Magyar Trikolór

Magyar Trikolór Gála

Mindig azon gondolkodom, hogy valójában hányan értették meg azt, hogy ez nem egyszerűen egy fotópályázat, ahova egy jó drága géppel készített "profi" Phothoshop-ban komputeren gazdagon feljavított kép elég valamiféle üdvös megnyeréshez és sztársághoz.
Azt már bátran kijelenthetjük így egy szűk évtized után, hogy aki erről tudott de nem gondolt erről semmit, és nincs a képei között valami hasonló, az nem nevezhető magyar fotográfusnak. Nehéz és sértő szavak ezek bizonyos kattintgató elitben. Mint a képek is nehezek.
Ha jobban meggondoljuk, nem sok variáció van ezekben fantázia és érzelmek híján. Egy- két lobogó zászló, egy táj a piros fehér zöld színekkel, vagy egy tárgy, vagy termék, emberek ilyen ruhákban, vagy ilyen fények.

Nagyon nehéz visszaadni valamit évről évre, azokból a rácsodálkozásokból melyek egyszer csak felülemelik az egészet a mesterkéltség profi sablonjaiból a valódi gondolatok és képi világ elmúlhatatlan csodájába.
2oklevel Emlékszem a legelső naptárra. Aztán minden évben volt valami ami maradandó lett. Ezeket az év végeztével senki nem dobta ki. Elrakta mikor újat vett.
A legelső családias díjkiosztó és a mostani világszínvonalú gála mutatja azt is, hogy ez a mozgalom, egy szobából nőtte ki magát és lett a nemzet lélegzetének cseppnyi de fontos része. Titkon remélem, hogy egyszer állami értékű tradícióvá növi magát, és generációk fognak fényképezőgéppel nekivágni a pillanatoknak. Szilágyi Ákos alapítói öröksége és erőn felüli áldozata akkor majd végleg egy pátosszal bevonul a magyar képalkotás és fotográfia panteonjába.
A pályázattal kapcsolatban ne hallgassuk el, hogy van aki napi politikai indulataiból és annak szögéből nézegeti ezeket a rendezvényeket és képeket. Fel kéne már ébredni az ilyen nevetséges szemléletéből. Kevés olyan dolgot lehetne felsorolni amelyen ennyire látszik, hogy a szereplők, zsűritagok és a díjazottak a legcsekélyebb módon sem köthetők aktuálpolitikai oldalhoz. Mi sem bizonyítja jobban ezt, hogy én aztán sose kaptam volna meg. Az, hogy egy nemzetietlen politikai klikk aktuális lózungjaival mutogat erre a nemes képalkotásra, és bizonyos médiák hallgatnak erről mint a sír, legyen az ő szegénységi bizonyítványuk. Pont ez lenne az egyike azon ötleteknek, melytől egy nemzet felülemelkedését várom az acsarkodó mindennapokból.

Itt fejezném ki tényleg őszinte hálámat a dobogós helyért és azért, hogy évek óta készített képeim méltó helyre kerültek. Nem semmi bátorság kellett a világklasszis zsűrinek, kitüntetésemhez. Immáron bizonyított tény, hogy itt csak a kép számít!
Külön köszönet a támogatóknak az értékes holmikért, akik ezeket a saját költségük terhére adják, valódi meggyőződésből a kétes reklámerő titkoltsága helyett.

...ha nem is kapok több elismerést az életben (Fénykép művészetemet illetően valószínű) ez kárpótolta az egész elátkozott generációmat, hogy pont itt és pont most a világ Magyarsága ezt a néhány képet nézi a falára akasztva Kanadától Eszékig, Budapesttől Dél-Afrikáig.