem kell ide kultúra és minden zárva. Megszokod a borszagú koncerteket és a sztár éttermet a tufa pincérrel. Megszokod a leddel kivilágított vasbeton nagyerdei illúziót. Megszokod az egyetemi tanár fellengzős hazugságait. Megszokod a csadoros feletted lakó néger iszlám imáját a lakótelepen. Megszokod a menekülttábor bizniszt, a fertőző busszal és a rettegő környékkel. Megszokod az átcímkézett lejárt élelmiszereket. Megszokod azt, hogy minden többe kerül de te ne akarjál semmiért pénzt kérni. Megszokod, hogy a hivatalban semmit nem tudsz hetekig elintézni. Megszokod a tehetségtelen óvodai fényképész ócska képeit a gyerekekről. Megszokod a folyamatos ideiglenes kilátástalan életet és a megszokást is.
Debrecen még azért létezik mert megszoktuk. Más itt nem tudna élni de nem is hagynák.
Kereshetsz persze forradalmárokat a városba de egy maréknyi „mitugrász hülyénél” többet itt nem találsz. Ha valaha itt valami történni fog pozitív irányba azt egy gyütt-ment hülye fogja véghezvinni ezzel a pár maroknyi szerencsétlennel.
(A többiek 1956-ban is azt várták mi lesz pesten a vége mielőtt beszállnak. Nincs a forradalomról itt egy fénykép sem!) Mindenkinek megfelel így ahogy van, megvan rajta a biztos pénze. Nem kell ide semmilyen változás. Marad ez valamiféle latin-európai társadalom ahol pár család morbid ötletelése és Önmegvalósítása megnyomorít egy egész közösséget akinek egy fillérig eltapsolja a pénzét.
Nagyon kevés közülük aki eljutott szellemileg arra a szintre, hogy látja magát kívülről. Ezek azonban sajnálatraméltó szerencsétlenek akik maguk sem tudják mit tegyenek és nincsenek vérig sértve ha beszélni akarsz velük őszintén erről az egészről.
Képgaléria erős idegzetűeknek:
https://www.facebook.com/media/set/?set=a.382811098444034.88606.100001454408226&type=1&l=b140704c02
https://www.facebook.com/media/set/?set=a.621367931255015.1073741832.100001454408226&type=1&l=7d0201696c
https://www.facebook.com/media/set/?set=a.861083543950118.1073741838.100001454408226&type=1&l=e259039a9a
https://www.facebook.com/media/set/?set=a.556074494451026.1073741829.100001454408226&type=1&l=f859937d37
https://www.facebook.com/media/set/?set=a.937981696260302.1073741844.100001454408226&type=1&l=f006a649d9
https://www.facebook.com/media/set/?set=a.714849855240155.1073741834.100001454408226&type=1&l=aa224f23ba
https://www.facebook.com/media/set/?set=a.875384692520003.1073741840.100001454408226&type=1&l=95a63e7cf1
https://www.facebook.com/media/set/?set=a.1067638399961297.1073741876.100001454408226&type=1&l=8398db0d8a
https://www.facebook.com/media/set/?set=a.559620874096388.1073741830.100001454408226&type=1&l=60e9d974f3
https://www.facebook.com/media/set/?set=a.452402791484864.106419.100001454408226&type=1&l=65095266c0
2016-04-24